Szele Tamás: A talpnyalás veszélyei


No, ezt nem lesz könnyű megmagyarázni, annyi szent. Az orosz „Férfiak Államának” történetében annyira különös helyzeteket lát a szemlélő, hogy minden formális logika, minden sablon csődöt mond, ha nem használjuk a tiszta eszünket, teljesen eltévedünk a történetben, és kereshetjük, ki volt a jó, ki volt a rossz.

Lelövöm a poént: a szervezet volt a rossz, és be is tiltották.

Kezdjük azzal a dolgot, hogy Oroszhon mostani vezetése minden, csak nem demokratikus, az ellenvéleménynek még az árnyékát sem tűri, és minden ilyesmit vaskézzel torol meg. Lehetne mondani, hogy ez arrafelé népszokás, hagyomány, de nem volt mindig az: még a cári időkben is viszonylag nagyobb volt a szólás- és véleményszabadság arrafelé, mint most. Ha ugyanis nem lett volna így, meg sem dől a cári rendszer. Aztán jött, ami jött: a moszkvai tisztogatásoktól kezdve egymást váltogatták a rémuralom súlyos és súlyosabb periódusai, bár Sztálin halálával valamelyest enyhült a helyzet – kivéve, mikor nem.

Minket most az érdekel, hogy a jelenlegi hatalom, amit politikai szempontból nagyon nehéz lenne besorolni, mert se jobbra, se balra, se középre nem tartozik, hanem egyszerű, ám korrupt diktatúra, kicsit változtatott a joggyakorlaton. A szovjet időkben még a hamis vádakat is valamilyen létező törvényre hivatkozva fogalmazták meg, ebben nagy volt a szovjet jog, akire végképp nem tudtak semmit ráhúzni, az megkapta vádnak a hírhedett 58-as paragrafust, ami „szovjetellenes agitációt” jelentett. Ma már más a módszer, ugyanis nagyon sok a potenciális vádlott: szervezeteket úgy szoktak lehetetlenné tenni, hogy a bíróság „szélsőségessé” nyilvánítja őket, ilyenkor de jure nincsenek betiltva, csak épp minden létező tevékenység tilos a számukra. De facto ez betiltás.

Magánszemélyeket és cégeket vagy egyesületeket egy másik módszerrel szoktak megtámadni: „idegen ügynökké” nyilvánítják a célpontot, amihez az kell, hogy bebizonyosodjon: bármilyen külföldi forrásból akármilyen kevés pénzt is, de kaptak valamikor életükben. Ez lehet egy dollár is, lehet pár százezer vagy millió euró is – a béke-Nobel díjas Dmitrij Muratov, a Novaja Gazeta főszerkesztője is el kell döntse, hogy felveszi-e a díjjal járó összeget és azonnal idegen ügynök lesz belőle, aki a munkatábor küszöbén éldegél, vagy nem veszi fel, és akkor meg bolond. De ebben a cipőben jár Navalnij is a minap megkapott Szaharov-díjával.

Egyszóval, az ember megszokta, hogy ha Oroszországban egy szervezetet szélsőségessé vagy valakit idegen ügynökké nyilvánítanak, akkor valószínűleg a hatalom packázik. Csak épp – nem mindig van így.

Már az afganisztáni válság idején észrevettem a TASZSZ híreiben, hogy az Iszlám Állam és az al-Káida neve után mindig odaírják, hogy „Oroszországban betiltott, szélsőséges szervezet” (a szélsőségessé nyilvánítás nem jár okvetlenül és azonnal a betiltással, az a következő lépcsőfok), szóval nem mindig a jó fiúkat bántják, van, amikor a rosszak is kapnak. Ez történt most a Férfiak Államával is.

Beteg egy neve volt, meg kell hagyni, ha én egyszer olyan államba keverednék, ahol csak férfiak élnek, a lehető leggyorsabban elmenekülnék onnan, férfi létemre. Sőt: pont azért.

De itt másról volt szó.

