Nemes Márk: Ki miatt ég(ő) Nagymagyarország? – Az ARC plakátrongálóinak

Miért nem vágytok sokszínű és nagy Magyarországra? – Nyílt levél az ARC plakátok rongálóinak.

Édes szíveim! Nemzettestvérek! Trollok, nácik, fasiszták, autoritariánusok, öntörvénykezők, huligánok, incelek, altrightosok, „polgári érzelmű ifjak”, kocsmatöltelékek, büdöslábú telepi bunkók, markos kemény legények, neoludditák, az erkölcsök tengerén háborgó Wass Albert fanboyok- és görlök!

( – Először is ne haragudjatok meg ezért az összemosásért – nem szándékos! Csak hát az van, hogy nem tudom, melyik széljobb/szélkonzi/karhatalom-rajongó rétegetek nyírt ki egy kedves (igen, kedves) poént. Meg még egyet, és még egy harmadikat, mára virradóra. Így hát tiszta sor, hogy márpedig egy kalap alá veszlek és egyként szólítalak meg titeket. Ha nem tetszik, pls. ne a szerkesztőségben, hanem elvtársaitok terén rakjatok rendet, végülis, általában erről az oldalról hallom, hogy mind felelősek vagyunk a „szekértáborunkért”, innen voltam már hívva mindennek én is bal, a liberális, az anarchista és a zöld oldal teljes spektrumán. Bár én nem hiszek szekértáborokban, sem az „összezárásban”, eszerint ti igen, úgyhogy nosza, rajta, induljon az hírös önfegyelmezés! Ne felejtsétek: ez itt tehát nem ítélet, ez merő szükségszerűség. Tehát. – )

Az idei, 19. ARC plakátkiállítás témája a Klímariadó. Természetesen kötetlen kategória is adott emellett, és mi tagadás, akadt bőven inspirációnak való a hazai közéletből. A libsik hibája? Nem. A melegeké? Nem. Trianoné? Nem. A globális felmelegedésé? Igen, azé is, de nem látom, melyik falra fújtátok fel, hogy „Ma már hat zsák plasztiküveget összeszedtem gyönyörű Tiszánkon – ÉS TI, MÉRGESZÖLD LIBSIK?”. Esküszöm, még tapsolnék is hozzá. De nem, erre nincs reakció, mert a kormánypártban / vélelemezett jobboldalon / feltételezett (hogy még létező) konzervatív szekcióban sincs szó. Kitematizálták. Számkivetett dolog. „Bozóttűz”, amihez nem járulunk hozzá mi, hát hogy is tehetnénk érte, ellene itt, a Kárpátok Szent Ölében? …Itt, a bokáig teleszemetelt, Európában is rekord légszennyezettségű Budapesttel, az összeöntött szelektív szeméttel, a kánikulában hőgutában tucatjával, téli fagyban az utcákon százával elpusztuló magyar emberek tucatjainak ellátatlanságával. Ezekről nem beszélünk, nem beszéltek: a szekértábor összezár, csak arctalan firkászait engedi ki egy-egy merényletre a nagyvilágba, legyen szó névtelen szennycikkekről, nyelvtanilag vállalhatatlan fake profile kommentekről, vagy köztérre tett művek elpusztításáról. Meleg lehet egy ilyen szorosan, feszülten bezárt táborban, fiúkák! Remélem, jó meleg azért. Jót tesz a forró klíma a kreativitásnak…

És mégis, hol vannak a ti posztereitek? Mik láthatók rajtuk? Hogyan szóltok az ország egészéhez? Felbuzdítanak egy országot összegyűlni, adakozni, beszélni a közéletről, örömre és új ötletekre találni? Ja bocs, nektek nincsenek ilyenjeitek. Hacsak nem vesszük ide a következőket: A.) ROMER-plakátgyűjtemény (rohadt monoton már az árpádsávos keret, gyerekek), B.) az ellenzékinek tűnő, saját gyártmányban hamisított plakátokat és szórólapok, C.) a vérgagyi revivalista fantáziaregények és olvasótalálkozók tápiószörcsögi fesztiválplakátjai (WordArttal), és D.) a kormányplakátok.

Miért nem akartok arról meggyőzni, hogy a nemzeti érzelem SZÉP? Hogy épít, hozzájárul az életemhez? Miért a születésem, helyzetem, „népem, nyelvem és fajom” által predesztinált homályos dolgokat – adott, kapott dolgokat – akarjátok számomra értéknek feltüntetni? Ezekért egyikünk sem dolgozott meg. Hol vannak a saját eredményeitek, a műveitek, amikből bárki kaphat, bárki tanulhat? Miért csak a másokra erőszakolt szégyen és pusztítás nyelvét beszélitek? Miért nem tanultok más nyelvet, ami talán hatna ránk? Amin beszélgethetnénk, mint nappal az emberek az ARCon? Amit, ha használnátok, páran közületek talán nem éreznék úgy, hogy ehelyett csak „sötétben bujkáló ellenforradalmárként”, műveket felgyújtva, ovis viccekkel teleákombákomozva tud „véleményt nyilvánítani” a „baloldali médiatúlsúlyban” (mialatt egy nacionalista, véleményelnyomó, forradalmi narratívát toló autokrata rendszerben éltek ugyanúgy, mint mi). Egyszerűen nem értem, tudjátok.

