Szele Tamás: Hülye kérdések

Az önkormányzati választások alkalmából mély, filozofikus kérdést kell eldöntenünk így, kedves mindannyiunknak, éspedig azt, hogy mi kellemesebb: ropogós kacsasültet enni kedvesünkkel gyertyafényes vacsora keretében, kiváló borokkal kísérve egy osztályon felüli luxusüdülőhelyen, avagy jobb szeretnénk inkább búcsúban egy csárdás pofont?




Nos, úgy gondolom, kevesen választanák a pofont. Akadhat ember, akinek hajlamait inkább elégítené ki az arculcsapás, de azért nem lehetnek túl sokan ilyenek. Azonban miért teszem fel ezt a látszólag értelmetlen kérdést?

Nem, nem bolondultam meg. A politikusok bolondultak meg. A legújabb választási kampánytrükk az ugyanis, hogy felhívja a gyanútlan (de azért alaposan leprofilozott) választópolgárt egy ismeretlen „közvélemény-kutató” iroda névtelen alkalmazottja, és érdekeseket kérdez tőle. Lássunk pár ilyen kérdést a 444 gyűjtésében. 

Ön kire szavazna az önkormányzati választásokon, ha az alábbiak közül választhatna? Arra a jelöltre, amelyik támogatja Orbán Viktor bevándorláspolitikáját, és megvédi a kerítést, vagy arra a jelöltre, amelyik Soros György álláspontját támogatja a migráció kérdésében, azaz több bevándorlót engedne be az unióba, és lebontaná a kerítést?”

Ön támogatná vagy nem támogatná, hogy a XXII. kerületbe migránsokat telepítsenek?”

Akkor is szavazna-e X. Y.-ra, ha kiderülne, hogy családon belüli erőszakot követett el?”

És így tovább. Aki azt hiszi, ez a módszer új, hatalmasat téved. Már a tavalyi országgyűlési választások előtt is „kutatták” így a közvéleményt, akkor olyanokat kérdeztek, miszerint:

Az alábbiak közül melyik szempontokat tartja fontosabbnak, hogy kire szavaz az április 8-i választásokon? Orbán Viktor és a Fidesz vélt korrupciós ügyei / Az ellenzék terve a kerítés lebontására és a migránsok betelepítésére vonatkozólag.”



Ön szerint inkább igaz, vagy nem igaz az alábbi állítás? Soros György szervezetei Afrikában és a Közel- Keleten emberek millióit ösztönzik és segítik, hogy Európába jöjjenek.”

Ön szerint inkább igaz vagy inkább hamis az az állítás, hogy Soros György számára a migránsok érdekei előrébb valók, mint Magyarország és a magyarok érdekei?”

Hát ez bizony a régi módszer, amit megszokhattunk már a nemzeti konzultációkon is. Kap az ember egy telefonhívást vagy egy levelet, tele blőd kérdésekkel, amikre alapvetően csak egyféle válasz létezhetne, úgy vannak feltéve – és ha válaszol, már bele is sodródott a kormányt támogató tömegbe. Ha meg még el is hiszi, hogy ezek a problémák, szavazni is fog rájuk.

Azért nem elemzem a dolog céges hátterét, habár megvannak az adataik, mert esetünkben a módszer a fontos. Ez ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a kvintesszenciája, a leglényege: a hülye kérdés és a rá adható hülye válasz. Így szerezték meg a kétharmadot és így is tartják fenn. Egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy rossz kérdésre nem szabad egyáltalán válaszolni sem, mert azzal belementünk a játékukba, elfogadtuk az általuk felállított hazug szabályokat, leültünk játszani a hamiskártyásokkal. Azok meg a saját kocsmájukban, hazai pályán a gatyánkat is lenyerik rólunk.

Lehet hülye kérdésre értelmes választ adni?

Nekem egyszer sikerült.

Történt pedig, hajdanában-danában, olyan régen, hogy még a G-nap előtt jártunk, 2014-ben, hogy az akkori Hír TV egyik üdvöskéje, Losonci Kata riporter egy levelet küldött szét a függetlennek mondható lapok szerkesztőségeibe, ország szerén tova.

