Puskás öcsin lehet mosolyogni is

A karikatúráról a legtöbben azt mondják, hogy gúnyrajz, érthető, hogy az így ábrázolt személy vagy személyek magukat látva megsértődhetnek, sőt jogi útra is vihetik a kéretlen alkotás megjelenését.


Ugyanakkor vannak, akik szerint a grafika műfajának egyik sajátos ága, ahol – mint a képzőművészet más ágai esetében is – az alkotó túllép a szoros értelembe vett realista ábrázoláson. Ilyen megközelítésben a karikatúra már nem igazán támadható.

Egy fiatal, Aczel családnevet viselő grafikus is így gondolja. Hogy ezt a néhai magyar felmenőket idéző nevet egy Németországban élő, de argentin származású fiatal mióta gondolja így, az mellékes.

Az már kevésbé, hogy ő – teljes nevén German Aczel – semmiképp sem akar gúnyolódni, hiszen szinte kizárólag labdarúgókról készít karikatúrát, győztesekről, csapatostul, külön-külön. És ebből nagyon jól megél.

Témaválasztását erősen motiválja, hogy a foci szerelmese.

Alkotásai nem okoztak botrányokat, nem lettek perek miattuk, amiben talán szerepet játszott, hogy sportolói életükben sikeres embereket rajzol meg. Pszichológusok szerint az ilyen emberek általában nem fogadják negatív érzéssel, ha arcukat egy rajzolóművész ugyan felismerhetően, de eltorzítva ábrázolja.

German Aczel vette a fáradtságot és gyakorlatilag a labdarúgó vébék eddigi történetének majd minden jelentős csapatát és azok tagjait lerajzolta, ezekről albumjai jelentek meg és már készül a közelgő EB-re és VB-re is. Elsősorban rajzolni.

Az argentin focista-karikatúristát a Deutsche Welle internetes hírportál mutatta be, némi bepillantást engedve páratlanul gazdag életművébe is. Ennek kapcsán látható volt ott egy rajz az 1954-ben VB-győztes német csapat tagjairól és a tudósítás nem feledkezik meg említést tenni arról, hogy jóllehet a németek 3-2-es győzelmet arattak a magyarok felett, az elődöntők során 8-3-ra legyőzték őket puskásék.

Aczel képei között külön nem bukkanunk „öcsi” karikatúrájára, de a Tónió művésznevű magyar grafikus anno remek karikatúrán örökítette meg a magyar focistát az elképzelt mindenkori magyar aranycsapat tagjai között. Mosolyog, és a kép valamennyi nézője is bizonyára mosolyog, mert a csodacsatár sportolói életét ismerve szépre emlékezhet.

Nagy kár, hogy a mai hazai grafikusok elég ritkán örvendeztetik meg a publikumot egy-egy mai híresség karikatúrájával. És ha mégis, akkor sokszor keserű vigyort csalnak alkotásuk nézőjének arcára. Vagy az ábrázolt figura „sikerének” érzése vagy az alkotó szándéka más, mint Aczel esetében. Pedig jó lenne örömmel mosolyogni ismert arcokon, focistákén különösen…

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!