Szele Tamás: Emberközeli ábrázolások

Ha összefoglaljuk a mai nap eddigi híreit, röviden annyit mondhatunk, hogy háború még nincs, járvány már van, választási csalás várható, hidegfrontot jeleznek a meteorológusok, és minden egyéb bizonytalan, de kellemes fordulatokra ne nagyon számítsunk.

Ezen kívül Márki-Zay Péter elkapta a világjárványt – ezúton is gyógyulást kívánok neki – valamint KGBéla Moszkvába költözött. Neki nem kívánok ilyesmit, ugyanis az állandó moszkvai lakhely nem betegség ugyan, de sajnos többnyire gyógyíthatatlan állapot.

Mindeközben Orbán Viktor és Donald Trump baráti hangvételű telefonbeszélgetést folytatott egymással a két ország alapvető sorskérdéseiről. Esküszöm, János apostol nem vizionált Patmoszon olyan apokalipszist, amilyent a világban látunk – meg hát János jelenéseit nagyon is meg lehet állni röhögés nélkül, ennek a valódinak viszont van egy ellenállhatatlan tragikomikuma.

Mármint, amíg nem lőnek vagy nem kezd el köhögni az ember.

Elképzelem például a telefonbeszélgetést, életszagúan, emberközelien ábrázolva:

– Halló, mr. Orbán?

– Igen, ki beszél? Épp lecsót főzök szokás szerint.

– Pont, mint a múltkor.

– Milyen múltkor? Ja, Donald, te vagy az? Ezer éve nem hallottam a hangodat!

– Bocsánat, mr. Orbán, mióta is tegeződünk mi?

– Amióta én aktív miniszterelnök vagyok, te pedig, Don, csak egy elnökjelölt. (Gyengébbek kedvéért: az angol nyelv a tegezést a keresztnév használatával fejezi ki)



– Forgasd csak a kést a szívemben, Viktor, forgasd csak… lesznek még választások nálatok, nem is sokára!

– És? Ellenem drukkolsz?

– Dehogy, neked, nyerjél legalább annyira, mint én legutóbb. Hajrá!

– Melyhez hasonló jókat kívánok neked is. Vedd csak vissza 2024-ben a Fehér Házat. Csak aztán ne kelljen eladnod. De hát te ingatlanos vagy.

– Igen, real estate, de miért érdekel? Úgy tudom, nálatok kiemelkedő eredményeket ér el a gazdaság, legalábbis ezt írták ide nekem.

– Jó lenne, ha én is úgy tudnám, de te ne tudd másképp. Addig jó. Te figyelj, a határkerítés ingatlan?

– Az attól függ. Ha magyar, akkor ingó, az őrtornyai meg ingatagok.

– Akkor nem érdemes tovább üzletelni vele?

– Dehogynem csak provizóriumnak kell beírni a szerződésbe, vagy ha nem ellenőrzik, állandó védműnek, és akkor már mindjárt más a helyzet.



– Tudnál nekem adni erről egy szakvéleményt vagy más hivatalos papírt?

– Így, ilyen formában nem, de várj csak… szögezzük le, hogy nemzeteink védelme érdekében az illegális bevándorlást mindenképpen meg kell fékezni. Van olyan jó, mint akármilyen hivatalos papír, és nem minősíti az ideiglenes tákolmányt sehogyan sem.

– Tudod, min lehetne nagyot kaszálni, Donald?

– Min?

– Egy magyar–amerikai közös határkerítésen, mindenki jól járhatna.

– Próbáltam a mexikóiakkal, nem szerették. De van nekünk közös határunk egyáltalán?

– Még nincs, Don, még nincs.

– És legyen?

– Megkérdem Vologyát, de én szeretném.

– Én is, mekkora buli lenne! Csak Vologya is egyezzen bele.

– Na, akkor kész a terv. Én győzök idén, kerül, amibe kerül, te győzöl 2024-ben, megoldod, ahogy tudod, Vologya addig belemegy ebbe a kis határkérdésbe, az Atlanti-óceánt eladjuk a kínaiaknak, a meder közepén felhúzzuk a közös szögesdrótot és te jössz nekem egy vacsorával.

– Miért én?

– Mert míg üzleteltünk, odaégett a lecsó.




