Szele Tamás: Spárga macska szupersztár

Kollégák, azt mondom, adjuk vissza az ipart, mert online újságból nem fogunk mi megélni. Printből sem, de az online, amiben annyira bízott a szakma, most kezdi megmutatni, hogy nagyon nem az, aminek hittük. Teljesen más kezd lenni, és ezt le is tudom vezetni a Facebook átláthatósági jelentéseiből.

De kezdjük az alapfogalmakkal: az online sajtó gazdasági szempontból ugyanúgy áru, mint az érett túró, ha van rá igény, akkor sokan fogyasztják, ha nincs, kevesen. Ezt súlyosbítja az a tény, hogy a magyar nyelvű online sajtó megragadt egy olyan, húsz évvel ezelőtti gazdasági modellnél, amiben az olvasó nem fizet egy vasat sem, csak kapja a szolgáltatást, a hirdető kéne fizessen, éspedig minél többen látják a hirdetését, annál többet.

Alapvető cél tehát az írások minél nagyobb olvasottsága, mert azok hordozzák a reklámokat, azok „adják el” a hirdetést. Erre utóbbi napokban nem is panaszkodnék, olvasóban nincs hiány, ha minden nap így menne, akkor sem élne meg belőle senki, de ha négyszer így menne a lap, akkor az már biztosítana egy átlag alatti fizetést egy személy számára. Szóval, mindent összevéve, tízszer ennyi olvasottsággal már szép lenne az élet.

Így se ronda, hiszen volt nekem olyan napom is nemrég, hogy 1 forint 17 fillért kerestem – azt ugyan most sem tudom megmagyarázni, hogy a múlt heti, majdnem 12 ezres olvasottságú Huxit-írás miért csak 325 forintot hozott, míg a tegnapi, ezres olvasottságú 1640-et, de erre és az örökmozgó titkára már sosem fogunk rájönni. A titok nyitja valahol ott lehet, hogy a Facebook és az AdSense rendszerei mintha nem kommunikálnának egymással tökéletesen. A közösségi oldalnak az az érdeke, hogy nagyra nőjenek a mérőszámok, a hirdetési cégnek az, hogy maradjanak minél kisebbek, ne kelljen sokat fizetni a lapnak, a megjelenítőknek.

Próbálkoznak a laptársak előfizetéses és félig előfizetéses rendszerekkel, inkább kevesebb a sikerük, mint több, pedig az volna a megoldás, ha nem akarunk elsüllyedni az álhírek mocsarában.

Ugyanis az álhír bezzeg olvasott.

Sőt, az a legolvasottabb, mint a Facebook egyik jelentése mutatja. Szóval, hogy kezdjük az elején: a Facebook kiadott egy részletes átláthatósági jelentést az amerikai forgalmáról, azért csak arról, mert azt könnyebb nekik feldolgozni, bár biztos vagyok bennem hogy kell legyen ilyen az egész világról is. Rögtön két jelentés is kijött: az első, a Q1-es az idei év első negyedét összesíti, a második, a Q2-es a másodikat. Miért jöttek ki egyszerre? Nos, azért, mert a Q1-est a cég nagyon szerette volna elsumákolni, elrejteni, ha lehet, el is felejteni.

Elásni, jó mélyre.

Én magam is csak véletlenül jöttem rá, hogy két jelentés került elő egyszerre, ugyanis az augusztus 20-i Telex is és a mai 444 is foglalkozott velük, csak épp a Telex a második negyedévivel, a 444 az elsővel. Amit különben csak azért hoztak nyilvánosságra, mert a New York Times arról írt pénteken, hogy a cég vezetői szándékosan tartották vissza az első negyedévre vonatkozó adatokat. Kiadták, szó ne érje a ház elejét, de nem büszkék rá.

Ugyanis az idei év első negyedének legnépszerűbb megosztása egy álhír.

Itt is van, elég kanyargós utat járt be, ugyanis eredetileg a South Florida Sun Sentinelben jelent meg, ami Európában nem hozzáférhető, de nem is egy világlap, sőt: a Facebook-oldalukon azt látom, hogy épp gyűjtést szerveznek a cég javára. Érthető, ha úgy akarták növelni a forgalmat, hogy elengedtek egy félig szakszerűen fogalmazott kacsát egy „oltás után elhunyt” orvosról.

Érthető, de el nem fogadható. Azonban az írás átvette a jóval ismertebb, olvasottabb Chicago Tribune, és náluk 53 815 255 olvasója lett. Majdnem ötvennégy millió. Ha ezt átszámítom átlagos tarifa szerint forintra… inkább nem számítom át. Ekkora összegek csak számtanpéldában vannak, ahogy Wágner úr mondaná.

De hogyhogy nem akadt fenn a legendás tényellenőrző rendszeren?

