Szele Tamás: A csodacsapat

Én mondom, nincs szebb annál, ahogyan a magyar ember a futballt szereti. Poézise van annak. Szereti éjjel, szereti nappal, szereti még akkor is, amikor egyáltalán nincsen – és most nem a sportág hazai színvonalára utalok, olyan szempontból ugyanis már nagyon régen nem létezik.

Hanem arra, hogy akkor is szeretnek és fizetnek egy focicsapatot, amikor az már tíz éve meg is szűnt! A Szabad Európa bukkant a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Magy labdarúgó csapatának történetére és komolyan mondom: mint cseppben a tenger, ebben a tragikomikus esetben benne van egész Magyarország, de tán az egész Kárpát-medence is. És ha csak egy ilyen történet volna… de volt ennek sok elődje, mint majd be is fogom mutatni. Azonban először lássuk, mi történt Magyon?

Magy a világ közepe, ha nem hiszed, gyere be – mondhatná a büszke polgár, de az mindenképpen tény, hogy csodálatos falu. Nem csak azért, mert ott forgácsot vág ki a fából a gyalu, hanem azért is, mert évek óta néptelen, sőt, összedőlt részei is lakottak, igaz, csak választások idején, amikor is olyan címekre bejelentett magyiak is szoktak szavazni, mely épületek igen hosszú ideje nem is állnak. Mintha a kísértetek voksolnának valamely romba dőlt skót kastély ormán. Erről is írt a Szabad Európa, de az frissebb hírük, miszerint a magyi labdarúgó csapat, a Magy SE, utoljára a 2010/2011-es szezonban játszott utoljára mérkőzést a megye háromban. A tabellán a 12. helyen végeztek. Hát, nem lett belőlük egy Real Madrid, kedvüket szeghette a nem túlzott siker, mert azóta se edzést nem tartanak, se a csapat nem játszik, magyarul: feloszlottak. Van ez így néha, mikor nincs sok értelme folytatni a reménytelen küzdelmet az NB 1 felé.

De ki mondta, hogy egy feloszlott focicsapat nem kaphat támogatást? Tessék nekem ezt megmutatni a törvénykönyvben! Ugye, hogy nincs benne sehol? Akkor ne tessék okoskodni, járt az a pénzecske. 2012-ben felújították a csapat öltözőjét, át is adták és csak potom 6,8 millióba került. Hát mi az az összeg? Villamospénz, ne kukacoskodjunk. Mivel pedig az épületet senki sem használja semmire, valóságos pénzverde: rövidesen megint leromlik az állaga, megint fel lehet újítani és így tovább. Hasznos jószág az, jól tejel, ha ritkán is.

2015-ben kapott a labdarúgó csapat egy kilenc személyes kisbuszt is. Ezen a ponton kicsit elcsodálkoztam, mivel a világ összes többi részén tizenegy fő alkotja a focicsapatot, és még tartalékokkal is számolnunk kell, de Magyon úgy látszik mások a szabályok. A rendes focicsapat, ugye, tizenegy fő, a teremfoci-csapat öt fő, olyan labdarúgást nem ismerünk, amiben kilenc fő egy csapat, ez valóságos hungarikum. De mit is beszélek: hiszen egy főből sem áll a magyi gárda, akkor nem mindegy, hogy kilencen nincsenek vagy tizenegyen? A csapat elnöke már ekkor, 2015-ben le akart mondani, mert érezte, hogy csúnya rovancs lehet még ebből, ám a polgármester csak átvette tőle a lemondását, betette a fiókba és – nem történt semmi. Továbbra is vele íratta alá a mindenféle papírokat, volt, hogy még az erdőre is utána küldte az aláírni valót. A busz meg csak áll az önkormányzat udvarán, néha ebédet szállítanak vele, de többnyire csak szendereg, tiszta csoda, hogy futott négyezer kilométert, talán alvajáró lehet. Az viszont bizonyos, hogy az önkormányzati ülésen minden évben megszavaznak a fantom-sportegyesületnek 200 ezer forintot a busz fenntartására. Elkél az a karbantartás, ha már úgysem használja az a csapat, ami nem is létezik.

Egyszóval, oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló, attól, hogy Magynak nincs focicsapata, még kerülhet pénzbe. Nem tiltja azt semmi.

