Szele Tamás: Posta Imre szabadsága


Ha az ember egyszer hozzányúlt egy történethez, illik folytatnia, akkor is, ha különösen alakul. Márpedig Posta Imre, a magát Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának nevező csoport vezetője – szellemi vezetőjüknek mindenképpen mondható – esete elég meglepő fordulatot vett, így be kell számolnom róla, ha már korábban foglalkoztam vele.

Ugyanis hazatérhetett, bár továbbra is felügyelet alatt áll.

Kíváncsi vagyok, mit kell tenni ebben az országban ahhoz, hogy következménye legyen, illetve hát tudom is: jegy nélkül kell utazni a villamoson vagy közérdekű adatigénylést kell beadni, ezeknek mindig komoly következménye van.

Ha viszont valaki terrorcselekményt készít elő, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló szervezetet hoz létre, élet és állam elleni bűncselekmények elkövetésére szólít fel másokat, az bocsánatos bűn, sőt, nem is bűn, azt pihentetik egy kicsit, aztán némi felügyelet alatt, de hadd szálljon a madárka. Ott van Budaházy György is: ő 2016. augusztus 29-én társtettesként elkövetett terrorcselekményért, felbujtóként testi sértés és kényszerítés bűntettéért, mindezt bűnszervezetben elkövetve vádpontokban bűnösnek találva – 13 év fegyházat kapott, de fellebbezett, a büntetést az év októberében a másodfok előzetes letartóztatásra súlyosbította, ahonnan csak 2017 februárjában szabadult. 2018 áprilisában viszont a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet súlyos megalapozatlanság és egyéb eljárásjogi hibák miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte, amely 2018 őszén indult el. Azóta Budaházy ismét teljes szabadlábon él, esetleg meg is látogathatja majd Postát, milyen jól elborozgathatnának kettecskén.

Egyelőre lássuk, mit tudunk. Posta Imrét és egy társát, K. Áront tavaly szeptember végén azért vették őrizetbe, mert halálra ítélték a majdnem teljes magyar politikai elitet. Lássuk az ítélet szövegét:

Amitől a legjobban félnek, az vár rájuk, a halál, mert a testük teljesen elkorcsosult, a teljes megsemmisülés. Bűnszövetkezetben elkövetett népirtás, hazaárulás, korrupció, élősködő értékrombolás miatt halálbüntetésre ítélték magukat a következő döntési pozícióban lévő személyek:

Orbán Viktor miniszterelnök, Gulyás Gergely, Toroczkai László, Gyurcsány Ferenc, Áder János, Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Jakab Péter, Toroczkai László, Kásler Miklós, Benkő Tibor, Szijjártó Péter, Varga Judit, Nagy István, Palkovics László, Semjén Zsolt, Máger Andrea, Novák Katalin, Kincses Gyula, Müller Cecília, Sulyok Tamás, Parti Tamás, Bánáti János, Jelasics Radován, Balogh János, Halmosi Zsolt, Vágújhegyi Ferenc, Mészáros József, Karas Mónika, Oravecz Márton, Freund Tamás, Merkely Béla, Rusvai Miklós, Szlávik János.

Ezennel felszólítanám a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányát, hogy állítsa föl a végrehajtó testületet az ítélet végrehajtására.




Az ítélet kihirdetése egy pikniken történt, és utána Posta részletes módszertani előadást is tartott arról, hogyan képzeli a kivégzéseket, külön elemezve a nyakon- és vesénszúrás közti különbségeket, erősen javasolva az egyéni, szervezetlen (és ezért váratlan, előre nem látható) „partizánakciókat”, vagy ha egyéni vállalkozásban sehogyan sem megy a kezdő aszaszinoknak, kicsiny, maximum két-három fős kivégzőosztagok felállítását tanácsolta.

Hát, ennél jóval kevesebbért is ültek már emberek sokat. Többet, mint Posta, akit tegnap hazaengedtek, legalábbis a Blikk szerint. Lássuk, mit tudott meg a bulvárlap a részletekről!

