Szele Tamás: Ugocsa non coronat

Körülbelül így lehetne összefoglalni a szép, hosszú interjút, amelyet ma olvashattunk a Portfolio hasábjain és ami Szijjártó Péter külügyminiszterrel készült. Esetleg még úgy, hogy „eb ura fakó”, de nagyon másképp sehogyan sem lehet értelmezni.

Érdekes, hogy mindkét szólás valahogy az abszolút hatalommal áll kapcsolatban: az „Ugocsa non coronat” eredete bizonytalan, vagy I. Ferdinándnak üzenték ezt 1527-ben, mikor a megye nemeseit koronázásra hívta Székesfehérvárra, vagy a pragmatica sanctio, a Habsburg-ház leányági örökösödését lehetővé tevő intézkedés megszavazásakor hangzott volna el 1722-ben, márpedig akkor épp Ugocsa volt az ország legkisebb vármegyéje, nem kevés öntudat, önbizalom kellett ahhoz, hogy egyedül az ugocsai követ szavazzon nemmel Mária Terézia későbbi trónöröklésére. Valószínűbb azonban, hogy elhangzott a mondat már 1527-ben is, hiszen egy forrás 1635-ben említi – az ugocsai követ már csak idézhette, mint a kicsiny vármegye szuverenitásának büszke jelszavát.

Az „eb ura fakó, József császár nem királyunk!” már jobban dokumentált, pontosan tudjuk, hogy gróf Bercsényi Miklós kiáltotta az 1707-es ónodi országgyűlésen. Ki is mondták a Habsburg-ház trónfosztását, aztán valahogy mégis másként alakultak a dolgok, mint tudjuk. De lássuk ezt a mi kis ugocsai követünket, aki külügyérként jár el az ország dolgában, mit beszélt, hogy így lehet, sőt, talán kell is érteni? Itt az írás leadje, bevezetője, abból kiderül.

Magyarország vállalja a vitát Brüsszellel, nem fog változtatni a pedofil és gyermekvédelmi törvényen, akkor sem, ha emiatt az EU visszatartja az uniós források folyósítását a helyreállítási alapból – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Szijjártó Péter. A külgazdasági és külügyminiszter szerint a magyar gazdaság akkor is el fogja érni az 5,5%-os növekedést, ha az EU-tól nem kapunk forrásokat.  Beszélt arról is, hogy az általa vezetett operatív törzs olyan intézkedéseket hoz meg, amelyek támogatják a magyar gazdaságot, amely szerinte jó helyzetben van. Ugyanis sosem érkezett még annyi új beruházás az országba, amennyi az idei első félévben. Szerinte a magyar vállalatok külföldi terjeszkedésének támogatása nemcsak a cégeknek jó, hanem az ország stabilitásának is hasznára válik.”

Szóval, tapodtat sem hátrálunk, inkább nem kell a támogatás, nem kell a pénz, de körömfeketényit sem engedünk a téveszmékből.

És tessék mondani, a lehallgatási, megfigyelési botránnyal mi a helyzet? Szép, hosszú mellébeszélés következik, konkrétumok nélkül – de engedjék meg, hogy némiképp érintettként az interjúnak ezzel és csakis ezzel a részével foglalkozzak most, hadd hagyjam ki a még terjedelmesebb külgazdasági fejtegetést. Ugyanis azok az érkező beruházások vagy sikeresek lesznek, vagy nem, de ez az ügy most van itt, a nyakunkon, nem a közelebbi vagy távolabbi jövőben. Akkor lássuk.

Nekem nem volt, és nincs is tudásom arról, hogy ilyen típusú adatgyűjtés zajlik Magyarországon, de nem is kell, hogy tudomásom legyen, hiszen van egy világos jogszabályi rend a lehallgatások engedélyezésének és végrehajtásának módjáról.”

Hát, ha a kocsmából tagolatlan éneklés hallatszik, nekem sincs tudomásom arról, mit ittak, kik és mennyit, de a jelek azért mégis egyértelműen arra mutatnak, hogy a tejecske túlzásba vitt fogyasztásának lehetőségét kizárhatjuk.



Minden országnak van titkosszolgálata, amely a fedett működés ellenére jogszabályi keretek között végzi tevékenységét. A lehallgatás pedig az egész világon a titkosszolgálatok, a rendőrség, a bűnüldöző szervezetek által alkalmazott nyomozati eszköz, viszont ennek is megvannak a maga jogszabályi keretei, így komoly ok kell ahhoz, hogy ilyet el lehessen rendelni, világos menetrend van annak engedélyezési módjára is.”

Van bizony, csakhogy 2018. május 22. óta a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter pont ő, hozzá tartozik az Információs Hivatal, ami lényegében véve Magyarország hírszerző ügynöksége. Épp Szijjártó volt ezzel szemben a legelső a kormánytagok közül, aki határozottan állította, hogy az ő hatáskörében a Pegasust sem nem szerezték be, sem nem alkalmazták. Ez aztán vagy igaz, vagy sem, azonban ha mégis igaz, akkor nincs más megoldás: a Pintér Sándor hatáskörében működő Alkotmányvédelmi Hivatal kellett használja az eszközt, ugyanis az kevéssé volna életszerű, ha az albán hírszerzés épített volna ki egy működő rezidentúrát Budapesten, hogy ily módon támogassa önként és kéretlenül a magyar kormányt.

