Konok Péter: Farkascsapda

prérifarkas

Szalad, szalad a prérifarkas, mi pedig nevetünk. A gyalogkakukk elbújt egy kaktusz mögött, vagy felrobbantotta a hidat, ami alá pont a prérifarkas helyezett el korábban ádáz, nagy fekete körtének látszó bombákat, de a prérifarkas csak szalad, túlfut a sziklán, lábai tovább pörögnek a levegőben. Tudjuk, hogy le fog esni, ismerjük az ezerszer látott végkifejletet (és sajnálnánk is kicsit a prérifarkast, hiszen nélküle nincs történet, de tudjuk, hogy kilapul, szilánkokra hullik, szénné ég, ám valamiképpen mindig visszatér, egy örökös spirál a koreográfia), mi már érezzük is a zuhanást, de a prérifarkas még nem.

“Konok Péter: Farkascsapda” bővebben

Szele Tamás: Klímacél-rangadó

Kérem, helyzet van, méghozzá klímahelyzet. Az a helyzet ugyanis, hogy ez nem egy klíma, ez valami tévedés, illetve mi rossz helyre kerültünk, ugyanis a Baross tér csak azért nincs most Da Nang magasságában, mert sehol egy kis esőerdő, a hőmérséklet egyébként stimmelne – de így, dzsungel nélkül inkább érezzük magunkat a szaharai térségben, minden adott hozzá.

“Szele Tamás: Klímacél-rangadó” bővebben