Gaál Péter: A postás kétszer csenget

Még, hogy nem postás. Még, hogy gáz és csak gáz, amit egyébként Szele Tamás barátom oly kiválóan kielemzett, mármint, hogy mi benne a biznisz. Mindenben van egy kis biznisz, nem csak nálunk, bár nálunk ez inkább úgy módosul, hogy –

– minden bizniszben van egy kis bármi.

Nem tűnik fel Önöknek? Tényleg nem? Mert, hogy nem érdekli Önöket, azt elhiszem. De hogy fel se tűnik, ha Orbán megjelenik valahol Keleten, akkor véletlenül az ottani cár és császár is egymásba botlik hamarosan? És ha Orbán Nyugaton jelenik meg? Mert a következő útja oda fog vezetni. Akkor visz valamit. Jó, de ha nem jelenik meg Nyugaton, se előtte, se utána?

Akkor is visz valamit, csak olyat, amit nem szabadna vinnie. Ha én csinálnám, minimum húsz év börtönt kapnék érte, és engem ugyan ki nem cserélne senki senkire. Hogy mennyire olyan az olyan, és hogy tudnak-e róla, akiket érint? Minden valószínűség szerint tudnak. Ezt kell kisakkozni odafent, a cár és császár udvarában, hogy mennyire vehető komolyan. Valószínűleg semennyire. Így aztán marad a kézbesítői státusz, egy kis sefteléssel egybekötve.

Higgyék el nekem, Hunyadi Mátyás és Bethlen Gábor azért más volt, annak ellenére, hogy a legfelsőbb körökbe őket se fogadták be, Mátyásnak például ezért kellett beérnie egy másodvonalbeli arisztokrata feleséggel, Aragóniai Beatrix-el.

Mindennek ellenére, ismétlem, az azért egészen más pozíció volt a sakktáblán. Így azonban… marad a jatt. Az is valami, ugye.