Azt mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ha már gyereknek néznek, akkor kérek csattogós lepkét, kakasos nyalókát, vattacukrot és rendes, kétkerekű biciklit, nem háromkerekűt. Ha meg hülyének néznek, akkor más a helyzet.
De ki néz engem hülyének vagy gyereknek? Mint választópolgárt: Orbán Viktor és kormánya, illetve az ő kommunikációjuk.
Legalábbis a tegnapi és mai hírek erre utalnak. Magyarország nincs a legjobb helyzetben uniós szinten, ezekben a percekben is tart a homofóbbá tett pedofilellenes törvényről szóló vita az Európai Parlamentben, melynek során nem sok jóra számíthat a magyar kormányfő, tehát oda sem ment. Időközben híre jött, hogy az Európai Bizottság nem akarja támogatni annak a 7,2 milliárd eurós támogatásnak a folyósítását, amelyre Magyarország a 750 milliárd eurós gazdasági helyreállítási alapból (RRF) kért, csakhogy a brüsszeli testület elégedetlen azokkal a korrupcióellenes erőfeszítésekkel, amelyekre a magyar kormány készül a támogatásért benyújtott helyreállítási tervének a tanúsága szerint. (Frissen jött a hír: fel is függesztették a kifizetést).
A két dolognak nincs igazi köze egymáshoz, maximum annyi, hogy a magyar miniszterelnök utóbbi időben igen sokat dolgozott azért, hogy ne kedveljék Európa-szerte, főleg az uniós intézmények és a döntéshozók, a hab a tortán a tegnapi, dörgedelmes kormányhatározat volt, melynek hangvételéhez még hasonlót sem tapasztaltunk Rákosi Mátyás kora óta. Idézzünk belőle pár gondolatot.
„Számos európai uniós tagország kormányfője, más kormányzati képviselője, illetve több európai uniós tisztségviselő olyan durva és antidemokratikus kijelentésekre ragadtatta magát a magyar Országgyűlés által elfogadott gyermekvédelmi törvény kapcsán, amellyel átléptek egy vörös vonalat. Az a hangnem és azok az állítások, amelyeket megfogalmaztak, rég letűntnek hitt korok gyarmatosító beidegződéseit és magukat felsőbbrendűnek tartó szereplők minden tiszteletet nélkülöző hatalmi megnyilatkozásait idézik. A Magyarországot ért durva és antidemokratikus politikai és hatalmi támadásokkal szemben hazánknak minden rendelkezésre álló európai jogi eszköz alkalmazásával meg kell védenie magát. A gyűlöletbeszéd Magyarországgal szemben is tilos! Elfogadhatatlan, hogy egyes európai bürokraták napi ideológiai csatározásokra használják a közösségi jogot. Mindez szöges ellentétben áll a jóhiszemű és tisztességes együttműködés és a méltányosság európai követelményével.”
Hát ezek után tényleg nem valószínű, hogy Orbán Viktort virágesővel várták volna Brüsszelben, tehát oda se ment, itthon maradt kampányolni és gyereknek vagy hülyének nézni minket, választópolgárokat. Kezdjük az elsővel.
Abban is érezhettünk némi gyerekes szerepjátékot, amikor tegnap elment és „föltekintette” (ahogy Móra Ferenc mondaná) a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét, mely jelenleg 94,5 tonnára rúg, valószínűleg vagy azt hitte, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot (csak az az arany nem az övé, ő maximum számadó juhásza lehet annak), vagy egy kicsit Dagobert bácsi szeretett volna lenni. Furákat mondott közben, olyasmiket, hogy
„Ahhoz, hogy az embereknek legyen pénzük, arra van szükség, hogy a pénznek legyen értéke, a pénz értékét pedig három dolog garantálja: az arany, a jegybank és a kormány.”
Hát, a modern valutáknak nincs aranyfedezetük, de ez a kis gondolat érdekesen cseng egybe azzal, hogy mai hírek (vagy híresztelések – nem kell okvetlenül készpénznek venni, a Twitterről származik az információ, bár elvben hivatalos orosz forrásból került fel) szerint az Orosz Föderáció vezetése a globális monetáris és pénzügyi rendszer gyengülését látja, ezért csökkentik az ország dollár iránti kitettségét, aranyat vásárolnak és megpróbálnak leválni a SWIFT-rendszerről. Az viszont már nem híresztelés, hanem hír, tény, hogy Alekszej Fenyenko, a Moszkvai Állami Egyetem világpolitikai szakának tanára azt fejtegette az Izvesztyijának, miszerint:
„Könnyen lehetséges, hogy az LGBTQ-propaganda tiltása miatt nem csupán uniós szankciók sújtják majd Magyarországot, hanem Budapest ki is léphet az EU-ból. (…) Az EU önmagában mesterségesen létrehozott képződmény.”
Azért ezt kimondani Moszkvában, az elég mesterségesen létrehozott Orosz Föderáció fővárosában bátor dolog. De tudnak azok az orosz kőművesek, nem szakadt le a födém.
