Szele Tamás: Harmsziádák mindenkinek

Lehetne ezt a könyvajánlót úgy kezdeni, hogy feltámadt Örkény István és Ménes Attila néven űzi az irodalomipart, csak nem lenne igaz. Úgy is lehetne kezdeni, hogy Danyiil Ivanovics Harmsz született újjá a ménesi kötetben, esetleg a Ménesi úton, de ez sem lenne helytálló: Ménes Attila ugyanis sem nem így ír, sem nem úgy ír, hanem egészen pontosan úgy ír, mint saját maga.

Meg mint sokan mások, betűket, egymás után, szavakká formálva, majd – ez benne az egyik trükk! – a szavak is sorrendiséget mutatnak, a belőlük formálódó mondatok nemkülönben, így aztán a létrejövő szöveg rendszerint kap egy úgynevezett „jelentés” nevű valamit. Na, ezt aztán vagy érti a tisztelt olvasó, vagy nem, esetleg és többnyire érti, de félre, azonban mivel nekünk most a „Műanyag szalonna” című kötet egypercesnek is nevezhető kisprózáival van dolgunk, be kell látnunk: hatalmas vétek volna elmagyarázni a műfajilag harmsziádáknak nevezett írások kulcsát.

Nincs kulcs.

Ahogy a Mátrixban: nincs kanál.



Harmsziáda van, egyperces abszurd, azért hívjuk így, mert a szerző így nevezte el az orosz abszurd előbb említett atyamesteréről, ha dödöllének nevezte volna el a műfajt, dödöllének hívnánk. Harmsz mesterről különben érdemes tudni, hogy 1905-től 1942-ig élt, és élete utolsó, izgalmasra sikerült tíz évében hol letartóztatták, hol becsukták, hol száműzték, míg éhen nem halt az ostromlott Leningrádban a börtönkórház pszichiátriáján, ugyanis bolondnak tettette magát, hogy ne lőjék főbe. Akinek ilyen volt a halála, az élete, és aki emellé tökéletes abszurdokat volt képes írni, arról érdemes műfajt elnevezni, tehát sok szempontból mégis jó, hogy a harmsziáda neve nem dödölle lett.

Bár végső soron az is lehetett volna.

Vagy egyperces, félperces novella, csak akkor most mindenki Örkényhez hasonlítgatná ezeket a kis ékköveket, ami stiláris szempontból őrültség: Örkény a saját korát érezte és írta, Ménes Attila meg a miénket, a mostanit – de érzi és írja, nem értelmezi.

Tetszik látni, a harmsziádának ez az egyik titka: a hangulat pillanatfelvétele, azt örökíti meg.

A másik meg, hogy rövid.

A szerző, akinek ez már a nyolcadik kötete és komoly múlttal rendelkezik a napi sajtóban is, saját tapasztalatából jól tudja, hogy rövidet írni sokkal nehezebb valamiről, mint hosszút – már amennyiben az a célunk, hogy jó is legyen az írásunk, nem csupán kis terjedelmű. Abban a korban, amikor az újságolvasók többsége képes határozott és agresszív véleményt nyilvánítani egy írásról pusztán az azt illusztráló fotó és a felvezető pár sor, valamint a cím alapján (sőt: mérhető százalékuk nem is tudja, hogy rá kell kattintani az anyagra és akkor megjelenik egy cikk), csak ajánlani tudom az olvasóknak a Műanyag szalonna beszerzését, ugyanis a rövid írásokat még azok idejét sem veszik túlzottan igénybe, akik különben fél flekk után elfelejtik, hogyan is kezdődött, amit elkezdtek. Szóval: ideális kötet minden élethelyzetben, mindenkinek.

De azért azoknak, akik megérzik – ne adja Isten, meg is értik – a harmsziádákat, mégis inkább ajánlom.

Akkor végezzünk el egy tesztet. Itt prezentálok önöknek egy jellegzetes példányt, különben ez zárja a kötetet is.




Első lépésben kérem, olvassák el.

Hogyan gondozd a harmsziádát

A harmsziádát mindenki szereti, mert jól néz ki, kedves és ügyes, etetni, piszkálni hála az égnek nem szokták soha. Bölcs kérdésre okosan válaszol, butaság hallatán viszont elnémul, elfehéredik. A fölösleges vitát, indulatos hozzászólásokat nem igazán kedveli.

Értelmezni, értékelni szabadon lehet, attól még nem lyukad ki az oldala, nem perzselődik le a szőrzete.

A harmsziáda csak elvétve borúlátó, inkább viccelni szeret. Monogám típus, amikor boldog, és nem látja senki, örömében sírni szokott.

A harmsziáda népes család sarja, híres rokonainak se szeri, se száma, büszke is a származására, mégis távol tartja magát ettől a kellemes közegtől. Egy kis harmszi ugyanis jól elvan magában, a nyüzsgést, a föltűnősködést kerüli. Legszívesebben már kora reggel bebújna egy nagy, fekete szekrénybe, magára húzná a szárnyas ajtaját, és álló nap csak ott kuksolna, sötétedésig.

Ilyenkor békén kell hagyni őt, különben rúg, karmol és harap.”

Elolvasták?

És tetszett?

Akkor tessék beszerezni a kötetet.

Ha meg nem tetszett, vagy nem értették, nem érezték, akkor pláne.

Higgyék el nekem: érdemes.

Erősen ajánlom.