Szele Tamás: Ki k*rta el?

Ma nincsenek belföldi hírek, ami van, az vagy a tegnapi napról szól, vagy 2006-ról, ma a fű sem nő. 2006 jön mindenből, kormánypárton, ellenzéken, független oldalon és valószínűleg vízvezetéken is. 2006 minden hullámhosszon. Ha már senki sem képes egyéb, aktuálisabb dologról beszélni: ám legyen meg a köz akarata.

Bemutatom, miért téved minden elmélet az „eseményekkel” kapcsolatban.

Nem is először mutatom be, hanem harmadjára, de úgy látom a terjengő szamárságokból, hogy az első két alkalmat a világon mindenki elfelejtette. Vagy esetleg nem is olvasták, bár emlékszem pár ezer lájkra – igaz, mikor ezek megjelentek, a 2006-os zavargások már és még nem képezték a magyar belpolitika tengelyét. Most igen. Hátha most már a fejünkhöz kapunk, észrevesszük, ami végig itt volt az orrunk előtt.

Ez az írás különben azért is születik, mert hónapok óta hiába magyarázom, hogy az akkori helyzet még a 2006-ban terjedő verzióknál is sokkal, de sokkal bonyolultabb volt, a mai elméletek pedig már a faék szintjéig egyszerűsödtek. Nem valók egyébre, mint népbutításra, igaz, arra is használják őket.

Szóval, vegyük az alaptételt, ami ugyan akkor is sántított, de mostanra ez a hivatalos verzió. Eszerint a 2006-os zavargások – a magam részéről ezt a kifejezést használom majd, az „események” mégis 1956-hoz tapad, az összes többi megoldás pedig minősítené a történteket, és ezt szeretném elkerülni – azért törtek ki, mert kiszivárgott az őszödi beszéd, egyes részeit a Kossuth rádió is közvetítette, és sokan olyan felháborítónak találták, amit hallottak, hogy az utcára vonultak tiltakozni ellene.

Engedelmükkel most két dologgal nem foglalkoznék: az első az őszödi beszéd elemzése, a második, hogy ki szivárogtatta ki, ugyanis tárgyunk szempontjából ez egyáltalán nem releváns.

Akkor mi a releváns, ha nem ez?

Az, hogy a hivatalos verzióból egy szó sem igaz.

Maximum részben és nyomelemekben tartalmaz valóságot.

Vegyük elő a naptárat. Mikor hangzottak el az őszödi beszéd részletei a Kossuth rádióban?

2006. szeptember 17-én. Este már volt is egy kisebb tiltakozás a Parlamentnél.

Mikor volt a tévéostrom?

2006. szeptember 18-án. Jegyezzük meg ezt a két dátumot.

Ugyanis ezek vitathatatlanok, ami azt jelenti, hogy 2006. szeptember 17-e előtt csak az tudhatott a beszéd tartalmáról, aki aztán a Kossuth rádióhoz eljuttatta, senki más, és csak ő háborodhatott fel rajta.

Ezzel szemben 2006. szeptember 14-én nem mindennapi dolog történt. Ezen a verőfényes kora őszi napon (véletlenül emlékszem: tényleg szép idő volt) egy kereskedelmi adó, konkrétan a Budapest Rádió különös hangfelvételt kapott, melyet szinte azonnal, aznap délutáni műsorában közzé is tett, majd a hanghordozót átadta a rendőrségnek – ugyanis csak a vak nem látta, süket nem hallotta, hogy azon bizony terrorcselekménnyel fenyegetőznek, ami szigorúan büntetendő. Lássuk tehát a hangfelvételt:

De álljon itt a szövege is, hátha valaki nem akarja meghallgatni vagy nincs arra alkalmas eszköze. Mit hallunk, elektronikus úton kissé eltorzítva?