No, de menjünk tovább, ha már Orbán itt maradt nálunk. A mai nap folyamán jelent meg a minimal artra butított politikai propaganda Budapest utcáin: eddig is rövid mondatok, pár szavas üzenetek voltak a politikai óriásplakátokon, meg persze az ügyeletes ellenség képe, Sorostól Junckerig, most ezt sikerült még jobban lebutítani. Azt hinné az ember, hogy ez képtelenség, de sikerült. A mostani nemzeti konzultációt propagáló plakátokon már csak egy-egy kérdés szerepel, egy mondat, hogy „Töltse ki a nemzeti konzultációt” és egy-egy emoji. Azok a kis jelek, amiket érzelmek kifejezésére használunk az online kommunikációban, és aminek komoly szövegben nincs helye, ugyanis könnyű félreértelmezni őket. Meg változik is a jelentésük, régebben például a nevetős rokonszenvet jelentett, manapság kiröhögést.
Azért ez már kiscsoportos szint. De maximum elemista. Ehhez képest a „korbács és kalács” módszere is kifinomult befolyásolási technika. Minek néznek minket?
Nem bírom eldönteni, hülyének vagy gyereknek. Eddig tartottak a gyerekes dolgok, most jön az a része, amikor bolondot akarnak csinálni belőlünk.
Orbán Viktor ugyanis elment a nyóckerbe újságot venni.
Azért pont újságért ment, mert egy hónappal ezelőtt azt mondta Londonban egy újságírói kérdésre, hogy Magyarországon a sajtószabadság rendben van, és ha valaki egy újságos standhoz odamegy, akkor legalább egy tucat kormánykritikus lapot vásárolhat. Utánaszámoltunk: ha mindent beleveszünk, akkor sincs ilyenből már egy tucatnyi, de akkor sincs, ha egy kalap alá vesszük a napilapot, hetilapot, folyóiratot, közlönyt. Tíz, ha van. A Telex – ellátási hiányosságok miatt – hetet tudott összevásárolni akkor, amiről videó is készült.
Ezt a videót forgatta újra ma Orbán Viktor, annak alkalmából, hogy tegnap a Riporterek Határok Nélkül feltette egyedüli európai politikusként a sajtószabadság ellenségeit felsoroló listájára. A listán 37 olyan állam- és kormányfő szerepel, akik az RSF szerint „különösen drasztikus módon testesítik meg a sajtószabadság kíméletlen elnyomását”. Ezt zokon vette a miniszterelnök, le is ballagott Wölfinger László Szigony utcai újságos pavilonjához, persze operatőrt is vitt magával, örökítse meg, amint megveszi az egy tucat kormánykritikus lapot.
Ahogy a Telexnek nem sikerült ennyit megvásárolnia, úgy neki sem. Közben mellébeszélt, olyanokat mondott, hogy:
„Magyarországot fölpakolták valami „sajtószabadság ellenségeinek listájára. (…) Soros Gyuri bácsinak valami szervezete.”
ami nem igaz: Magyarországot nem is említették. Ő került fel arra a listára, és remélem, egyelőre még nem azonos a személye az országgal. Még kicsit fecsegett az újságossal, elfogadott egy kávét (cukor nélkül), aztán indult volna el, mikor a jelenet végén – nem tudom eldönteni, szándékos volt-e a dolog vagy nem volt idő kivágni a snittet – hátulról még rászól egy nyugdíjas bácsi:
– Örülök, hogy más is vesz Népszavát, nem csak én!
– Jó napot! Látja, próbálkozom.
Aztán elrohan, mielőtt még beszélni kéne a dologról.
(Frissítés: csak utólag, az írás megjelenése után pár órával vettem észre, hogy nem egyszerűen rohant, el, hanem fizetés nélkül, persze, utólag valaki rendezhette a számlát).
Ezzel kit nézett hülyének? Nem kapta meg a tucatnyi lapot, fél tucatnyit tudott venni. Most azt akarja kegyként bemutatni, hogy ezek még egyáltalán megjelenhetnek? Hogy ő olyan jó ember, mint Lenin elvtárs a viccben, mert „közéjük is lövethetett volna”? Nem keresett például Kurírt, Népszabadságot, Vasárnapi Híreket – hogy csak három olyan lapot mondjak, amiknek munkatársa voltam és amik az ő hathatós befolyása miatt szűntek meg. De egyáltalán nem csak ennyi sajtótermékkel végzett a NER: ez egyszerűen az én személyes számlám.
Legalább ne azzal vezette volna fel a videóját, hogy „Megtaláltam az „elveszett” sajtószabadságot”.
De hiszen ő veszejtette el.
És meg se találta.
Mondom én: minket hol gyereknek, hol teljesen hülyének néznek és eszerint bánnak velünk.
Mindeközben már be is bizonyosodott:
Nem fogadja el az Európai Bizottság a magyar helyreállítási tervet.
Ugrott 7,2 milliárd euró támogatás.
Mi meg itt tologatjuk a csattogós lepkét, civakodunk a vattacukron.