Új ismerősök: Walker, Hilma, teamLab

Két, az idei évet meghatározó alkotót – Jajoi Kuszamát és Jeff Koonst – valamennyire megismerhették a Zóna olvasói, de a szokásos év végi összegzések sorában az Artsy majd egy tucatnyi további meghatározó művészeti személyiséget nevezett meg 2019-ből.

Az Artsy kiemelkedően foglalkozik általában a képzőművészekkel, így többek között a filmes, a színházi, a zenei, vagy az építészeti terület meghatározó 2019. évi alkotóiról nem számol be, de annyit meg kell jegyeznünk, hogy számos képzőművész bátran tesz kirándulásokat más művészeti ágak területére is.

A portál meg is említ közülük néhányat, így első helyen Kara Walkert. Talán nem meglepő, hogy Kara, aki fekete bőrű nő, első helyen kapott említést. Az elkötelezett művészek gondolatvilágát mindig megragadják koruk történelmének nagy vonulatai, melyek a néző számára is ismertek, rájuk is hatnak.

Az időszaknak, amiben élünk, egyik nagy gondolati vonulata a rasszizmus és az ellene folyó harc, ami elsősorban a potenciálisan érintett alkotókat a maguk eszközeivel állásfoglalásra ösztönzi. Ugyanakkor a nők a nemek egyenlősége(egyenlőtlensége) terén folyó társadalmi vitákban, átalakulásban is egyre hangosabban követelik igazukat.

Kara Walker abban is példamutató, hogy jóllehet szobrai keltették eddig a legnagyobb visszhangot, az alkotás majd minden területével eljegyezte magát: festmények, fotók, filmek, installációk is szerepelnek munkái között.

Más szempontból is érdekes az életműve: jelenleg a Tate galériában látható méretes szobra évszázadokkal korábbi alkotók stílusát is vállalja, természetesen kortárs mondanivalóval.

Mondják sokan, hogy 2019 a női alkotóművészek (sok esetben újra) felfedezésének éve volt. Az Artsy portál szerint különösen igaz ez egy szinte elfeledett és leginkább a múlt század elején tevékenykedő svéd művésznőre, Hilma af Klintre.

A művészeti portál a „meghatározó” jelzőt részben azon adat figyelembevételével mondja ki, hogy a művész valamilyen bemutatkozása milyen sok nézőt vonzott. Lehet, hogy a korai absztrakt svéd művészére kíváncsi több mint 600 ezres tömegnél többen láttak 2019-ben kiállításokon más alkotókat, de Hilma neve aligha lehet ott a művészetkedvelők emlékezetében.

Színes, mértani precizitással megfestett geometrikus képei azonban a stílust, amit kezdetben leginkább Kandinsky fémjelez, évtizedekkel megelőzték, mintha a művészeti jövő látnoka lett volna. Beleértve a pasztell színek forradalmi értelmezését is.

Nem először fordul elő, hogy nem egy bizonyos művész, hanem egy alkotócsoport ténykedése hívja fel magára a figyelmet a művészet világában. Az Artsy szerint két ilyen csoportot kell 2019-ről megemlíteni.
Az egyik japán digitális alkotókból áll, a neve teamLab. A műfaj sajátossága, hogy általában termetes kiállítótereket követel magának, hiszen a nagyközönséget is alkotásai részévé, „közvetlen használóivá” is teszi. Több ezer négyzetméteren jelentek meg az idén kollektív munkájukkal, Tokió egyik jeles építményét, a Mori Buildinget kellett bővíteni, hogy ezt megtehessék.

A fény és a tér kísérleteinek nevezi találóan egy kritikus, amit csinálnak, a szó elsődleges értelmében a jelen, és bizonyos fokig a jövő művészete ez a legmodernebb technológiák alkalmazásával.

A világ legelismertebb képzőművészeti díja a néhai amerikai festőről elnevezett Turner Prize, amit valamilyen brit kötődésű művészeknek osztanak, sok éve. Az idén fordult elő első ízben, hogy egyszerre négyen kapták, mert a díj fő várományosa szerint azt egy azonos szellemiségű alkotói közösségnek kellene adni. Így is lett, díjazták Abu Hamdant, Helen Cammockot, Oscar Murillót és Tai Sanit, akik szerint a korunkra a politika okán jelentkező megosztottság, elszigetelődés ellen is indokolt így fellépni.

Nem, nem kötelező ismerni az itt említett művészeket, de érdemes nevüket megjegyezni, mert világjárásaink alkalmával találkozhatunk alkotásaikkal. Sokan ma már áldoznak a képző- vagy más terület művészeti turizmusának, tán idővel olyan mértékben, mint a fiatalok a koncertlátogatásaikkal.