A WiFi és az impresszionizmus

Kemény élmény lenne, ha mindent látnánk, ami közvetlenül körülöttünk láthatatlanul zajlik? Nagy valószínűséggel egy elképesztő káoszt. A digitális művészek némelyike tett erre kísérletet.

Aki a digitális világban valamennyire otthon van, az valamennyire látja a rendet, de ha ennek a rendnek akár csak egy-egy részletének lefestésére kérnénk fel, akkor valószínűleg valami olyasmit kapnánk, ami leginkább vonalkák halmazához hasonlít, különböző hajlásszögekkel.

Ezt a leginkább gombolyagformákat tartalmazó absztrakt műre utaló víziót tárja elénk Richard Vijgen amerikai művész, akit az It’s Nice That kulturális portál egyszerűen WiFi impresszionistának nevez.

Önmagában képpé alakítani a wifi és még számos más dolog által kibocsátott, illetve fogadott rádióhullámokat nem lehetetlen feladat. Vijgen ezt saját készülékeivel megtapasztalta.

Ugyanakkor nem tér ki azzal a művészekre jellemző belső parancs elől sem, hogy láttassuk, érzékeltessük azt, ami hat ránk. És szerinte ez számos tekintetben az, amit mi hálózati világnak, a vele alakuló szociális térnek nevezünk. Még úgy is, hogy annak számos részletét az emberi szem nem fogja fel.

Az ő „innovációja” egyebek között abban is rejlik, hogy a hullámokkal létrejött kaotikus (gép indukálta) firkáiba esetenként belelop színeket, és a földi materiális világgal rokonítható formákat.

Ugyanakkor minden művészinek nevezhető beavatkozás nélkül is prezentálja az emberi szemnek láthatatlant. Ő, és részben a művészetet befogadó közösség ezt is művészetnek tartja. Némileg talányos, miért kaphatta az impresszionista jelzőt, amit az éles vonalakkal nem határolt, apró foltokkal operáló színgazdag képek alkotóira használtak annak ideijén.

Azt azonban nehéz vitatni, hogy a digitália, a hálózati világ képileg nem igazán nevezhető körülhatárolhatónak. Ha van is ilyen benne, az csak a digitális művészek vagy valamilyen eszköz által választott döntés eredménye lehet.