A megfigyelés engedélyezésének kérdése viszont mindenképpen Varga Judit tárcájához tartozik, végezze bármely szolgálat, és szignálja akár maga a miniszterasszony, akár államtitkára, Völner Pál. Szóval, valakinek csak kell legyen felelőssége az ügyben. Vagy nem? Esetleg vagy nem, például akkor, ha nem történt semmi. Altatót énekel nekünk a miniszter, kevéssé bársonyos hangján.

Ugyanakkor csak azért, mert valaki újságíró, biztosan nem hallgatnak le senkit Magyarországon, illetve csak azért, mert valaki kritikusabb a kormánnyal szemben, azért sem. (…) Tehát, azért, mert valaki újságíró, géplakatos, kárpitos vagy taxisofőr, a szakmájából fakadóan 2010 óta senkit nem hallgattak le Magyarországon.”

Tehát nem történt ilyesmi, kizárhatjuk? Nem, ugyanis:

Ha valaki a magyar nemzet biztonságára és érdekeire veszélyt jelenthet valamilyen külső befolyás – ahogy említettem terrorszervezetekkel, titkosszolgálatokkal vagy bűnözői csoportokkal való együttműködés – miatt, ott lehetséges a lehallgatás. Emellett, hogy ehhez, milyen technológiai eszközöket használnak, az technikai kérdés. A nemzetközi sajtó fókuszába került ez a téma, de érdemes megjegyezni, hogy a kémszoftvert mintegy 45 országban értékesítették.”





Tehát akkor nincs megfigyelés, illetve van, de csak akkor, ha úgy találják, hogy szükség van rá. Mely esetben találják úgy? Az esetben, ha úri kedvük úgy tartja.

Egyáltalán: vettünk mi Pegasust vagy nem vettünk?

Ugyanakkor a technológiára vonatkozóan megjegyezném, hogy minden ország titkosszolgálata használ speciális szoftvereket, míg a nagy országok valószínűleg maguknak fejlesztenek, addig a kisebbek beszerzés útján jutnak ilyenekhez. Nincs abban tehát semmi meglepő, ha Magyarország külföldről vásárol ilyet.”

Az igaz, hogy meglepőbb volna, ha belföldről vásárolna. De a kérdésre nem kaptunk választ, azt ismételgeti, bizonygatja, hogy a beszerzésben nem vett részt, arra utasítást nem adott, nem is tartozik a hatáskörébe olyan szolgálat, amely használta volna, ami szó szerint lehet talán igaz is.


Ez jó volna Szijjártónak magának és a tárcájának úgyszintén, de rossz lenne a kormánynak általában. Ugyanis minden következtetés oda fut ki – ha szó szerint elfogadjuk a külügyminiszter szavait – hogy Magyarország a Pegasust ezek szerint nem külföldi hírszerzés céljaira használta, mint mondjuk Marokkó vagy India, bár az sem szép dolog, viszont adna némi felmentést a belföldi választók előtt, hiszen ez esetben a szakminiszternek tudnia kellene róla.

Viszont ez azt kell jelentse, hogy Magyarország az eszközt kizárólag belföldi célok ellen alkalmazta, és itt nyer értelmet Varga Judit felelősséghárítása – az ő tárcája sehogy sem maradhat ki a dologból, az idei év folyamán májusig aláírt 499 megfigyelési engedély miatt – ellenben nem hozni, hanem vinni fogja a voksokat a választási kampányban. Most ezek szerint a kormány sorsa Pintér Sándor belügyminiszter hallgatásától függ: nyilvánvaló tehát, hogy tegnap nem lehetett megtartani a Nemzetbiztonsági Bizottság ülését, annak érdekében, hogy Pintérnek ne kelljen mondani semmit, se igazat, se hazugságot. Nem is mondott, de a logika oda vezeti az eszmefuttatást, hogy vagy az Alkotmányvédelem végezte a megfigyeléseket, vagy valamilyen rejtelmes külföldi hatalom (tessék megfigyelni, lesz ilyen verzió is), olyan pokoli ügyességgel, hogy arról a magyar szolgálatoknak sejtelme sem volt.


Albánia, Monaco, San Marino és Tonga Királyság.

Nekem ezek a nagyhatalmak gyanúsak.

Mert az mégsem lehetséges, hogy a magyar kormány miniszterei valótlanságokat állítsanak és úgy beszéljenek össze-vissza, egymásra tolva a gyanút, mint a rossz gyerekek, amikor betört az ablak focizás közben.

Ezt én nem tudom elképzelni sem, marad magyarázatként a tongai hírszerzés. Csakis ők lapulhatnak a bokorban.

A beszélgetés többi részére, mint mondom, nem térnék ki, de az a végkövetkeztetés, hogy a magyar diplomácia semmilyen kérdésben nem enged, tapodtat sem. Történjék bármi.

Ugocsa non coronat.

Egyebekben pedig:

Nem én törtem be az ablakot a labdával, nincs is betörve, csak úgy tűnik. De ha mégis én voltam, jól tettem!”

Itt tartunk pillanatnyilag.