Szele Tamás: Itt a Kinzsal, hol a Kinzsal?

Ha röviden akarnám összefoglalni Oroszország ukrajnai inváziójának híreit az elmúlt huszonnégy órában, azt mondanám: az offenzíva leállt, a háború zajlik.

Nem volna teljesen igazam, persze: de a nagy, területeket szerző, megszálló hadmozdulatok ideje lejárt. Ahogy a hátországba mélyen behatoló támadásoké is. De ettől még kicsit sem enyhülnek a harcok.

Sőt, ha lehet még véresebbek. Ma Mariupol ostromával kell foglalkozni az egyéb harci cselekmények előtt, azután pedig egy nagyon érdekes haditechnikai kérdéssel, melynek az a lényege, miszerint nem mindegy, hol fekszik egy tyúkól és mivel robbantják fel. Kezdjünk is neki.

A mariupoli ostrom valószínűleg a hadtörténet leggyászosabb, legfeketébb lapjaira kerül majd időnek múlásával, ha véget ér ez az aljas háború, ugyanis egyre világosabb: az orosz erők nem elfoglalni, hanem kiirtani és elpusztítani akarják a várost. Az ellen csak a józan ész nevében lehetne kifogást emelni, hogy Európa egyik legnagyobb acélgyártó kombinátját, az Azovsztalt nem ostromolják, hanem módszeresen lerombolják, ennek még talán lehetne valami katonai értelmet tulajdonítani. De ha sorra vesszük a civil lakosság ellen elkövetett bestiális cselekményeket – először a szülészeti klinika elleni rakétatámadást, aztán a százakat, de lehet, hogy ezer-valahányszáz asszonyt és gyermeket maga alá temető színház ellenit, majd a mára virradó éjjel lezajlottat, elmondhatjuk Zelenszkij elnök szavaival:

Mariupolban népirtás zajlik.

Mi történt mára virradó éjjel? Az orosz csapatok légicsapást mértek a Mariupol bal parti kerületében lévő 12. számú művészeti iskolára – közölte a városi tanács Telegram-csatornája. A támadás idején mintegy 400 civil, főként nők, gyermekek és idősek tartózkodott az épület alatti óvóhelyen. A helyi hatóságok szerint az épület megsemmisült, és a romok alatt még mindig civil túlélők vannak. Az áldozatok számáról egyelőre nem érkezett pontos információ.

Ez bizony tudatos tömeggyilkosság, a tűz azóta sem enyhül, a mentés – ahogy a színház esetében is – emiatt lehetetlen. Meddig bírhatják ki a túlélők a rájuk omlott óvóhelyen? Ezt csak a jó Isten tudja.

Másik mariupoli hír, miszerint a város oroszok által elfoglalt negyedeiben szelektálják a lakosságot. A városi tanács közleménye szerint:

Az elmúlt héten Mariupol több ezer lakosát hurcolták el orosz területre. A megszállók törvénytelenül összegyűjtötték az embereket a Livoberezsnij kerületből, például az egyik sportklub épületében lévő bombabiztos óvóhelyről, ahol több mint ezer ember (főleg nők és gyerekek) rejtőzködtek a folyamatos bombázások elől. A mariupoli lakosok életének megmentése érdekében az ukrán fegyveres erők visszavonultak a zsúfolt helyekről, és ezt az agresszor kihasználta. Mariupol elfogott lakosait szűrőtáborokba vitték, ahol a megszállók ellenőrizték telefonjaikat és irataikat. Az ellenőrzés után egyes mariupoli lakosokat Oroszország távoli városaiba irányítottak át, míg mások sorsa ismeretlen.

Nehéz elképzelni, hogy a 21. században embereket erőszakkal el lehet hurcolni egy másik országba. Az orosz csapatok nemcsak a mi békés Mariupolunkat pusztítják, hanem még tovább mentek, és elkezdték elüldözni Mariupol lakóit. Oroszország minden háborús bűntettét a legszigorúbb büntetéssel kell sújtani.”




Ez mindenképpen valamiféle tisztogatásnak tűnik: túl keveset tudunk arról, miként zajlott az elhurcoltak válogatása (eddig összesen 4500 fő elrablásáról lehet tudni), milyen szempontok alapján, de ha az orosz származásúak és az ukrán származásúak közötti megkülönböztetésről van szó (aminek különben semmi értelme nem lenne még orosz szempontból sem, a lakosság nagyjából vegyes származású, egyedül nyelvhasználatában tér el annyira-amennyire), akkor ilyesmit utoljára a délszláv háborúban követtek el. Az orosz kommunikációban ez megjelenhet majd „humanitárius akcióként”, melynek során a „sanyargatott oroszokat” mentették ki a harcmezőről, azonban ne feledjük, hogy magáról a sanyargatásról is, a harcokról is a Kreml gondoskodott.

