Szele Tamás: Wagner úr és a partizánok

Hej, zajlik most az élet a Nagy Földön, Oroszhonban, Belaruszban, csak úgy száguldoznak az információk a sztyeppén, mintha Pegasus szárnyán szállnának. Mondjuk arra nem vennék mérget, hogy a Pegasusnak van köze az idevágó tegnapi hírekhez, de hogy nem volt jó napjuk tőlünk keletre a szolgálatoknak, az egészen bizonyos.

Kezdjük a kissé rejtői hangzású Wagner-csoport lebukásával, ami azért nem jelenti azt, hogy az igen rossz hírű orosz zsoldoscsapatnak bármi baja esne, azt pláne nem, hogy megszűnne. De azt jelenti, hogy valamivel – nem sokkal – többet tud róluk a nagyvilág, mint eddig. Az MI6 pedig még annál is többet.

Tényfeltáró riportot közölt a BBC, amit egy tavaly ősszel, Líbiában talált és részben összetört tabletből kinyert adatokra alapoztak. Igen, a Wagner nagyon is járt ott, Haftar tábornok erőit támogatták zsoldosokkal is, fegyverrel is, igen rossz hírük volt arrafelé. Ahogyan mindenfelé, amerre csak megfordulnak, kegyetlen, acélkemény alakulat az, a foglyaikat is kivégzik, ha már nem látják hasznukat, hogy ne kelljen őket etetni. Nos, úgy néz ki, az egyik tagjuk tabletje került most a BBC-hez, amiben sok különös információ volt.

Literátus emberé lehetett, bár az ízlése nem ért sokat, mert olvasnivaló is akadt a táblagépen, igaz, csak a Trónok Harca és a Mein Kampf. Az első ellen nincs kifogás, de aki azzal a második zagyvasággal tölti üres óráit, meg is érdemli, ha a maradék esze is elmegy – olvashatatlan, dagályos betűhalmaz, nem egyéb. Fontosabbak voltak az adatok. Volt benne például orosz nyelvű katonai térkép a Tripolitól délre fekvő Ain Zara külvárosról, amiről biztosan lehet tudni, hogy a Wagner-csoport egy része 2020 februárja és májusa között ott állomásozott. El is aknásították búcsúzóul, az aknákat fekete pontok jelölték a térképen. Voltak benne drónfelvételek, használati utasítások robbanószerkezetekhez, de voltak ám kódnevek is. Ezek alapján sikerült azonosítani pár zsoldost, bár ehhez már az kellett, hogy ukrán aktivisták átadják a saját adatbázisukat a Wagner tagjairól – nekik is volt bajuk ezzel a Láthatatlan Légióval épp elég. De találtak a tablettől függetlenül egy nagyon érdekes, tíz oldalas dokumentumot is Tripoli déli részén, ami a zsoldosok „bevásárlólistája” volt, abban írták össze, mire volna szükségük. Olyan tételek szerepelnek benne, mint 300 sisak, 270 éjellátó szemüveg, 270 AK–103-as gépfegyver, nyolc radar, 6 aknavető és egy T–72-es tank. Ennyi fegyverrel már nyertek kisebb afrikai polgárháborút is – de hát épp Afrikában voltak, sőt, történetesen polgárháborúban.

És ennek az alakulatnak hivatalosan semmi köze az orosz fegyveres erőkhöz!

Ez egy magánhadsereg, magánvállalkozás, elvben oda megy, ahol megfizetik a szolgáltatásait, tehát Putyin nem hazudott szó szerint, mikor 2020 januárjában azt mondta, hogy:

Ha vannak oroszok Líbiában, azok nem az orosz állam érdekeit képviselik, és nem az orosz állam finanszírozza őket.”

Jogilag ez igaz, a saját érdekeiket képviselik, méghozzá a jól felfogott anyagi érdekeiket, hát tehetnek ők arról, hogy ezek majdnem mindig egybeesnek Moszkva külpolitikai törekvéseivel? Szóval: a Wagner-csoport az a nemhivatalos hadsereg, amivel a piszkos munkát végeztetik. Bár felmerül egy olyan probléma velük kapcsolatban, hogy hivatalos állami engedély és támogatás nélkül nem juthatnának a fegyvereik egy részéhez, de erről kérdezni lehet, csak választ kapni rá lehetetlen.

Azt viszont tudjuk, hogyan hívják a vezetőjüket, Wagner urat, és nem Zaturek Manfrédnak, mint Rejtőben, hanem Dmitrij Utkinnak, aki a német zeneszerző iránt érzett rajongása miatt vette fel egy időben ezt a nevet – bár most már mást használ.

Dióhéjban összefoglalva az a helyzet, hogy ez ugyan szenzáció, de semmi újat nem tudtunk meg belőle. Harcol a Wagner-csoport Líbiában? Harcol, de ez eddig sem volt titok. Orosz fegyverekkel harcol? Azokkal, de ez sem nóvum. Megismertük néhány tagjuk nevét? Az ukrán aktivisták eddig is ismerték. Annyi változott összesen, hogy most már be is lehet bizonyítani mindazt, amiről eddig csak tudomásunk volt.

Fehéroroszországban másfajta fejfájásuk támadt a gumitalpúaknak. Az történt ugyanis, hogy egy állítólag apolitikus hackerekből álló, magukat Kiberpartizánoknak nevező csapat sikeresen megszerezte Fehéroroszország rendőrségének és belügyi szerveinek több bizalmas adatbázisát. Ez így elég szárazon hangzik, de ha részletesebben megnézi az ember, mi mindenhez fértek hozzá a partizánok, mit szereztek meg, nagyot néz. Mint az Index írja:



Letöltötték Fehéroroszország teljes útlevél-adatbázisát, amely a belorusz Állambiztonsági Szolgálat, a KGB és európai országokban dolgozó titkos ügynökök adatait is tartalmazza. Az egyes dossziék nem csak az adott személy fotóját és beosztását, de lakhelyét és családtagjainak adatait is tartalmazzák. Megszerezték továbbá a KGB szolgálati járműveinek és szolgálati lakásainak listáját.

