Szele Tamás: Beszélünk a fociról

Akkor most inkább beszéljünk a fociról” – mondtuk kamaszkoromban a nagyváradi Vaddisznó nevű kocsmában, ha láttuk, hogy besúgó ült a szomszéd asztalhoz és ezért pillanatnyilag nem okos dolog politizálni. Most nincs szomszéd asztal, csak besúgó van utóbbi időben, méghozzá egyre több, szóval beszéljünk inkább a fociról.

De biztos, hogy abból nem lesz politika?

Nem biztos, kérem, mi biztos ezen a világon? Azért próbáljuk meg.

Azt például tetszettek hallani, hogy a Tokmacnak a Fradiból nem kell a kitüntetés? Ja, még arról sem, hogy miféle kitüntetésről van szó. A Ferencváros Sportjáért nevűről, a helyi önkormányzat adja, tavaly például az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapata kapta meg, akkor még át is vették szépen, mert nem volt bajuk vele, csak idén lehet valami gubanc. 2020-ban ugyanis két jelölt van, az egyik a Szent István SE nevű iskolai utánpótlásegyesület, akiket a kerületet irányító ellenzéki frakció jelölt, a másik Tokmac, akit személyesen Baranyi Krisztina polgármester. Épp most szavaznak arról a testületi ülésen, hogy az egyesület kapja meg, mivel Tokmac elutasította az elismerést.

Csak azt nem lehet tudni, hogy honnan tudott a dologról, ugyanis a 444 értesülései szerint:

Az önkormányzat ugyanis durván két hete próbálja elérni a focistát a jelölése hírével, de hiába próbálkoztak több vonalon is, nem tudtak beszélni vele. Klubját, a Ferencvárost pedig nem is keresték.

Arról, hogy Baranyi Tokmacot jelöli a díjra, csak a ferencvárosi önkormányzat képviselői tudtak, és ők is csak a múlt hét csütörtök-pénteke óta. Ekkor küldték szét ugyanis a most csütörtökön, szeptember 10-én tartandó testületi ülés előterjesztéseit, köztük a Ferencváros Sportjáért díjra javasoltakról szólót.”

De ha nem tudott, nem is tudhatott a tervről, hogyan tiltakozhatott ellene?

Írásban, ahogy kell. A következő levelet küldte Baranyi Krisztinának (ezt már a Magyar Nemzetből idézem, aminek később fontossága lesz):

Nemrég értesültem arról, hogy az a kerület, melynek a nevét viseli a klubom, engem talált méltónak arra, hogy kitüntetést adjon nekem. Ez megtisztelő. Szeretném azonban elmondani önöknek, hogy amit tettem, azt nem azért tettem, mert politizálni akartam. Az én dolgom a futball. (…) Azt sem szeretném, hogy az én ügyemet akár Magyarországon, akár bárhol a világon politikai célokra használja fel bárki. A Ferencváros egy sportklub, egy nagy család, ami nekem nagyon fontos. Boldog vagyok, ha örömet tudok szerezni a szurkolóinknak. Én csak ennyit szeretnék, a játékommal boldoggá tenni másokat. Nem szeretném, ha engem egyik vagy másik politikai oldalhoz tartozónak tekintenének. Minden elismerésnek és díjnak örülök, de azt kérem, hogy vegyék tudomásul, amikor azt mondom, ezt a jelölést most nem fogadhatom el. A focipálya az én igazi otthonom. Amiben hiszek, és ami személyesen érint, azokért az ügyekért díjak nélkül is ki fogok állni a jövőben is.”

De honnan veszi, hogy őt politikai alapon jelölték, és nem a gólok miatt? Igaz, Baranyi Krisztina előterjesztése valóban úgy indokolta Tokmac kitüntetését, miszerint:

Nguen nem csak csupaszív játékával, hanem sportszerű hozzáállásával és bátran humánus magatartásával is sokak példaképe lehet. Nem sokkal a magyar kormány menekültellenes gyűlöletkampányának csúcsra járatását követően került az országba. Az államilag gerjesztett gyalázatos hisztéria jelentősen fokozta a stadionokban amúgy is gyakran tapasztalható rasszista hangokat. A kenyai származású játékos ebben közegben állt ki a legfontosabb emberi értékek mellett, amikor a felcsúti Puskás Akadémiának lőtt gólját a meze alatt viselt trikón látható „Justice for George Floyd” felirattal ünnepelt.”

csakhogy ezt az indoklást Tokmac nem ismerhette, és az önkormányzati képviselőkön kívül más eleven ember sem. Azt viszont én nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a ferencvárosi önkormányzat képviselői politikai szempontok miatt megszegjék a hivatali titoktartást. Olyan nincs, ők komoly, méltóságteljes tisztségviselők.

