Gondolatok egy filmről: Ugye boldog vagy?

A német filmekről általánosságban elmondható: nem a vidámság és a cizellált érzelmek jellemzik őket. Persze ettől még lehetnek jók, szórakoztatók vagy gazdag mondanivalótól terhesek. A párkapcsolati vígjátékként jellemzett Ugye boldog vagy különös film: mintha egy szürreális látomás lenne az egész mind képileg, mind tartalmilag.

A főszereplő kedves ifjú hölgy helyét keresi korunk kusza világában. Kissé mereven, előkelőnek tűnő frázisok puffogtatásával. Lakás híján ismeretlen férfiak lakásában landol esténként, ahol vagy megesik, ami optimális esetben mindkét félnek gyönyört okoz vagy csupán emelkedett társalgást folytat a – szintén – pucér lakástulajdonossal. Erős idegzet kell utóbbi képi látvány feldolgozásához, a férfi ugyanis nem chippendale kategória, semmilyen értelemben.

A leginkább műszőrme kabátba öltözött, egykedvűen cigiző lány akar is ismerkedni, meg nem is. Lófrálása során meglátogat többek között egy bébi aerobik órát, egy valóban humoros pszichoterápiát, de lovagol egyszarvún is. Lárva-szerű arccal próbálja megfejteni a rózsaszín és kék színvilágú kockákon, napjaink zűrös, eltárgyiasult, fogyasztói világát.

A bemutatásban van ugyan igazság, de nagyrészt mégis a hősnő, depresszív hangulatának felerősítéseként láttatja – tizenöt epizódon keresztül – korunkat.

Ami a film rendezőjét, Susanne Heinrich író-énekesnőt illeti, ez az első játékfilmje, amivel 2019. januárjában a német ajkú filmek fesztiválján Saarbrücken-ben elnyerte a nemzetközi zsűri fődíját, valamint az ökumenikus zsűri díját. Az alkotás szerepelt a Berlinale Kritikusok Hetén, az „A” kategóriás Rotterdami valamint a Göteborgi Nemzetközi Filmfesztiválon is.

A címszerepet a tehetséges ifjú Marie Rathschek játssza, akit az Alpesi nyomozók című TV-sorozatból ismerhetünk. Magyar vonatkozása is van a filmnek, a Berlinben élő fiatal magyar operatőr, Agnesh Pakozdi állt a kamera mögött.

M. Koltai Judit