Ma például az orosz haditengerészet négy hajója lőtte Mariupolt – tudósít a Hromadske

A városnak nagyjából vége tehát, még pár napig kitarthat, de utána a jelek szerint pusztulásra van ítélve.

Egyéb frontokon is zajlanak a harci cselekmények.

Az orosz csapatok Grad rakétákkal lőtték a Krivorizsja körzetben lévő Malaja Kosztromka falut – közölték az ukrán hatóságok. Az előzetes jelentések szerint a lakosság körében nem voltak áldozatok, de több épület és egy autó megrongálódott a csapások következtében. Az ukrán fél hangsúlyozta, hogy a faluban nincsenek katonai létesítmények.

A Szíriai Nemzeti Védelmi Erők önkéntesei készen állnak arra, hogy Ukrajnába menjenek harcolni Oroszország oldalán, de még nem kaptak parancsot erre – jelentette a Reuters.


A DNK hatóságai szerint 55 civil halt meg az ukrán erők bombázásai következtében. 301 ember megsérült. A jelentés szerint ezek az áldozatok 30 nap alatt keletkeztek – holott az ukrajnai invázió 25 nappal ezelőtt kezdődött. A teljes igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a donyecki köztársaság határvidékén már egy héttel az orosz támadás előtt komoly tüzérségi támadások zajlottak, mint azt az EBESZ megfigyelői minden nap jelentették is: rendszerint a donyecki oldal lőtte az ukrán oldalt, de kétségtelen, hogy a térségben hunytak el az áldozataik. Ha akarják, odaszámolhatják őket is.

Ukrán jelentések szerint 24 épületet romboltak le az oroszok Rubizsnyében és Szevrirodonyeckben a múlt hétvégén, több lakos életét vesztette. Március 19-én az orosz hadsereg ágyúzása összesen közel 30 ingatlant rongált meg vagy semmisített meg ebben a két városban.

Ezek között van 12 lakóház és 12 magán-lakóépület, egy rubizsnyei oktatási intézmény, raktárak, közművek és infrastrukturális létesítmények.

A rubizsnyei támadás során három ember, köztük két gyermek meghalt, két másik civil pedig megsebesült (közülük egy gyermek).


Most egy nagyon kényes ponthoz érünk, ugyanis az a kérdés merül fel, hogy mennyire léteznek az orosz csodafegyverek? Ostobán hangzik, hiszen valami vagy van, vagy nincs, de ez csak a logikus Nyugaton állítható, Keleten millió átmenet létezik az igazság és a hazugság között. Most a Kinzsal rakéták bevetése kapcsán merültek fel nagyon komoly kételyek.

Tudja a világ, éspedig azért tudja, mert az orosz Védelmi Minisztérium bejelentette, hogy péntekről szombatra virradó éjjel hiperszonikus „Kinzsal” rakétákkal semmisítettek meg egy földalatti raktárt Nyugat-Ukrajnában, Gyeljatyinban, az ivano-frankivszki területen. Meg is lepődött mindenki, akit érdekel a haditechnika, mert ez egy igen drága fegyver, kevés is van belőle. A szaksajtó szerint alig ötven Kinzsal készült el mostanáig. A mai jelentések – szintén a minisztérium részéről – azt állítják:

A hiperszonikus ballisztikus rakétákkal felszerelt Kinzsal repülő rakétarendszerek megsemmisítették az ukrán fegyveres erők üzem- és kenőanyagokat tároló nagy raktárát a Mikolajivi területen lévő Kosztyantyinivka település közelében. Szombat este és vasárnap kora este más ukrajnai létesítmények ellen is bevetettük a nagy hatótávolságú precíziós fegyvereket. A Fekete-tenger felől lőtték ki a Kalibr rakétákat, hogy célba vegyenek egy páncélozott járművek javítására használt üzemet az északi Nyizsnyin városában.”





Nos, kezdjük azon, hogy ezeknek a precíziós fegyvereknek orosz szempontból sokkal több hasznuk lett volna, ha a háború legelején, az első napokban vetik be őket. Több kárt okozhattak volna a katonai infrastruktúrában. Most már eső után köpönyeg, az offenzíva megtört, megállt: de lássuk a The War Zone elemzését a tegnapi támadásról, azért arról, mert az lett volna a Kinzsal első éles, harci bevetése. Az orosz védelmi minisztérium még videót is tett közzé róla, így üzenve a világnak: „Látjátok, mink van nekünk?”

