Konok Péter: Farkascsapda

prérifarkas

Szalad, szalad a prérifarkas, mi pedig nevetünk. A gyalogkakukk elbújt egy kaktusz mögött, vagy felrobbantotta a hidat, ami alá pont a prérifarkas helyezett el korábban ádáz, nagy fekete körtének látszó bombákat, de a prérifarkas csak szalad, túlfut a sziklán, lábai tovább pörögnek a levegőben. Tudjuk, hogy le fog esni, ismerjük az ezerszer látott végkifejletet (és sajnálnánk is kicsit a prérifarkast, hiszen nélküle nincs történet, de tudjuk, hogy kilapul, szilánkokra hullik, szénné ég, ám valamiképpen mindig visszatér, egy örökös spirál a koreográfia), mi már érezzük is a zuhanást, de a prérifarkas még nem.

“Konok Péter: Farkascsapda” bővebben