Kiment a galériákból tiltakozni

Még nagyvárosiasabb lenne Budapest, ha többet mutatna az utcai, érts a murális művészetéből – mondta még évekkel ezelőtt egy argentin alkotó, aki éppen résztvevője lehetett egy kollektív budapesti épület-, illetve építményfestésnek. Megjegyezte: nem is annyira a külföldi turisták, hanem az itt lakók miatt, mert a képek színes világa főleg nekik adhat örömet, gondolatokat.





Azóta talán nem is született hasonló nemzetközi akció Budapesten, és általában nem is nagyon lendült fel ez az „iparág”, bár készül t többek között egy olyan alkalmazás, amely jelzi, hol láthatók külső házfalakon méretesebb művészeti graffitik. Egy szépséghibája van az egésznek: a felsorolt kevesebb mint tucat látványosságnál egy közepes európai városban több van, például a franciaországi Nantes városában hasonló adatközlés alapján 15.

Mindezt azért fontos elmondani, mert világunkban számos helyen politikailag élesebb helyzet van, mint fél évtizeddel ezelőtt, és ez a helyzet sok alkotót arra ösztökélhet, hogy a maga módján véleményt alkosson. Ez különösen érinti azokat, akik a nagy nyilvánosságot, azaz a városokban mozgó tömegeket céloznák meg. A műfaj fő alakjáról, Banksyról, szinte naponta jelennek meg tudosítások.

A közelmúltban egy kontinentális művészeti díjkiosztás alkalmából a nemzetközi sajtóban többen cikkeztek a díjnyertes ázsiai művészről, Anagardról. Az indonéz festőművészt szerint a változó társadalmi-politikai helyzet országában inspirálta arra, hogy kilépjen műterméből és inkább az utcai falfestésre áldozza tehetségét.



Amikor egy közösség életében a romlás jeleit lehet érzékelni, akkor nincs értelme tovább otthon festegetni, majd a művet, ahogy a dolog rendjéből fakad, eljuttatni egy galériának. A galériát felkeresheti ugyan jó pár ember, de a kép üzenete sokkal többeknek juthat el, ha a házak falaira viszem fel alkotásomat – fejtegette.

A művészt a sajtó a stencil utónévvel illeti, azaz esetében is arról van szó, mint a világhírű brit kollégánál, Banksynél: az egyébként aprólékos részleteket is tartalmazó képeket műtermében papírra tervezi , a művet egészében vagy részletekben arról viszi át a falfelületre és legfeljebb még ecsettel, mással kiegészít.

Szembe kellett azonban néznem egy problémával – mesélte Anagard -, azzal, hogy sokak az utcai falfestést nem művészetnek, hanem egyszerűen rongálásnak látják, vigyáznom kellett, hogy már alkotómunkám közben ne tegyék tönkre, amit festettem. Már jó ideje engedélyt szoktam kérni a ház gazdáitól, hogy a falon alkothassak.

Dzsakartában, ahol él, senki nem tudta megvédeni attól, hogy börtönbe is kerüljön alkotásai miatt. A vád istenkáromlás volt, vallási jelképekkel szembeni sértés. 2015 óta romlik ezen a téren is a helyzet, szavai szerint eluralkodóban a türelemvesztés, ennek ellenére vagy épp ezért ő tovább folytatja munkáját, jóllehet külföldön is dolgozhatna, láthatók alkotásai például Berlinben, de még Kínában is. Származásáról annyit közöl, hogy kínai és keresztény.

Az említett díjat egy aluminiumtáblára készített munkájáért kapta, amit egy Jáva szigetén fekvő imaháznak készített és a Jöjj el béke, távozz ellenségeskedés címet adta a műnek. A 35 éves, de már 10 év alkotó művészről szóló cikkében a Straitstimes.com szingapúri lap azt is megírta, hogy az imaház minden vallás hívőinek nyitva áll.




Kapcsolódó: Nem látunk át a falon – az “csak” egy graffiti…

Odeith hihetetlen graffitiket készít