A Demokrácia Harcosai elnevezésű szervezetünk nevében felszólítjuk a jelenlegi magyar kormányt, hogy 2006. szeptember 20-ig mondjon le! Ha nem tesz eleget felhívásunknak, szembe kell néznie a nép haragjával. Ezzel olyan láncreakciót indít el, amely felett már nem gyakorolhat hatalmat.

Készek vagyunk a párizsi események mintájára lángba borítani Budapest utcáit. Országos szintű szervezetünk csatlakozik a szeptember végére tervezett tüntetésekhez, és minden eszközzel megvédjük országunkat a zsarnokoktól.

A Gyurcsány-kormány választási ígéreteivel ellentétes döntéseket hozott, ezzel kiváltva a nép haragját, és kétségtelen jeleit mutatta, hogy a diktatúra irányába kormányozza országunkat. Mindezt nem nézzük végig ölbe tett kézzel, hanem készek vagyunk soha nem látott erőszakhullámot indítani a jelenlegi hatalom ellen, hogy megvédjük a magyarok demokráciához való jogát!

Nem tűrjük tovább a hazudozást, ha a kormány nem mond le, lángolni fog Budapest!”





Lángolt is, pontosabban a Szabadság téren lángoltak az autók, csak már 18-án. A máig ismeretlen férfi üzenete eléggé pontosan leírta, mi fog történni a közeljövőben, bár az ultimátum időzítése csúszott kicsit.

Azért kilóg néhány lóláb a szövegből.

Honnét tudták a Demokrácia Harcosai, akikről sem azelőtt, sem azóta nem hallottunk egy vak hangot sem, hogy három nap múlva ki fog törni egy politikai botrány és közfelháborodást kelt? Ráaádsul pont hazugsággal fogják vádolni a kormányfőt, nem mondjuk liliomtiprással? Hiszen erre utal a „Nem tűrjük tovább a hazudozást” kitétel.

14-én ennek még jele sem volt.

Aztán nézzük csak azt az utalást, miszerint a szervezet csatlakozik a szeptember végére tervezett tiltakozó demonstrációkhoz. A mikhez? Azon a 14.-i csütörtökön nem tervezett hivatalosan tiltakozó demonstrációt a Herkó Páter sem.

Az időzítés 14-én még nem lehetett végleges, ezért csúszhatott be a kormány lemondására adott terminusként a huszadika, ráadásul az egész üzenet vagy tévedés volt, egy később feladott terv része, vagy valaki magánakcióba kezdhetett.


Hogy mi volt vele a célja, azt nem tudjuk, de minden jel arra mutat, hogy homokszem kerülhetett a gépezetbe. Ami nem is csoda, nehéz dolog megszervezni egy több tízezres spontán demonstrációt, ostrommal, gyújtogatásokkal, atrocitásokkal. A tömegdemonstrációhoz első sorban is tömeg kell: nos, ebben a félig-meddig titokban verbuvált csőcselékben akadhatott valaki, aki túl sokat tudott meg, nemzeti hős akart lenni, tisztában volt azzal, mi várható, és az eljövendő eseményeket meglovagolva próbált magának egy kis politikai hírnevet, tőkét kovácsolni. Mivel nem tudjuk, ki volt a lelkes amatőr, a sorsáról sincs tudomásunk: vagy eltüntették, vagy megbújt magától a tévéostromot követő zűrzavarban. Ő lehetett volna az a rés a randalírozók pajzsán, amit kihasználva az egész eseménysorozat megelőzhető vagy felgöngyölíthető lett volna.

Felgöngyölíthető? Talán. De hiszen a hangfelvétel – a hordozó CD-vel együtt, aminél jobb ujjlenyomat-megőrző kevés van a világon – a rendőrséghez került, ők nem nyomoztak?