Úgy, hogy az sem ellenőriz minden tartalmat. Az algoritmus nagyjából átnyálazza a szöveget, kulcsszavakra keres, és azt küldi tovább az emberi tényellenőröknek, amit gyanúsnak talál. Ebben volt annyi orvosi szakkifejezés, hogy átcsússzon (némi nyomozgatás viszont kiderítette, hogy a cikk alapjául szolgáló posztot azóta törölte a Facebook). Szóval, a sajtó szempontjából az a lényeg, hogy egy álhírt ötvennégy millióan olvastak el, a valódi híreket meg ezredennyien sem szokták. És az, hogy a jól fogalmazott álhír átcsúszhat a rendszeren.

A második negyedévi jelentésben már nincs ilyen szalonképtelen információ, abban ugyanezt a kategóriát (amit az első jelentés „URL-s”, a második „Links” néven tárgyal) a Green Bay Packers amerikaifutball-csapat korábbi játékosait tömörítő oldal vezeti, 87,2 millió eléréssel. Ami ugyebár olyan játékosokról szól, akik már nem játszanak.

A két jelentésnek egyéb tanulságai is vannak, amiket nem árt megjegyezni. Például az, hogy a legnézettebb posztok olyasmi játékok, amikben betűtengerből kell három értelmes szót felismerni, és azok „mutatják meg a valóságunkat”, jelentsen ez bármit. Ez pillanatnyilag a legnépszerűbb poszt (tehát nem link) 80,6 milliós eléréssel, pedig nem is mondja meg az indián nevünket, mint a hajdani adathalász játékok (boldog idők, mikor csak a reklámcégek halászgatták az adatainkat).

Népszerűek még a cicás .gif-ek, a legismertebb, amiben két macska összebújva sétál, 49,1 milliós elérésű, és az Epoch Times című erősen trumpista konteóoldal is, 44,2 milliós eléréssel. Valamint a hasonló beállítottságú Fox News washingtoni kiadása, 42,1 millió olvasóval.

Valódi sajtó csak tévedésből került fel az első húszba, bármely kategóriát nézem is.

Az első negyedévben annak volna nevezhető a Chicago Tribune, csak ők álhírrel kerültek fel, tehát diszkvalifikálni kell a lapot, ugyanebben az első negyedévben felkerült még a lista elejére az ABC News, a Washington Post és a Guardian is, meg a Yahoo híroldala (de húsz helyből csak ennyit foglalnak el), a másodikban már csak a Yahoo és az ABC News van az élmezőnyben.

Hát, akkor úgy látszik, ez kell a népnek, és nem hír, nem jegyzet, nem elemzés. Nem tudósítás, nem interjú.


Mindjárt összesuszterolok egy írást Spárga macskáról, aki megszökött a COVID-vakcina elől és inkább amerikai futballt játszott egy divatszalonban, majd feladott egy fejtörőt a közönségnek, amit tessenek megoldani, minden megfejtés jó.

A rosszak is.

Csodálatos dolog ez: a kezünkben van a világtörténelem legnagyobb, ráadásul látszólag ingyenes lapterjesztési felülete, és mire van közönségigény? Szamárságokra, álhírekre, konteókra vagy még azokra sem.

Eleink vagy kétszáz évvel ezelőtt még a fogadóba jártak, hogy híreket halljanak a vándorlegényektől és kupa bort fizettek nekik, ha valami hasznosat, fontosat tudtak meg tőlük, ma már ingyenes lenne a hír, csak a kutyát nem érdekli.

Mármint akkor nem érdekli, ha igaz.

Ha nem igaz, akkor elkapkodják.


A Facebook különben azzal védekezik a dobogós álhír ügyében, hogy

azóta már kulcsfontosságú javításokat hajtottak végre a rendszerben”

de azt nem mondták meg, hogy mit javítottak ki. Szerintem semmit: nekik igazából nem érdekük ugyanis a tényellenőrzés. Nekik a nagy forgalom és az ebből következő busás haszon az érdekük, de mivel ők csak a felületet adják, még a végén csak belemennek majd abba, hogy „a vevőnek mindig igaza van” és szabad utat adnak az álhíreknek, konteóknak. A világunk meg majd szépen szétveri saját magát a sok megtévesztő hazugság hatására.

Szóval, kollégák: míg így áll a helyzet, valódi sajtóból mi egyre kevésbé fogunk megélni.

Ha nem akarunk álhíreket írni – és nem akarunk – készítsünk macskás .gif-eket, az legalább nem hazugság, tegyünk beléjük reklámot és tartsuk el annak bevételéből az igazi sajtót.

Gyere ide, Spárga macska, a kamera elé… Az eredményből lesz a .gif, úgy vigyázz!