Tisztelt Főszerkesztő Úr !

Felmérést készítünk a Hír Tv Célpont című műsorához .

Arra lennénk kíváncsiak, hogy az Önök szerkesztőségéből hány újságíró vállalná a drogtesztet ?

Megkövetelnék-e a munkatársaktól a vizsgálatot vagy tervezik-e ennek bevezetését?

Lehet-e a szerkesztőségben kábítószert fogyasztani, van-e a munkaszerződésekben erre vonatkozó tilalom?

Mi a szerkesztőség álláspontja a marihuána legalizálásáról?
Válaszukat előre is köszönjük.

Üdvözlettel:
Losonczi Kata riporter, Hír Tv Célpont”

Sőt, másnap egy fotón büszkén mutatták a stábtagok a saját vizeletmintáikat, azzal, hogy ők bezzeg vállalták a tesztet. Mit lehet egy ilyesmire válaszolni? Ha az ember azt írja, amit kéne, miszerint kedves hölgy ott a hajfesték alatt, elmegy maga a sunyiba, nem vagyok drogos, sosem voltam az, a kollégáim sem azok, és tesztelgesse a kedves nénikéjét, abban lelje némi kéjét – akkor megtölti a fél világot, hogy „nem vállalta a tesztet a bizonyára drogos újságíró!”. Ha meg vállalom, akkor egyrészt elfogadtam az ő játékszabályait, másrészt nekem kerül pénzbe. A végén kitaláltam.



Visszaírtam egy másik levelet:

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Felmérést készítünk a magyar ellenzéki és alternatív sajtó számára kormánypárti kollégáink szexuális szokásairól és fertőzöttségéről.

Arra lennénk kíváncsiak, hogy az Önök szerkesztőségéből hány újságíró szenved nemi úton terjedő betegségekben, különös tekintettel a tripperre (gonorrhea) és a szifiliszre? Hányan vállalnák ez ügyben a szűrővizsgálatot?

Megkövetelnék-e a munkatársaktól a vizsgálatot vagy tervezik-e ennek bevezetését?

Lehet-e a szerkesztőségben nemi életet élni, van-e a munkaszerződésekben erre vonatkozó tilalom?

Mi az álláspontja a szerkesztőségnek a prostitúcióról, és hajlandóak-e ismertetni velünk munkatársaik nemi preferenciáit?

Válaszukat előre is köszönjük.

Üdvözlettel:

Szele Tamás, publicista”





Igen nagy csend következett a sajtómunkások kötelező drogtesztje ügyében, pedig ott tartott már előtte az ügy, hogy Orbán Viktor is pedzegette valamelyik akkor adott pénteki rádióinterjújában.

Én ugyan azt nem hiszem, hogy a kormánysajtó alkalmazottai között több lenne a nemi beteg, mint ahány drogost találnának a független sajtó munkatársai körében – vagyis elenyésző lehet ez a szám, ha ugyan nem nulla – de azért jó ötlet volt visszakérdezni. Azt sem hiszem, hogy az én válaszlevelem hatására vették le a kérdést a napirendről (inkább amiatt, hogy ha a sajtómunkásoknak kötelező lesz a drogteszt, lehet kötelező a nekik nyilatkozó vagy nem nyilatkozó politikusoknak is), de hogy volt részem a dologban, az azért elképzelhető.

Amilyen volt az adjonisten, olyan lett a fogadjisten – ha ő drogosnak nézett engem, én is néztem őt valaminek, vagy legalábbis érdeklődtem afelől, érintett-e a laza erkölcsök terén.

Szóval, tetszik látni: hülye, rossz, gonosz és ferde szándékkal feltett kérdésre nem kötelező megadni az elvárt hülye választ.

Meg is lehet tagadni.

Lehet szóba sem állni a kérdezőkkel.

De a legjobb, ha visszakérdezünk egy hasonló vagy még nagyobb hülyeséget.

Csak, hogy ne legyen annyira egyértelmű, ki kérdez, ki válaszol.

Esetleg kutathatnánk ezeknek a közvélemény-kutatók közvéleményét is.