Vagy mégis van? Ugyanis Baranyi Krisztina Tocmac levelét állítása szerint szerdán 12:30 táján kapta meg a küldönctől, majd annyira elcsodálkozott a kibontott levél tartalmán, hogy az elolvasása után lefotózta azt, ami a telefonja szerint 12:47-kor történt.

Mikor jelent meg a Magyar Nemzetben az írás, amiben szó szerint idézik a levelet?

Ugyanaznap, 12:55-kor. Én azt mondom, le az összes kalapokkal a nemzetes sportrovat előtt.

Miért is?

Tokmac levelét megírta akkor, amikor, postára adta rögtön utána. Hogy milyen alapon írta, azt jóhiszeműen nem vélelmezhetjük, mert ha jóhiszeműek vagyunk, akkor azt is elfogadjuk, hogy nem is tudhatott a jelöléséről. A postán minden levél a lehető legnagyobb biztonságban van, ezt nem is vitathatjuk, minálunk, Magyarországon levéltitok még sosem szivárgott ki, pláne, ha ellenzéki polgármesternek küldték a levelet. Akkor aztán főleg nem. Baranyi Krisztina 12:30-kor kibontja a levelet, legkésőbb 12:33-ra elolvassa. És ekkor, ebben a pillanatban, melytől már megismerhető a levél tartalma (mely addig magánügy volt és levéltitok), valaki belenéz a Magyar Nemzet sportrovatánál a kristálygömbbe, halkan füttyent egyet, azt mondja: „Hoppá!” és amúgy, a gömbből lediktálja a szöveget, nyomdakészen, csak tördelni kell és mehet is a címlapra.

Ugyanis kristálygömb nélkül ez még órákba telt volna.

Ha Tokmac annyira borzadna a politikától, ahogy a levelében áll, akkor különben fel sem vette volna azt a bizonyos, feliratos pólót, amit megmutatott a közönségnek – bár a logika azt mondja, épp azért vette fel, hogy megmutathassa.

Azt én, kérem, el sem tudom képzelni, hogy

  1. A ferencvárosi önkormányzati testületből bizalmas információk szivárognak ki, éspedig pártvonalon
  2. Valaki megfogalmazta előre ezt a levelet, és aláíratta Tokmackal, körülbelül olyan stílusban, hogy: „Akarsz jövőre is szerződést? Akkor itt és most szépen aláírod ezt.” majd a levelet nem csak Baranyi Krisztinának továbbította, hanem a kormánysajtónak is, akik természetesen közzétették kicsit hamarább is, mint az bölcs lett volna, mert
  3. Ugyanez a valaki szerdán gondosan megvárta, hogy kijöjjön a posta, majd felhívta a Magyar Nemzetet: „Most már kitehetitek”, mire fel a már kész írás tényleg fénysebességgel jelent meg. Nincs az a technikai eszköz, aminek útján egy korábban ismeretlen levelet ennyi idő alatt a sajtómunkás megismer, leadet (felvezetőt) ír hozzá, a végére odateszi Tokmac életrajzát és fontosabb adatait, majd tördeli és publikálja is az élő, online lapfelületen. Ez csak úgy volt szakmai szempontból lehetséges, ha a levél legkésőbb szerda reggeltől náluk volt.

Mondom, ez elképzelhetetlen. Amint az is, hogy az FTC vezetése azért nem engedte volna Tokmacnak, hogy elfogadja a kitüntetést, mert Baranyi Krisztina idén januárban ötven millió forint támogatást vont meg a klubtól (eredetileg hetven milliót akart megvonni) és ezért idén haragszanak rá. A politikai motiváció meg aztán pláne lehetetlen volna ebben a tisztán sporttal kapcsolatos ügyben.

Tehát ezek az elképzelhetetlen dolgok. Akkor mi az elképzelhető?

Hát az, hogy a Magyar Nemzetnél van egy kristálygömb vagy palantir, amin keresztül bárhová benézhetnek, és a munkatársak ujja is gyorsabban jár, mint a Gatling géppuska.

Na, ez viszont elképzelhető, tetszik látni.

Csak egy kicsit meg kell erőltetni hozzá a fantáziánkat.

Egy kicsit nagyon.

Na, így néz az ki, amikor nem politizálunk, hanem a fociról beszélünk.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!