Ez tulajdonképpen egy virtuális, online csoport volt, amit a balakovói Vlagyiszlav Pozdnyakov fitness-edző hozott létre 2016-ban a VKontaktye közösségi hálózaton. 2017-ben megkezdődött a szervezet regionális részlegeinek létrehozása is, mert bizony kezdtek népszerűvé válni: a mozgalom fő eszméi között a patriarchátust, a nacionalizmust és a jelenlegi hatalom elleni információs hadviselést jelölték meg; maga a csoport is szigorú tagsági szabályokat hozott létre, akárki nem kerülhetett közéjük. A tevékenységük ehhez képest leginkább online terrorizmusból állt: ha valaki vagy valami nem tetszett nekik, azt minden eszközzel megpróbálták bántani, lehetetlenné tenni, a magánszemélyeknek, feminista aktivistáknak nyilvánosságra hozták a személyi adatait (hátha valaki berúg és agyonüti őket), de cégeket is megpróbáltak csődbe juttatni, az is lett végül a vesztük. Az ideológiájukat „radikális patriarchátusnak” nevezték, csak ha jobban megnézzük, nem volt ez egyéb, mint szélsőjobboldali aktivizmus, homofóbia, nőgyűlölet, és elég sok köztörvényes bűncselekmény.

No, de melyik orosz politikai pártot támogatták? Mindenki rávágná, hogy az Egységes Oroszországot, Putyin pártját, hiszen a nézeteik ahhoz álltak a legközelebb.

Hát nem.

Hanem az Orosz Liberális Demokrata Pártot!

Tessék?

Jól tetszettek olvasni. Ott van a kutya elásva, hogy Oroszországban ez a párt sem nem liberális, sem nem demokrata, hanem Vlagyimir Zsirinovszkij gittegylete, csak épp így hívják és nem hajlandóak megváltoztatni a nevüket. Akkor már érthető a támogatás is, Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkijról mindannyian tudjuk, miféle szélsőjobboldali, ultranacionalista, nem is enyhén őrült figura. Csak nagy szükség van rá a Kremlben, ugyanis hivatalosan az ő pártja az ellenzék – meg az Orosz Kommunista Párt. Ne is féltsük őt, míg Putyin a helyén lesz, neki sem eshet baja.


Rendben, de vegyük elő a Szabad Európa nyomán a Férfiak Államának pár viselt dolgát, hogy lássuk, kiket ítéltek most el.

A mozgalom akkor került először a figyelem középpontjába, amikor kampányolni kezdett az ellen, hogy Oroszországban is bevezessenek egy családon belüli erőszakról – a konzervatív beállítottságú országot akut módon sújtó problémáról – szóló törvényt. A jogszabály parlamenti keresztülvitelén dolgozó feminista aktivisták arról számoltak be, hogy halálos fenyegetéseket kaptak a csoporttól, amely a jogi kezdeményezések elleni gyűléseken is részt vett.”

Igen, ez az a bizonyos féllegális politikai szerveződési forma, amivel a legtöbb jogrendszer nem is tud mit kezdeni jelenleg: a közösségi oldalon szerveződő, majd radikalizálódó csoport. Piszok veszélyes és kezelhetetlen, mint a moszkitóraj.




Egy februári incidens során egy feminista aktivista, aki részt vett a női politikai foglyokat támogató tüntetéseken, és kérte, hogy csak Kszéniaként említsük, azt mondta a Szabad Európának, hogy Pozdnyakov közzétette a személyes adatait a közösségi médiában, és figyelmeztette, hogy ne vegyen részt további gyűléseken.

A követői mindenféle sértésekkel kezdtek el bombázni, néhányan még azt is mondták, hogy jó lenne, ha meghalnék” – mondta Kszénia.”

Lehet ezt még fokozni? Lehet bizony.

A Férfiak Állama azzal is hírhedtté vált, hogy fekete férfiakkal élő nőket és a vegyes etnikumú gyermekek anyját vette célba. Emellett állítólagosan pornográf videókban szereplő nőket leplezett le és szégyenített meg nyilvánosan. Egyes esetekben az aktivisták megzsarolták az áldozatokat, hogy fizessenek, cserébe azért, hogy ne informálják a férjüket.”





A deep fake korában bárkinek az arcát rá lehet illeszteni bárkinek a testére, szóval ez bizony köztörvényes bűncselekmény, akárhogyan nézem – de még akkor is az, ha a videó nem hamis! A zsarolás mindenképpen büntetendő. Viszont jövedelmező is lehetett ennek a csapatnak. Hanem hát minden jó vége tér egyszer, sőt, minden rossz is: túl nagyot akartak markolni, cégeket kezdtek megtámadni.

Augusztusban a Vkuszvill bioélelmiszer-lánc eltávolított egy LMBT párt ábrázoló hirdetést, miután a Férfi Állam aktivistái fenyegető bejegyzéseket tettek közzé a közösségi médiában, azt állítva, hogy a melegházasság nyilvánvaló támogatásával a cég átlépett egy határt. A leszbikus család ezt követően elmenekült Oroszországból, arra hivatkozva, hogy a homofób támadások miatt félti a biztonságát.”

