Független sajtótermék
Az Index ügyében annyit mondhatunk, a kölcsönös tiszteletet is tekintetbe véve, hogy a jelek szerint majdnem igazat mond majdnem mindenki majdnem mindenről, azonban olyan ember nincs, aki egymaga ismerhetné a teljes igazságot, így aztán félő, hogy azt soha és senki nem fogja elmondani.
Bombasztikus volna úgy fogalmazni, hogy fekete nap a mai a magyar online sajtó életében, ugyanis láttunk már ennél feketébbeket is, bár ez sem vidám. Mondjuk inkább úgy, hogy viharzónába értünk és nagyon érdekes dolgok történnek a hajókkal.
Vegyük csak a friss híreket, éspedig vegyük őket a közmédia Híradó-botránya nélkül, hogy ne bonyolítsuk a dolgokat: ha csak párat egymás mellé rakunk, mindjárt kiviláglik, miért beteg a magyar sajtó.
Igen, ennyi: mert eggyel kevesebben készítik mától a hetilapot. Újabb mérföldkőhöz érkezett a magyar sajtó, de ebből még ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket.
Ha 888-at olvasunk – saját meghatározásuk szerint „a faszagyerekek lapja” és van némi fogalmunk is a sajtószakmáról, igen sok türelemre van szükségünk. Ami hamar el fog fogyni.
Ha eddig lett is volna némi kétség, főként a formális logika megszállott hívei között afelől, milyen portéka is lesz az, amit szeptembertől majd Index.hu címen olvashatunk, az is eloszlott: gagyi lesz, kérem, egyenesen a bóvligyárból. Vasvillával hányják össze, lefújják narancsszínűre és már lehet is lakkozni.
Azért most sok minden nem szeretnék lenni, de a legkevésbé az Index főszerkesztője. Mármint, először nem árt tisztázni, melyik Indexé, mert erősen félreérthető a helyzet: de nem akármilyen szakmai feladat lesz olyan lapot főszerkeszteni, amit nem ír senki.
Általában repülőgépet szoktak eltéríteni, blogot jóval ritkábban, mondhatni soha, most mégis komoly lehetőség van erre. Az ember csak teszi a dolgát, mint általában és egyszer csak azt fogja észrevenni, hogy olyasmibe keveredett akaratán kívül, amitől a legjobban tartott.
Elhullt csatában a derék –
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd. (Arany János: A walesi bárdok) “Gaál Péter: No halld meg, Eduárd” bővebben
Kérem, forr a vérem. Micsoda cicik, és nem is olyan picik, vágná rá az Olvasó, de most sajnos kellemetlenebb dolgokról esik majd szó. Vagy kellemesebbekről, olvasója válogatja.
“Gaál Péter: Erdő mellett nem jó lakni (Dull a harc)” bővebben