Ó, dehogynem. Lássuk az akkori HVG-t (sokkal több nyoma nem is maradt az ügynek, illetve még egy, ezzel azonos tartalmú írás az Index archívumában):

Az ügyben a Nemzeti Nyomozóiroda nyomozást indított, mondván: a CD tartalma megvalósítja a terrorfenyegetés bűntettet. A nyomozást azonban 2007. január 10-én megszüntették – tudta meg a hvg.hu. Horváczy Emese, a Nemzeti Nyomozóiroda szóvivője ezt azzal indokolta lapunknak, hogy a tettes ismeretlen maradt.”

Hát, valószínűleg nagyon kellett ügyelni arra, hogy ismertté ne váljon, az is biztos. Ilyenkor a legokosabb úgy nyomozni, hogy egyáltalán nem nyomoz az ember, nehogy véletlenül valami kiderüljön. Ha már a a szervezők – ide viszont illik a film címe – elk*rták.


Tizenöt év távlatából, egy újságíró eszközeivel teljes lehetetlenség megmondani, kit vagy kiket takart a „Demokrácia Harcosai” fedőnév, hiszen a szervezet soha más alkalommal nem jelent meg a magyar nyilvánosságban. Maga az eset is elsikkadni látszott az akkori hírek között, csak azért lehetett megjegyezni a megjelenésekor, mert megvalósították benne a terrorcselekménnyel való fenyegetést. Néhány nap múlva meg azért lett fontos, mert szinte matematikai pontossággal jósolta meg 14-én a 18-i zavargásokat. Még a részleteiket (gyújtogatás) is, bár a párizsi autógyújtogató demonstrációk miatt ez akkoriban várható volt.

Most vagy arról van szó, hogy a 2006-os zavargások előre szervezettek voltak – figyelem, nem mondom, hogy ki által, csak azt, hogy nem a spontán népharag nyilvánult meg! – vagy összesen egy másik lehetőség van.


Eszerint egy ismeretlen radikális, vagy egyszerűen csak egy hülyegyerek Nostradamust megszégyenítő pontossággal megjósolja a három-négy nap múlva bekövetkező eseményeket, szervezetet hazudik magának, majd, amikor minden bekövetkezik és a hatalom megrogyni látszik, nem marad a reflektorfényben. Nem kiáltja ki magát sem nemzeti hősnek, sem vátesznek, az országos szervezet nyom nélkül felszívódik, mint egy vakbéltünet és mindez a rengeteg egybeesés pusztán a véletlen vagy a jóstehetség műve, nem pedig elszólás és az adatok korai kiszivárgása.

Márpedig, ha szervezettek voltak a megmozdulások, tökéletesen mindegy, mi volt abban a beszédben, lehetett volna benne a Zengő Ábécé is, az is mindegy, ki szivárogtatta ki: zavargások mindenképp lettek volna.

Egyszóval, aki megnézte az Elk*rtukat, elhitte és most azt gondolja, hogy tudja, mi történt: az nagyot téved.

Az is nagyot téved, aki megnézte a filmet, nem hitte el és az ellenkezőjét gondolja a cselekménynek: ő sem tud többet.


Annak a filmnek – és az összes hivatalos kommunikációnak, az akkorinak is, a mostaninak is – nincs köze a valósághoz. Az tényleg csak egy korabeli összeesküvés-elméletet dolgozott át választási kampányelemmé.

Hogy igazából mi történt, arról segédfogalmunk sincs, és jelenleg már csak azoknak lehet, akik szervezték.

Ők meg nem fognak jelentkezni, hogy elmeséljék.

Ennyit tehát arról, hogy 2021. október 23-a 2006-ról szólt.

Legalább az igaziról szólt volna. Az se lenne logikus, de a közbeszédben egy elképzelt, mitizált, leegyszerűsített 2006-os eseménysor jelenik meg, ami így már nem egyéb szemenszedett hazugságnál.

Beleírhatják akárhány történelemkönyvbe, igaz akkor sem lesz.

De hogy mi a teljes igazság ebben az ügyben, azt esélyünk sincs kideríteni.