Vagy lehet, ti nem értitek. Ti nem értitek, hogy a világot nem erővel lehet érdemi, tartós, mély és kívánt változásra bírni. Lehet tartósra, persze, de nem lesz se mély, se kívánt, se tényleg termékeny – ld. rezsimünk trikolórt lobogtató működéseit. Lehet érdemire és mélyre, de az se kívánt, se tartós nem lesz – ezt hívják autokráciának, ld. fent. Lehet kívántra is – de az semmit nem ér, ha csak ti kívánjátok. Mások elnyomása igényének nem teljesülése nem tesz senkit elnyomott kisebbséggé. Ilyenkor marad az arctalanul patkánykodás meg a kisstílű pusztítás. Olyan dolgok, amivel „az ellenségeteket” vádoljátok nap mint nap.

A Kompromisszum ez ellen az egész ellen szól. Volt POFÁJA állítani: teljesülhet a ti álmotok, ha a miénk is. Ha csak egy poszteren, egy mosoly erejéig. A Kompromisszum tisztában volt saját maga pofonegyszerű abszurditásával: a szivárványt kedvelők állíthatták ki, mert tudták, hogy a Nagymagyarországot kedvelők számára ez tabu, vagy legalábbis lehetetlenség. A ti gesztusotok ezzel szemben világos: egy nemzeti tragédiát ti magatok tesztek kibeszélhetetlenné (épp úgy, ahogy a PC az etnikai és nemi dilemmákat). Egy lázálmot, egy rég letűnt sorstragédiát helyeztek a most, itt, köztetek élő magyarok sorsa (pl. számos biszex és meleg nacionalistáé) fölé. A plakát jelen állapotában csak annyit üzen: nektek jobban kell egy összeégett, apróvá csoffadt, csúnya, sérült Magyarország, mint egy nagy és színes. Valóban így lenne?

Egyébként is milyen hungarista az, aki maga gyújtja fel Nagy-Magyarországot?

Édeseim, kérlek, döntsétek el, hogy Nagy-Magyarország kell nektek, vagy egy nagy Magyarország? Mert Nagy- már nem lesz, de nagy még lehet. A kárpátmedence monokróm nem, de ez az ország színes még lehet. A múlt sebeit begyógyítani talán nem tudjuk, de újakat nem kéne még okoznunk egymásnak. Trianonhoz – már a mi magyar részünkről, nem kizárólag – is olyan viselkedés vezetett, amit épp ti, a legfőbb lamentálói képviseltek: kirekesztés, gyűlöletkeltés honfitársaink ellen, akik a szükség óráján természetes, hogy cserben hagytak minket, pökhendiség, erőszakos hatalmaskodás, aljas határportyák tűzcsend idején. Nagy-Magyarországhoz nincs visszaút, de egy újra Nagy Magyarországhoz épülhet egy – ha felhagytok ezzel a sok szarral. És ha elfogadjátok, hogy ez egy álom, ugyanúgy, mint a teljes elfogadásé. A plakát szavazói, megrendelői és lájkolói ezt már elfogadták, mégis tovább dolgoznak rajta. Nektek miért nem megy ugyanez a tiétekkel?

Talán mert nem is akartok Nagy-Magyarországot. Csak a tiéteket. Remélem, nem sajnálja némelyőtök, hogy ez „faji”, etnikai alapon sosem fog bekövetkezni. Még a külföldi kultúrantropológia is külön népcsoportnak tekinti a magyart („as the Magyars”), viszont földrajzi, nemzeti, és nem etnikai leírónak a Hungarian-t. EZEK NEM SZINONÍM FOGALMAK. Nem baj, ha ezt szeretnétek… illetve de, kurva nagy baj, de hát Istenem, a virágnak tiltani nem lehet. És mit fogtok tenni, ha valaki azt mondja, hogy figyu, ez gáz? Mit gyújtotok fel legközelebb? A kocsiját, mint a tévészékháznál? A házát meg a gyerekeit, mint a romagyilkosságoknál?