Értesüléseink szerint P. Imre már több mint egy hete, január 27-én hazatérhetett, ezzel viszont nem véletlenül nem dicsekedett eddig a korábban rendszeresen működtetett internetes blogoldalán. Mint megtudtuk, annak használatát megtiltották neki.

A Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője, dr. Kovács Katalin kérdésünkre elmondta: ugyan indítványt tettek a férfi letartóztatásának meghosszabbítására, ám a bíróság enyhébb, a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedést, bűnügyi felügyeletet rendelt el. A Budai Központi Kerületi Bíróság döntése a fellebbezés miatt még nem végleges, erről várhatóan a jövő héten döntenek majd. Ennek ellenére P. Imrét szabadon kellett engedni, nyomkövetővel a bokáján térhetett vissza vidéki otthonába a feleségéhez.

– A letartóztatását korábban elrendelő okok, a társai befolyásolása, a szökés és a bűnismétlés veszélye továbbra is fennállnak, de a nyomozás előrehaladtával ezek súlya – többek között a férfi együttműködése miatt – jelentős mértékben csökkent – indokolta lapunknak a döntést a Fővárosi Törvényszék szóvivője, dr. Szabó József Tamás.

– Egy másik megszabott magatartási szabály szerint távol kell tartania magát a Facebook közösségi portáltól és a YouTube videómegosztó használatától is. Ezt külön ellenőrzi a rendőrség. Megszegésük esetén rendbírságot kaphat, de súlyosabb esetben akár újra elrendelhetik a letartóztatását is – magyarázta a szóvivő.” (Blikk)




Nem véletlenül idéztem ilyen hosszan a Blikk írását: ez ugyanis az egyetlen hivatalosnak mondható forrás az esetről, mindenki más is ebből tudta meg, mi történt. Illetve, én talán egy centivel tovább jutottam: megnéztem ugyanis Posta Imre említett oldalát, melynek címe „Az új világrendetlenség blogja”, és azon szerepel egy utalás, a „2022 első nyomorult havában…” című bejegyzésben (ami tulajdonképpen Posta január 13-i levelét tartalmazza, melyet a rács mögül írt, elég szerteágazó, és mivel mégiscsak a feleségéhez szól, nem elemezném), ennek az elejére írt pár sort a hölgy, melyek szerint:

Kedves Olvasók!

Pénteken megérkezett Imre legfrissebb levele. Nincs nagy változás.
Várakozunk szorgalmasan. Január 27-én jár le a 90 napos hosszabbítás. Addig valaminek történnie kell.
A bíró ismét csak a keletkezett iratokból és az ügyészség javaslatából fogja eldönteni a folytatást.
Itt a lehetőség, hogy beadjunk egy kérelmet, hogy helyezzék őt házi őrizetbe.
Megtesszük, a többit pedig meglátjuk. Szorítsatok értünk!”

És lám, sikerrel járt a kérelem, a mondott napon, 27-én ki is került a felelős nemzeti kormányfő a kaptárból. Viszont nem használhatja a Facebookot és a YouTube-ot (ellenben a Vkontaktyétól vagy a Weibotól, Telegramtól, általában más közösségi oldalaktól senki sem tiltotta el).


Bíróságot kritizálni nem bölcs dolog, mert az ember kerülhet még elébe, de azért megjegyezném, hogy ennek az intézkedésnek nagyon rossz a kicsengése. Azt én értem, hogy konkrét gyilkosság nem történt (bár az előkészülete is büntetendő), de mit lát most az egységsugarú Posta-hívő PI-körös? (A politikai csoport neve PI-kör, a vezető monogramja alapján) Azt, hogy volt egy kis szigor, volt egy kis ejnyebejnye, de ki lehetett bírni, a hatóságok vagy nem képesek vagy nem akarnak tenni semmit a potenciális fenyegetések ellen, ha meg beváltják őket és már nem fenyegetések, ugyan léphetnek, de akkor már késő. És valóban: Posta ugyan nem használhatja a Facebookot, de a kiengedése után két nappal valaki más (vagy ő, más néven, más gépéről beíratva) már érdekeset posztolt a csoport közösségi oldalán:

Üdvözlet mindenkinek!