A sokat tapasztalt betűkuli pedig csak fáradtan legyint, ugyanis a történet nagyon magyar, nagyon tragikomikus, de kicsit sem egyedi. Volt már hasonló eset, nem is egy. A kistelepülési és egyéb sporttámogatások valóságos melegágyai a sikkasztásoknak. Vegyünk pár 2017-es esetet a szabadidősport-támogatások köréből. Akkor ugyanis volt egy kifejezetten szabadidősportokat – tehát nem élsportot – támogató uniós kezdeményezés, amiből Magyarországra olyan tízmilliárd forint jutott, ebből pályázhattak támogatásra szabadidősport-szervezetek. Pályáztak is, nyertek is.

Az EFOP-1.8.6-17 program nyertesei és vissza nem térítendő támogatás összege

Magyar Szabadidősport Szövetség 750 000 000
Utak és Esélyek Alapítvány 450 000 000
Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány 449 999 997
Magyar Ergométer Szövetség 444 384 386”

(Forrás: palyazat.gov.hu)

És mire költötték? Például sétáltak belőle. Nem viccelek, annak idejéna G7 írta meg:

Tudomásunk szerint az egyik településen egy rövid erdei séta szervezésében vett részt az alapítvány, amely nagyjából egy óráig tartott, és mintegy százan mentek el rá. Az alapítvány nem is vett részt a tényleges szervezésben, azt egy helyi intézményre bízta, cserébe fejenként ezer forintot fizetett a sétán résztvevők után.

Minimális energiabefektetéssel, még a szervezést is kiszervezve tehát 100 ezer forintjába került az alapítványnak egy ilyen séta, miközben fejenként közel 20 ezer forintot keresett rajta. A 450 milliós program fejében ugyanis 21 750 embernek kell részt vennie az alapítvány programjain három év alatt. Egy emberre lebontva tehát 20 700 forint jár egy részvétel után.” (G7)



De nem csak sétálgattak, kerékpározgattak is. Barcs és az őt környező települések bevonásával biciklis napot tartottak, amely során a résztvevők a szomszédos vagy akár távolabbi településekre biciklizhettek át, ismerkedhettek egymással és zsíroskenyerezhettek. Mármost elképzelhető, mert nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a biciklizők egyike sem járt még szülőhelye közigazgatási határain túl, nem is ismer olyan embert, aki a szomszéd településekről származna vagy ott élne, nos, ezekre valóban a felfedezés erejével hathatott az akció, de fájdalom, kételkednem kell abban, hogy sokan lettek volna ezek a világtól elszigetelődött bennszülöttek. Különben az egész napos rendezvényen nagyjából 60-70 ember vehetett részt. Utánuk is járt a húszezer forint támogatás.


Komádiban a falunap kapott egymilliós támogatást azon az alapon, hogy annak alkalmából fellépett a helyi néptánc-csoport is, márpedig a néptánc – és általában a tánc – testmozgás, így nyugodtan tekinthető szabadidősportnak. Ehhez képest a Magyar Ergométer Szövetség, amely szobakajakokat vásárolt és azokat vitte mindenféle rendezvényekre, még elég tisztességesen járt el, hiszen ők legalább vettek valamit a rájuk eső 444 384 386 forintból. Igaz ugyan, hogy napi és piaci áron számolva ebből egészen pontosan 7416 szobai evezőpad jönne ki, de a sport szeretete mindennél többet ér.

Ezekben a 2017-es ügyekben azért az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF indított egy vizsgálatot a Harmadik Évezred Innovációs Alapítvány ellen, mert messziről látszott a sikkasztás, vizsgálatot indított az EMMI is, sőt, tavaly már a NAV is, ezek egyelőre tudomásom szerint még tartanak és meglehet el is tartanak még egy ideig, olyan mifelénk a dolgok természete.


Reggelig lehetne mesélni a sporttámogatásokból elsikkasztott mindenféle pénzek történeteit: került itt zsebekbe magyar közpénztől uniós támogatásig minden.

Én csak azt sajnálom – hogy térjünk vissza Magyra – miszerint nem építettek még stadiont a nem létező csapatnak, az azért még hátra van. Esetleg két stadiont is építhetnének, egy fedettet, fűtöttet télre, egy nyitottat nyárra.

Vannak még ebben az üzletben lehetőségek.


Egy biztos: minden kiadás igazolható. Érte vereség az elmúlt tíz évben a Magy SE-t?

Egy sem.

Akkor meg? Tessék nekem még egy tíz éven keresztül veretlen honi futballcsapatot mondani.

Nincs.

Már megérte, kérem.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!