Budapesten Rory Gallagher egykori zenésztársai

Band of Friends néven játszanak, de a muzsikájuk sokkal több, mint egy szokványos tribute bandáé! Náluk nem az a cél, hogy egy az egyben előadják Rory felvételeit, hanem hogy megidézzék azt a hihetetlen energiát és szenvedélyt, ami Rory Gallagher dalaiból ma is árad. Bizonyára együtt élvezhetjük majd ezt a szeptember 18-i koncertjükön az Analog Music Hall-ban.




Gerry McAvoy basszusgitáros 1971-1991 között volt minden idők egyik legjobb és legszerethetőbb gitárosának, Rorynak a társa, akit 1995-ben veszítettünk el. A holland Marcel Scherpenzeel gitáros-énekes ugyan sosem lépett fel Gallagherrel, de a játéka méltó arra, hogy emlékeztessen bálványa felejthetetlen játékára. Akkor kezdjük is mindjárt vele a trió rövid bemutatását!

A 49 éves amszterdami születésű zenész dobosként kezdte, de 12 évesen a fivérétől kapott egy gitárt, így ennek a hangszernek lett a szerelmese. Ő is, – mint szinte mindenki ebben a zenei világban – lemezek hallgatásán keresztül sajátította el a legszükségesebb fogásokat. John Lee Hooker, a Fabulous Thunderbirds, Jimi Hendrix és természetesen Rory Gallagher játéka volt rá a legnagyobb hatással. A Calling Card című albumát hallgatva döntötte el, hogy ő lesz az életre szóló mestere. Marcel a saját nevét viselő bandája mellett a fiával is muzsikált a Wolfin nevű formációban.

Gerry McAvoy és Brendan O’Neill (ő is Rory zenésztársa volt) már 2008 tájékán felfigyelt Scherpenzeel tehetségére, amikor látták egy-két koncerten, hogy mire képes, így Gerry 2012-ben meghívta őt a Band of Friends élére szólógitárosnak! Felsorolni is nehéz lenne, hogy Marcel milyen zenészekkel szerepelt egy színpadon, de tehetségét jól jellemzi, hogy 2016-ban ő nyerte el hazájában a gitárosok Dutch Blues Award-ját! A játékáról pedig itt annyit, hogy ő meg sem kísérli másolni Roryt, saját magát adja, óriási szenvedéllyel és a művészi alázattal idézi meg felejthetetlen példaképét. A legnagyobb dicséret, amit egy olyan zenész, mint McAvoy mondhat a gitárosáról: „amikor Marcel játékát hallom, olyan mintha Ő itt lenne, csukjátok be a szemeteket és megtörténik”.

Ami pedig a formáció korábbi dobosát illeti, nos, a néhai Ted McKenna 1978-1981 között adta a ritmust Rory-nak és olyan lemezeken hallhatjuk a játékát, mint a Photo Finish, a Top Priority és a Stage Struck. Ő is keresett muzsikus volt, hiszen nem akárki lehetett tagja (a) The Sensational Alex Harvey Band-nek, de készített lemezt Greg Lake (ELP), Gary Moore, Michael Schenker és Ian Gillan Deep Purple-jével is. A tavalyi paksi Gastroblues Fesztiválon a szerencsések még láthatták a játékát a Band of Friends tagjaként. Idén január 19-én jött a szomorú hír, sérvműtétje során komplikációk léptek fel, az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Nyugodjék békében!





A Band of Friends jelenlegi dobosa Brendan O’Neill, aki 1981-1991 között nyomta a ritmust Rory mögött. Brendan 1951-ben született Belfast-ban és már 12 évesen a ritmusok bűvöletébe került. Először a Beatles majd a Kinks tetszett neki, de nagy hatással volt rá a Buddy Rich Big Band is, amelyet a tv-ben látott. 1976-ban a Swift zenekar tagjaként fiatal jazz zenészként díjat nyert a London Arts Association-nál. Több blues banda után 1981-ben csatlakozott Rory Gallagher formációjához és 10 évig játszott vele. Ezt követően a Nine Below Zero csapat soraiban találjuk, de dobolt Eric Clapton, Alvin Lee, Alannah Miles, Sting, a ZZ Top és Joe Cocker mögött is.

Végül a főnökről, az idén 68 éves Gerry McAvoy-ról is essék szó, aki húsz évig volt Rory mindig mosolygós, megbízható basszerosa! Gerry-nek már 15 éves korában saját zenekara volt (Deep Joy), amelyben a barátja Brendan O’Neill dobolt. McAvoy és Gallagher első találkozására még 1967-ben került sor a belfasti Crimble’s hangszerboltban, ahol Gerry éppen az első basszgitárjára vadászott, amit aztán 60 fontért vett meg. Érdekes egyébként, hogy McAvoy korábban szólógitáros volt. Egymás képességeit jól ismerték, hiszen 1968-1969 táján a Deep Joy játszott Észak-Íroszágban a Taste társaságában. Így szinte természetes volt, – amikor a Deep Joy feloszlott 1970-ben – hogy Rory meghívja az alakuló bandájába, amellyel felvette az első szólóalbumát On The Boards címmel, ezt követően pedig 1991-ig Gallagher minden nagylemezén hallhatjuk a játékát. Ezen kívül játszott Champion Jack Dupree és a Nine Below Zero zenekarral is. Gerry McAvoy pályafutásáról bővebben a 2005-ben megjelent Riding Shotgun című könyvben lehet olvasni.

A rengeteg turnéja mellett a The Band of Friends triónak számos lemeze jelent meg és több díjat is besöpörtek! 2013-ban a legjobb európai Blues Award trófeát nyerték meg a legjobb bandaként. Két évvel később pedig Ted McKenna lett a European Blues Award győztese. A tavalyi év érdekessége volt, hogy áprilisban az amerikai turnéjukon a szólógitárosuk Davy Knowles volt, akinek a portréja is ott van a 33 gitárnyűvő között a hét évvel ezelőtt megjelent „A jövő gitáros istenei” című könyvemben.

A Band of Friends formáció budapesti fellépése igazi szenzációnak ígérkezik, hiszen Rory zenéjét ők játsszák a leghitelesebben, így kicsit nosztalgiázhatnak azok a lélekben fiatal blues-rock rajongók, akik ott voltak a mester 1985-ös egyetlen fővárosi vagy valamelyik vidéki koncertjén.

Géczi László