Oké, oké, sorry, kicsit elkapattam magam én is. Látjátok, az összemosás mit tesz az emberrel. Kompromisszum kell ide. Hogy jusson is, maradjon is, MINDENKINEK. Kompromisszum, aminek híján jobban megcsonkították a Szövetségesek Magyarországot, mintha egyáltalán megpróbáltunk volna egyezkedni – de NEHHEEEM, az nem dukált a grófi szittya uraknak. Csak a sértett kuss. Akkor tessék.

Mind plakáterdőkben kóborolunk. Ti a tiétekben, mi mindenkiében. Az ARC alulról szerveződő: összedobják rá a pénzt az emberek, még belépő sincs. A Nemzethy Propaganda közpénzből fut, látja boldog-boldogtalan, a csapból is folyik, mégsem ragad meg az emberek nagy tömegének fejében. Sokan ti magatok is változó fokon gyűlölitek a kormányt, mégis a „legkisebb rosszként”, zsörtölődve belementek a… dobpergés jön… Kompromisszumba! Magyar nyakra magyar vámpírt! Inkább a zsarnok, tapló, idióta kormányhelytartók, mint egy szakértő ratyi a nyakunkba, mi? Egy jó, minden magyar mindenkivel orgia hogy megoldaná a sok idegességet – de NEEEM! Ha viszont egy nemzeti olimpikonból lett kiskirály csinálja, az nem baj, mert ő – amellett, hogy sikkasztó és közpénzből kurvázik-kokózik az Adrián – azért mégiscsak egy keresztény családapa! Ő maga mondta, hé!

Na de, ha már nem, vajon miért nem esszük a kormány plakátjait? Vajon 8-9 millió hülye országa ez, és 0,5-1,5 millió felvilágosult (gyújtogató, mocskolódó) hazafié? Vagy inkább csak nehéz szembenézni azzal, hogy haladni kéne a korral, és éreztetni velem, mit hozhatunk ki Trianonból? Mert erre, így, rátok, ha ti vagytok a népem élvonala, a színe, a frontja – nem lehetek igazán büszke magyar.

Pedig higgyétek el, próbálkozom. Most is párbeszédet kísérlek meg. Most is azt szeretnénk, az ARC többi kiállítójával (mert igen, én is kiállító vagyok idén, és az, hogy az enyémet nem fújtátok le, valahol elismerés), számos publicistával és „azért feddem, mert szeretem” hozzáállású egyszeri emberrel, hogy újra beszélgessünk egymással. És ezt csak úgy lehet, hogy elfogadjuk egymást emberi lényegében egyenrangúnak. Hogy se a szivárvány, se a Trianon ne legyen tabu, hogy a trikolor és a „jómagyarság” ne egy ideológia magántulajdona, a köztéri plakátok helyei ne egy darab párt magánjátszótere legyenek. Ha azt szeretnétek, hogy a ti nosztalgikus fájdalmatokra tisztelettel nézzünk, akkor ne gázoljatok át a többiekén. Senki fájdalma és büszkesége nem ér többet másénál.

Remélem, ti nem lángok közt jöttök erre rá. Inkább csináljatok ti is ilyet, mint az ARC, egyetlen közpénznyi fillér elfogadása nélkül. Nevezzétek, mittomén, COOLTURULnak. Érjétek el azt a szakmai és nyilvános elismerést, azt a termékeny visszhangot, amit ők. Kívánom, ne kelljen nektek is kimenekülnötök az alólatok elvett kiállítótérről, feltakarítani a széthasogatott kopjafák romjait a belvárosban, őröket állítanotok a zászlóitok alá. Valahogy ilyesmi soha nem történik veletek, mert mindig csak az összes többieknek, a másoknak kell ettől – tőletek – félniük. Vagyis mindenkinek, de tényleg mindenkinek, aki tőletek különbözik.

( Édeseim, nemzettestvéreim, még egyszer, utoljára, elnézést a kényszerű általánosításért – álljatok fel, és mondjátok, hogy én nem, márpedig az ilyen rongálást nem hagyom én hazafiként se másnak! Hajrá, csak tessék, rajtatok ország-világ szeme. Az ARC szervezői, látogatói, kiállítói is vállalják nevüket, arcukat, egytől egyig. A Kompromisszum készítői is. Én is. Egy arctalan kis genyó felgyújthatná mind az 50 plakátot – semmi marad ehhez képest. Semmi.)

Légyszi, győzzetek meg arról, hogy szerethetők, és tiszteletre méltók vagytok. Rajtatok át tudnám csak megszeretni ismét Magyarországot, pozitív tetteitek példáiból. (Szürke)marhára nem álltok jól.

Csak ennyit akartam mondani. Ha fáj, hogy valamelyik barom „nemzettestvér” ezt tette, pedig bárki utalhat az ARC-nak a rekonstrukcióra, és szavazhat a neki TETSZŐ ARC poszterre is, ma 23:30-ig. Én a Kompromisszumra fogok. Szavazni jó! Csináljátok ma többször is!

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!