Egy olyan adatbázist is megszereztek, ami olyan segélyhívó számra érkezett hívásokat tartalmaz az elmúlt tíz évből, amelyben az állampolgárok a rendszer ellenségeiről jelentenek például az ellenállás jelképévé vált történelmi nemzeti zászló fehér-vörös-fehér színeinek viseléséért.

A kiberpartizánok hozzáfértek a rendőrségek, börtönök, sőt rendőri drónok térfigyelő kameráihoz és olyan bizalmas adatbázishoz is hozzáfértek, amely az összes rendőr szakmai előmenetelének részleteit tartalmazza, a kihágásaikkal és az általuk vizsgált ügyekkel együtt.

A rezsimhez hű Telegram csatornákat és kínzásokról készült videókat és más sokkoló tartalmakat publikáló „IT szakasz” tagjainak adatait is megszerezték, sőt eszközeik kameráin keresztül munka közben is megörökítették őket.

A hackerek legkomolyabb zsákmánya több terabájtnyi lehallgatott telefonhívás. Ezek nem csak az ellenzékiek, de a biztonság kedvéért Lukasenka támogatóinak beszélgetéseit is tartalmazza. Egyebek között azt a beszélgetést, amelyben Natallia Eiszmant kormányszóvivő a minszki különleges rendőri egység parancsnokától kér védelmet ellenzéki aktivisták levadászásához.”

Ez gyakorlatilag majdnem a teljes fehérorosz belügyi rendszer. Meg is értem, ha nem alszik most jól sem Lukasenka, sem a barátai, bár az az igazság, hogy az ügynöklistához, belügyér-listához valami hasonló már eddig is létezett, méghozzá nyilvánosan. Ha még emlékszünk, Szofia Sapegát, akit Roman Protaszeviccsel együtt tartóztattak le, pont valami ilyen tartalmú Telegram-oldal szerkesztésével vádolják – lássuk csak van ilyen?


De van ám. Az a címe, hogy „Fehéroroszország Fekete Könyve”? „Чeрная кніга Беларусі”. Akinek van Telegramja, itt meg is nyithatja.

Ez egy szó szerint hatalmas adatbázis, bár vannak nagyon érdekes tulajdonságai. Az egyik rögtön az, hogy a csatornát, ezzel a névvel 2018. április 16-án hozták létre, csak senki sem használta 2020. augusztus 16-ig. Ki akarhatott vele két évvel korábban és mit – nem tudjuk. Az oldalnak elvben az a szándéka, hogy Minszkből és a minszki régióból mutasson be rohamrendőröket, közlekedési rendőröket, valamint belügyi csapatok és más biztonsági erők tagjait, akik részt vettek a civilek elleni erőszak alkalmazásában. Van 61 300 előfizetője, tartalmaz 2260 fotót, 85 videót, 1440 hivatkozást, szóval bárki is szerkessze, alapos munkát fektet az eljövendő peranyagok összegyűjtésébe. Ugyanis elvileg ez (is) a célja a csatornának. Általában két naponta frissül, és kicsit túl alapos ahhoz képest, hogy amatőr munka, például majdnem mindegyik szereplőnek közli a személyi számát, ami csak úgy volna lehetséges, ha valaki ki-be tud járkálni nyom nélkül az OMON és a KGB adatbázisába. Persze, van ilyen ember, csak az – náluk dolgozik.


Szóval, ugyan ez a csatorna nem a leglovagiasabb eszköz, engem a 2006-os zavargások idején a Kurucinfón közzétett lakcím- és telefonszám-listákra emlékeztet, sok kérdőjel is felmerül vele kapcsolatban, de minket az érdekel, hogy képes lehet-e egy egyetemista lány szerkeszteni ezt? Ha igen, akkor a világon semmi másra nem juthatott ideje. Az is érdekes, hogy Sofia Sapega letartóztatása után is frissültek az adatok, ami csak úgy elképzelhető, hogy vagy nem ő szerkesztette, vagy a zárkából is hozzáfért a Telegramhoz… de hát nyilván hamis a vád, valaki más a felelős ezért az oldalért. Ami különben nemrég megosztotta azoknak a sportvezetőknek a neveit is, akik megpróbálták akarata ellenére hazaküldeni a tokiói olimpiáról Kriszcina Cimanouszkaját, a később Lengyelországba menekült futónőt.

De mindenképpen azt látjuk, hogy volt már korábban a tegnapihoz hasonló adatszivárgás Minszkben, bár ekkora azért nem. A Kiberpartizánok persze azt állítják, hogy egyrészt nem fognak visszaélni az adatbázisokkal, másrészt nem használják fel politikai célokra sem az információkat, de ebben finoman szólva is kételkedem: másra ugyanis ez az egész nem alkalmas, csak ilyen vagy amolyan visszaélésre.


Szóval, lehet, hogy a világ többi része épp a Pegasuson lovagol, de a Nagy Földnek is megvan a maga öröme, a maga paripája, ami alaposan megbokrosodott alatta tegnap.

És akkor most képzeljük el, amint Wagner úr és a partizánok Volga-dalokat adnak elő szimbóla- és balalajka-kísérettel, majd a végén körbemegy Putyin és Lukasenka karonfogva, begyűjteni az úri közönség szerény pénzadományait. A zongoránál áll Pepita Ofélia és gitározik.

Optimális esetben ez is lehetne a vége.

De nem ez lesz.

(Címlapfotó: BBC)