Divat lesz megint a faék?

Sokszor hallani mostanában: olyan egyszerű, mint a faék. Könnyű lenne azt mondani Hisami Tanakáról, hogy igaza van, amikor azt írja új kiállítása kapcsán művészeti hitvallásáról, hogy a „világ jelenleg nagyon egyszerű”.

Az ő művészete természetesen tükrözheti ezt, de nincs igaza. Az emberek gondolkodása és mindennapjai egyszerűsödhetnek le.

A japán művészt jelen alkotói szakaszában nem érdekli más, az semmiképp, ami bonyolult. De mielőtt sommásan elintéznénk őt művészként, mentségére legyen mondva, hogy állítása szerint ő ezt az egyszerűséget, amiről beszél és amiről képei is szólnak, humornak szánta – nyilatkozta az It’s Nice That nevű kulturális portálnak nemrég.

Van annak korunkban valami különleges üzenete, hogy az egyszerűséget, esetleg primitívséget, korunk megmosolyogható „erényének” tartja.

Valószínű, hogy a tájékozódás, információ végtelen gazdasága és lehetőségei vagy éppen korlátozottsága okán sokaknak az egyszerű lesz a szép, a jó.

A nonfiguratív művészet egyik kései kinövésének vagy akár a szürrealizmus egyik vonalának tekinthető, a mértaniságot és a technikai jelleget hangsúlyozó tárgyfestés ugyan egyfajta tiltakozás volt (például az akadémizmus ellen), nem feltétlenül humoros, inkább komor és embertelen.

Hisami Tanaka valóban egyszerű mértani formákat rajzol képein, olyan banalitással, miként egy csavart „az anyával” képzelünk el így vagy úgy. A japán humora azonban nem is ebben merül ki, hanem kis mosolygó szájat, szemet, stb. fest az egymást kereső és egymást kiegészítő, illeszkedő mértani alakzatokra, formákra. Sok közülük félelmetesen primitív, a színekkel alig operál, formákkal se sokat, leginkább a vonalakkal tagolja a látnivalót.

Korunk „megérett” volna erre tanakai stílusra?