 

Látjuk is, meg nem is… Az állítólagos célpont egy földalatti rakétaraktár volt az ivano-frankivszki területen található Gyeljatyinban. A térképek alapján a gyeljatyini bázis a Kárpátok északi oldalán található, közel Ukrajna romániai és magyarországi határaihoz. Tulajdonképpen egy rakéta- vagy lőszerraktár, a bunkereket a terepbe építették, távol a civilek által lakott polgári területektől. A védelmi minisztérium felvételén viszont egy nagy föld feletti raktár vagy pajta semmisül meg. A másodlagos robbanások is egyértelműen hiányoznak, ahogyan az a rakéta-üzemanyag és a robbanóanyagok esetében várható volna. A Kinzsal használata logikus lenne abból a szempontból, hogy nagy a hatótávolsága és az ukrán légvédelem már többször okozott igen kellemetlen meglepetést az orosz légierőnek, ha túl közel merészkedtek, ezt viszont elég biztos távolságból és nagy magasságból indítani, egy MiG–31-esről. De azért ez a raktár – vagy mi, erre mindjárt rátérünk – nem érdemelt volna ennyire drága és ritka fegyvert, ehhez elég lett volna az Iszkander-M földi indítású ballisztikus rakéta is. A Kinzsal bevetése nyilván propagandacélokat szolgált.


De hogyan láthatjuk, mi készítette a felvételt? A hivatalos verzió szerint egy Orlan–10-es felderítő drón. Itt már elgondolkodik az ember. Az Orlan–10 hatótávolsága jellemzően 120-150 kilométer, állítólag képes 600 kilométeres hatótávolságig „offline üzemmódban”, előre megtervezett útvonal mentén műveleteket végezni, ahol videofelvételeket rögzíthet, de azokat nem továbbítja valós időben. Ilyenformán a felvételt készítő drón – amit esetleg feláldozhattak a videó kedvéért – vagy Fehéroroszország déli részéről, vagy Transznisztriából indulhatott (nem mellesleg: Romániában a múlt héten ugyanilyen Orlan–10-es lezuhant drónt találtak). Szóval: fontosabb lehetett a filmecske, a NATO-nak szóló üzenet, mint maga az akció. A The War Zone felveti épp ezért, miszerint: „Lehetséges, hogy a videón egy szabványos Iszkander-M támadást látunk”, amit kineveztek Kinzsal-támadásnak.

Ez idáig spekuláció, nem több. Jöjjön a bizonyíték, idézem szó szerint:

Most már biztosan állíthatjuk, hogy az ábrázolt csapás nem az ország nyugati részének közelében történt, és nem valamilyen jelentős katonai fegyverraktár területén. Egy erősen bombázott vidéki területen zajlott, Ukrajna keleti részén.

A Planet Labs által a The War Zone birtokába juttatott műholdfelvételeken jól látható a videón szereplő farm. A kép készítésének idején, 2022. március 12-én, egy héttel a videó megjelenése és a Kinzsal-bevetés hírének elterjedése előtt, a kép készítésének időpontjában már részben elpusztult.

Ez egyben választ ad arra a kérdésünkre is, hogy a drón a célterület felett volt-e. A légvédelmi fenyegetés Ukrajna keleti részén szinte elhanyagolható, nem úgy, mint nyugaton. Ez még inkább megkérdőjelezi azt is, hogy egy Kinzsal-jellegű rakétát miért használnának egy orosz területhez közeli célponton, és egy farm pajtája vagy egy nagyméretű csirkeól ellen.

Mindezeket figyelembe véve nagyon valószínűtlen, hogy egy Kinzsal rakétát látunk a videón. Hogy egyáltalán használtak-e ilyent, arra nem tudunk válaszolni. Lehet, hogy volt valahol egy másik célpont, ahol igen – de nem ez volt az.”





És valóban: a címképünkön is, itt is bemutatott műholdfotó a kelet-ukrajnai farmról a videón bemutatott célpontot mutatja.

Az orosz védelmi minisztérium felújította és alaposan továbbfejlesztette – de nem a fegyvereit, hanem a régi jereváni rádió-viccet. Ami a mosatni verzió szerint úgy hangzana, hogy:

Nem Nyugat-Ukrajna, hanem Kelet-Ukrajna, nem Kinzsal rakéta, hanem Iszkander-M, nem most, hanem egy hete és nem lőszerraktár, hanem tyúkól. De a többi stimmel!”

Szóval, ilyen problémákkal kell megküzdenie a krónikásnak, ha az ukrajnai orosz invázió híreivel foglalkozik. Ezt például egy napon keresztül elhitte az egész világ. Rosszul tette. Háborúban minden hír torz, de azért ritkaság az ilyen orbitális, terjedési sebességét tekintve egyenesen hiperszonikus hazugság.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!