Maldoror: Költözéssel szaporodnak

A könyv hátsó borítóját nézegetve kezdtem ismerkedni Berta Ádám A KÍGYÓ FEJE című új, a Cser Kiadónál megjelent regényével. Alaposan megbámultam a szerzőről készült fotót, jóképű, fiatal srác, aki valamiféle ágbogakon keresztül mosolyog az olvasóra.

Aztán rájöttem, hogy fölülről néz le ránk, ergo a mi pozíciónk egy földbe ásott üreg, vagy gödör mélye, tehát csapdába estünk.

És valóban, ez a regény csapdába ejti az embert és nem engedi egykönnyen. E nyugtalanítóan ható megállapítást gyorsan kiegyensúlyoznám azzal a ténnyel, hogy a regény egy baromira érdekes, jól olvasható, remekül megírt mai történet. Az, hogy mai, nem áll ellentétben azzal a körülménnyel, hogy csak úgy hemzsegnek benne az abszurd, horror, fantasztikus, misztikus elemek.

A regény indítása mindjárt illusztrálja is a fentebbi állítást. A helyszín Kazahsztán, Taldykorgan városától nem messzi, egy ortodox keresztény falu, „aminek nevét jobb, ha nem írjuk ide” – így indít a szerző. A falucska határában áll egy hétszáz éves ótemplom, melynek kriptájában összesen kilencvenkilenc pókhálós koporsó leledzik, s a koporsókban mhackay és ubir testek lappangnak. Ezek a vámpírszerű szörnyetegek időtlen idők óta tartják rettegésben a falusiakat, havonta egyszer-kétszer támadnak meg embereket.

Mit lehetne itt mást tenni, a falu elöljárói felkeresik a régió maffiafőnökét, csináljon már valamit, oldja meg a problémát. A főmaffiózó képben van és azt süti ki, hogy a koporsókat jó messzire el kell paterolni, mégpedig Magyarországra, ahonnan az efféle rémek évszázadokkal ezelőtt a szerjózsa összes irányába kiáramlottak. Az akció félsiker, mert a szállítmány megérkezik ugyan a célállomásra, egy budapesti maffiózó telephelyére, másnap viszont a falusiak felfedezik, hogy a koporsók az eredeti helyükön, a kriptában „újraképződtek”. Ezek a túlvilági lények tehát költözéssel szaporodnak. Más megoldás után kell hát nézni. A folytatás meglepőbb, mint hinnénk.

A pesti maffiózónak, Talmai Aladárnak ugyanis van egy fia, Sándor, s innentől az ő életközépi válságával, szerelmi bonyodalmaival ismerkedhetünk meg. (Az esetlegesen felmerülő kérdésre, hogy van-e szex a regényben, egy határorozott igennel felelhetünk. A leírt aktus azonban olyannyira háztartási jellegű, hogy pornónak kevés lenne, viszont magasirodalmi szempontból tök oké.) Megismerkedhetünk továbbá Sándor füvezős-piálós yuppie haveri körének hétköznapjaival; itt ilyen mély bölcsességre valló kiszólások olvashatók, mint például: az öl butít és nyomorba dönt, (mármint a női öl), valamint hogy a belekben minden étel egyforma alakúvá válik, ezért a kolbász a legőszintébb kaja.

A legfontosabb történetszál mégis antihősünk lelki kiüresedése, a hanyatlás, amitől a luxus életmód sem ment meg, sőt! És Berta Ádám talán mindent tud a legmélyebb emberi tapasztalatról, a magányról. Mindenki magányos, sugallja a szerző. Hiába lesz a tied a legszebb pesti csaj, akit valaha ismertél, a végére már dögevőnek, hullarablónak látod, s a nagy érzések helyén nem marad más, csak a tátongó üresség. Berta könyve egyszerre tud lenni az elvesztegetett hétköznapok és a zabolátlan írói fantázia keveredésének terepe, s ennek a feszültségnek köszönhetően válik letehetetlen olvasmánnyá. Hogy mi lesz a vámpírokkal, maffiózókkal, tovatűnt szerelemmel és Sándor elrabolt kislányával, valamint hogy ez a sokféle szál a végén hogyan kapcsolódik, ha kapcsolódik egyáltalán? Erről most lerántjuk a leplet és a spoilerezés bűnébe esve ideírjuk a végső nagy poént. Vagy inkább mégse…

Olvassa el mindenki magának.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!