Gaál Péter: A művészet

Minden művészet kétfelé irányul: befelé és kifelé. De mi is az a művészet? Az élet teljességének a megélése.

Hogy mekkora darabka kell hozzá, mindegy. Itt nincsenek méretek. Minden ugyanakkora. Egy katedrális is és egy kávéscsésze is. Az Arbaton, Champs-Élysées -n, Broadway-n hullámzó tömeg, és egy magányos öregember. A művészet ábrázolás! kiáltanak fel Önök. Dehogy, kedveseim. A művészet szeretet. Nem emocionális szeretet, hanem befogadó szeretet. Ha a második szó megzavarná Önöket, mert egy érzelemre gondolnak közben, akkor: befogadás. Két irányban, ahogy az előbb leírtam. Az igazi művész nem csak a tárgyát szereti, hanem a közönségét is. Ha a közönségét nem szereti, legyen színész, muzsikus, komponista, író, szobrász, festő, bárki, nem tud nagyot alkotni. Igazán nagyot, javítanak ki Önök. De itt nincs “igazán nagy”. Nagy van, és kicsi van. Pontszerűen kicsi. Vagy jelentős (jelentő) és jelentéktelen. Fontos és nem fontos. Befelé úgy, mint kifelé.

Mindenki lehet művész. Valahogy. So oder so. De ez se jelent semmit. És lehet kontár. Kontár például a giccsművész. Nem kell messzire menni érte. Lehet botfülű, botlábú, botkezű. Bár ebben is… de nem. Véletlenül születhet műalkotás, akaratlanul is, de tőlem függetlenül soha. Se mint alkotótól, se mint közönségtől. Nincs itt némi ellentmondás, figyelembe véve e bekezdés első mondatát? Nincs. Ilyenkor rossz művészeti ágat választottam. Olyan utat, ami számomra nem járható. És ha egyik se járható? Ha valaki semmihez nem ért? Emlékeznek, mit mondtak Honthy Hannáról? Még Bereményi Géza is felhasználta. “Aki úgy tudott bejönni.” És ő ráadásul még mást is tudott.

Ha viszont a művészet szeretet, a műértés… mert mit csinál a műértő? Ugyanazt, mint a művész. Annyi a különbség, hogy ő kap egy katalizátort, amit – ellentétben a nem műértőkkel – használni is tud. Nem az a műértő, aki érti a művet, hanem aki érti a művészt. Bizonyos értelemben maga is művésszé válik. Megteszi az első lépést. Minden művész átlényegült műértő. És aztán? És aztán érti az egész világot. Nincsenek szeletek. Irrelevánsak. Lényegtelenek. Minden van, vagy semmi. És ez itten a minden.

Vagy legalábbis lehet.