A helyzet nem igazán stabil.

Forrnak az indulatok, egymásnak esnek az emberek még azonosan gondolkodók is.

A Pí-Kör nem egy hierarchikus rendszer. Itt nincs olyan ember, aki megmondja, hogy a többiek mit tegyenek vagy ne tegyenek.

Tulajdonképpen kézzel nem is fogható, nincs beregisztrálás, sem tagsági könyv, tagsági díj.

Egy Fogalom.

Itt egy dolog van. Az Igazság kimondása.

Aki kimondja az igazságot és ki is tart mellette, az nevezheti magát Pí-Kör tagnak. Ez az én véleményem.

A magyarságért tenni akarók, átfedéssel több csoportban, szerveződésben jelen vannak.

Mivel befolyásolva senki nincs, így mindenki úgy cselekszik, ahogy az adott helyzetben jónak látja.

Idéznék egy pár gondolatot Posta Imrétől.

Akik régóta követik munkásságát, biztosan emlékeznek ezekre a szavakra.

Pí-Körös, nem megy ki az utcára tüntetni, demonstrálni.”

Akkor hívom ki az embereket az utcára, amikor az én mesterlövészeim lesznek kint a háztetőn!”

Nekem olyan emberekre van szükségem, akiknek nincsen szükségük rám.”

Ez az írás sem úgy megy ki hogy a Pí-Körnek ez valami parancsolata lenne.

Ezek csak az én gondolataim, amit azért teszek itt elérhetővé, mert így sokkal több embert elérek, mint a saját oldalamról.

S. János.”





Ez azért nem úgy hangzik, mintha kézimunka-körré vagy vallásos dalárdává alakultak volna, mely jótékony célú esteket rendez polgári szalonokban. Sőt. Akárki legyen is S. János, militánsan gondolkodik és idéz, ha korábban elhangzott gondolatokat is. Ez a mozgalom a jelek szerint folytatni akarja, amit el se kezdtek igazából. Persze, Posta még visszafoghatja őket, csak az a kérdés: akarja-e?

Ha nem akarja, akkor izgalmas pillanatok következhetnek az amúgy sem csendes magyar belpolitikai életben. Egy szóval nem állítom, hogy komolyan vehető a gyilkosságokkal való fenyegetés, ha a tisztelt bíróság komolytalannak látja, ők bizonyára jobban tudják nálam. De most, választási kampány idején elég sokba fog kerülni, hogy megerősítsék a prominensebb jobb- és baloldali politikusok személyi védelmét mindkét oldalon. Értem, hogy a jog most, illetve január 27-én tette lehetővé ezt a döntést, de merőben praktikus szempontból én azért vártam volna vele legalább április második hetéig.

Nem vártak. Ők tudják.

Csak megjegyezném, hogy a nyomkövető sem garancia mindenre: magam tanúsítom, hogy kiabált velem és ismerőseimmel olyan szélsőjobboldali aktivista a Vértanúk terén, miközben Nagy Imre akkor még ott álló szobrát koszorúztuk, aki legjobb tudomásunk szerint ott sem lehetett volna, hiszen házi őrizetben tartózkodott, melyet nyomkövetővel ellenőriztek. Intézkedés nem történt, ugyanis beérte egy kis ordítozással és ment dolgára, de mivel nem lehetett ott, egy megoldás kínálkozik: mind az ötven-hatvan ember, aki tanúja volt az esetnek, hallucinált, éspedig mindannyian ugyanazt, ugyanakkor.

Mert az szóba sem jöhet, hogy a nyomkövető jelzéseit a lőtéri kutya sem figyelte. Ilyesmi nálunk nincs, nem is lehet.

Mindegy, nem minősítjük a bíróság döntéseit, én is csak beszámoltam róla, bizonyára tudják, mit művelnek.

Mert ha nem, akkor baj van.