A Vkuszvill meghátrált, de a következő célpont nem hagyta magát. A Vjatszkij Kvaszt, egy kirovi székhellyel rendelkező italgyártó céget azután támadta meg a Férfiak Állama, hogy közzétett egy Instagram-hirdetést, amelyen egy fekete modell látható, kezében egy üveg kvasszal. Csakhogy ők nem vették le a hirdetést, nem is fizettek, hanem még több ilyen reklámot tettek közzé.


Pozdnyakov nem érezte meg a csapdát, tovább vadította a híveit, a vjatkaiak (bár a városnak ez a történelmi neve, hivatalosan Kirovnak hívják) ügyesen tovább hergelték, míg a pátriárka közzé nem tette a felhívását a Telegram-csatornáján:

Ne igyátok a Vjatszkij Kvaszt. Az Ocsakovszkij és a Russzkij Dar jobb. Igyatok úgy, mint az igazi orosz férfiak.

Ezt nem kellett volna tennie. A Nyizsnyij Novgorod-i ügyészek még aznap a regionális bírósághoz fordultak, kérve a csoport betiltását. A Telegram és a YouTube blokkolni kezdte a tagok fiókjait, és a máskor ráérős orosz bíróság is hiperűrsebességre kapcsolt. A felhívás szeptember 23-án került nyilvánosságra, a társaság ügyét már október 18-án tárgyalták és született is ítélet. A szervezetet betiltották, Pozdnyakov elmenekült Oroszországból, ugyanis volt már neki egy felfüggesztett börtönbüntetése 2018-ból nők elleni gyűlöletkeltésért, szóval most azt is le kellett volna ülnie – el sem ment a tárgyalásra, aminek az orosz igazságszolgáltatás legtragikomikusabb párbeszédét köszönhetjük. A Meduza.io tudósítása szerint Anna Belova bírónő megkérdezte a vádlott ügyvédjét, Dzambolat Gabaraevet:

– Hol van most Pozdnyakov?

– Nem tudom megmondani, tisztelt bíróság.

– Mi az oka ennek?

– Az, hogy nem tudom, hol van.

Márpedig ha nem tudja, nem is mondhatja, bátyuskáim. Aztán kiderült a bizonyítási eljárás során, mitől gyorsult fel ennyire az ügymenet. Belova bírónő bizonyítékként vizsgálta meg Okszana Puskina volt Állami Duma-képviselő Igor Krasznov főügyészhez intézett fellebbezését, amelyben arra kérte, hogy a „Férfiak Államát” világítsák át szélsőségesség szempontjából. Az aktákban olyan nők fellebbezései is szerepeltek, akiket Pozdnyakov társai zaklattak. Szóval ez a pofon úton volt már, egyenesen Moszkvából, onnét is a Dumából, csak azt kellett kivárni, míg kioszthatják… arra adott alkalmat a felhívás.


Rendben, ezek szörnyetegek voltak és csak azt kapták, amiért alaposan megdolgoztak, kicsivel sem többet. Ezentúl az orosz polgár jobban teszi, ha tanul az esetből kétszer is meggondolja, mielőtt túlzásba viszi a lojalitást a putyini elvekhez, ha nem kapott rá engedélyt vagy pláne felkérést, bölcsebb, ha megül szép csendben a fenekén. Mint a példa mutatja, a talpnyalást is túlzásba lehet vinni. Azért is járhat büntetés.

A másik, amin érdemes eltöprengeni, hogy milyen veszélyes vizekre viheti az embert a sablonos gondolkodás, formális logika.

Lám, Pozdnyakovékat egy önkényuralmi rendszer bírósága ítélte el, politikai jellegű bűncselekményért.

Ha a rosszak nem szeretnek valakit, az biztos, hogy jó?

Nem, nem biztos: Pozdnyakov és bandája épp a legrosszabbak közül való volt.

Akkor hát esetleg az önkényuralom javult volna meg?

Dehogy is, sőt, soha így még nem tombolt.

Akkor ki a jó és ki a rossz? Mi történt itt egyáltalán?

Ha kilépünk a formális logika korlátai közül, rögtön meglátjuk.

Egy kegyetlen és igazságtalan rendszer vaskezű bírósága kivételesen igazságos ítéletet hozott.

De csak azért, mert módjában állt, ez nem a gyakorlat, ez a kivétel.

A többi politikai ítéletük továbbra is igazságtalan.

Csak a mostani nem volt az.