Valahogy így hangozhatott a Nagy Párbeszéd, amit az MTI sajnos kissé szárazon adott közre:

Egymás kölcsönös politikai támogatásáról, a magyar–amerikai kapcsolatokról és a migrációról is szó volt Orbán Viktor miniszterelnök, valamint Donald Trump volt amerikai elnök tárgyalásán kedd este – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.

A telefonos egyeztetésen Donald Trump gratulált a magyar gazdaság kiemelkedő eredményeihez, és kifejtette: drukkol Orbán Viktornak a soron következő parlamenti választáson.
A Fidesz elnöke megköszönte Trump politikai támogatását, és biztosította őt, hogy Magyarország a továbbiakban is jó szövetségese lesz az Amerikai Egyesült Államoknak.
Orbán Viktor gratulált a volt amerikai elnök arizonai kampányrendezvényéhez, melyen Donald Trump arról beszélt, hogy „2024-ben visszaveszik a Fehér Házat”.
Havasi Bertalan elmondta: a telefonos tárgyaláson a magyar miniszterelnök és a korábbi elnök áttekintette a Magyarországot és az Egyesült Államokat egyaránt sújtó migrációs válsághelyzetet, leszögezve: a nemzeteink megvédése érdekében az illegális bevándorlást mindenképpen meg kell fékezni.” (MTI)





Ez a hivatalos, az enyém az életszerű. Ha már így nekiláttam, nincs más hír, amit hasonlóképpen meg lehetne zenésíteni? Dehogy nincs, hiszen KGBéla konspirációs szakmunkás új lakásba költözött, és az nem a Matrosznaja Tyisinában van! Ebből legyen mondjuk interjú.

– Kedves Béla, mit szeretne elmondani magáról olvasóinknak?

– „Proletár vagyok. Mindent megmondtam ezzel.” De a Magyar Nemzetnek azt is mondtam, hogy „Magyarnak születtem és magyar is maradok, még ha most Moszkvában is élek.” Magyar proletár vagyok, hogy fogalmazzunk pontosan. Japánban jártam iskoláimat, az egyetemet viszont már itt végeztem el. Régi főiskolámon lettem most tanár.

– Akkor proletár vagy tanár?

– Proletárnak tanár, tanárnak proletár. Munkás, paraszt, haladó értelmiségi, hideg fej, forró szív, tiszta kéz – mit vallat engem, maga elhajló? Vallatni én szoktam!

– Szó sincs vallatásról csak érdeklődtem. És hogy tetszik az új lakása?




– „Szélessége – ilyen!
Magassága –
olyan!
Szellős,
világos
és meleg.”

– Már másodszor idézi Majakovszkijt, Komityet Goszudarsztvennoj elvtárs, ennyire szereti?

– Kedvenc költőm. És itt, Moszkvában, az én helyzetemben lehet csak igazán megérteni a sorait, hallgassa csak!

Mintha
a szocializmus lenne vendéglátód,
az élvezettől – elakad a szusz.
A blúzod – lehúzod,
nadrágod lerántod,
kézbe a szappant
és…”

– És?

– És ami után jön, ahhoz magának semmi köze. De elmondanám még a költővel:

A tükörhöz lépsz most, –
ott lóg a falon,
tiszta inget húzol
s elgondolod:
hogy szó, ami szó,
bizony finom dolog
ez a
szocialista
szovjethatalom.”




– Szovjethatalom?

– Na jó, legkésőbb jövőre. Egyelőre még orosz föderációs hatalom. De az is finom dolog.

– Örülünk, hogy jól érzi magát. Mivel búcsúzna közönségünktől?

– Majakovszkij elvtárs utolsó szavaival, melyeket öngyilkossága előtt mondott: „Elvtársak! Ne lőjetek!”

Ugye, mennyivel emberibb a helyzet ábrázolása? Kár, hogy nem lehet mindent így megírni.

Mondjuk a háborút, a járványhelyzetet, a hidegfrontot nehéz is lenne. A választási csalásról meg még nem tudunk eleget így, előre. Azt majd akkor lehet megénekelni, ha elkövetik, addig csak baljós sejtelmek kelhetnek lelkünk apró rezdüléseiben, vagy mi.

Inkább vagy mi.

Minden egyéb pedig – mint említettem is – bizonytalan.