Szubjektív pillanatképek a portugál választásokról

A Luxemburgból Lisszabonba tartó repülő dugig tele, a lisszaboni reptéren is nagy a forgalom. Igaz, mindig sok a turista, de ebben az idegenforgalmilag érdektelen időszakban az érkezők között láthatóan sok a választásokra a külföldi munkából hazajövő portugál. Az utcán találkozunk a nemzeti válogatott volt edzőjével, aki most a kolumbiai focisták krémjét neveli, ő is ezért van otthon.





A külföldre költözött portugáloknak (azoknak, akik nem tartották meg otthoni címüket, így külföldi lakhelyükön szavaznak, ők adják a választópolgárok 10%-át) van közük közvetve ahhoz is, hogy 44-ről 47%-ra nőtt a nem szavazók aránya: eddig regisztrálniuk kellett, most viszont automatikusan felkerülnek a listára azok is, akik nem akarnak szavazni.

A portugál főváros egyik gyönyörűen berendezett kávéházában egy sarokban feltűnés nélkül reggelizik feleségével António Manuel de Carvalho Ferreira Vitorino, az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének igazgatója. Nyilván ő is szavazni jött haza.

Az utca nincs teleszórva plakátokkal, oszlopokra kis plakátokat csak a kisebb pártok és a kommunista-zöld szövetség helyezett ki. A Cidadãos, például, a spanyol Ciudadanos-ra rímelő nevével. Óriásplakátok vannak viszont a fő utak mentén. Köztük a középjobb Szociáldemokrata Pártból (már az 1974-es forradalom után feltűnt a név és az irányultság eltérése, ez azóta is így maradt, a portugálok megszokták) kivált “Szövetség” (Aliança) nevű párt, amely állítólag jómódú támogatói jóvoltából tud ennyit hirdetni.

Meg is kérdezték vezérüktől, Pedro Santana Lopestől, hogy miért nevezik magukat szövetségnek, mikor nem akarnak senkivel szövetkezni, mint mondják. Pedig Portugáliában gyakori a koalíciós kormány. Az új liberális párt és az “Emberek, Állatok, Természet (PAN) párt egy-egy plakátja is feltűnik (az eredményekből látni fogjuk, hogy a szavazatok száma nem mindig a plakátok számától függ).



A győzelemre (de az abszolút többségre nem) esélyes Szocialista Párt nagy felvonulással kampányolt a vasárnapi szavazás előtti pénteken.

A tömeg közepén az emberek gyűrűjében António Costa miniszterelnök, Medina lisszaboni polgármester (képünkön) és Mario Centeno pénzügyminiszter, aki nem mellékesen az eurozóna országainak tanácsát is elnökli.

Vasárnap reggel kis sorállás az egyetem folyosóján, ahonnan a múlt század elején épült, de fényét még valamennyire őrző “Új sugárutak” kerület szavazóhelyiségei nyílnak. Előttük kifüggesztve információk: a szavazatszedő bizottság összetétele, tájékoztatás, hogy hogyan lehet panaszt tenni, és a szavazólap. Rajta az induló húsz párt neve, rövidítése és emblémája.

Persze a Parlamentben nem lesz húsz párt. Costa szocialistái majdnem 37 százalékkal, jobb eredménnyel, mint az előző, 2015-ös választásokon, egyértelmű győztesek. A másik kormánypárt, a kommunista-zöld szövetség, amely a Németországot ismerők számára némileg meglepően a CDU rövidítést használja, vesztett ugyan szavazatokat, de – a szintén balos, de a városi szavazók közt népszerű Baloldali Blokkal együtt (ez utóbbi a szociáldemokraták mögött a harmadik legerősebb párt lett) – változatlanul potenciális partnere a szocialistáknak. A szocialista pártvezér a 2015-ös egy után most négy képviselői helyet szerző PAN pártot is potenciális partnernek nevezte. Costa 2015 óta a két radikális baloldali erő támogatásával kisebbségben kormányoz. 116 helyre van szüksége a többséghez, eddigi támogatói komoly követeléseket fogalmaztak meg a támogatásért cserébe.

portugál
portugál szavazólap




Egy-egy képviselőt küld a parlamentbe az új liberális formáció, valamint az idegenellenes, szélsőjobboldali PDR, akit azért hívott egyébként tetemre a sajtó, mert szoros kapcsolatot ápol külföldi származású üzletemberekkel. Ezzel szemben a Baloldali Blokkból kivált “Szabad” (Libre) nevű formációnak a fekete (Portugáliában ez nem feltétlenül jelez afrikai származást) Katar Moreira elnökasszony vezetésével sikerült egy képviselői helyet megszereznie. Velük és a PAN párttal együtt már annyi képviselője lenne egy szocialisták vezette kormánynak, hogy alkalmanként csak öt képviselőt kell meggyőzni, hogy velük szavazzanak, és kormányozhatnak kisebbségben is.

A mainstream jobboldal nem nevezheti magát sikeresnek. Nehéz ugyan az összehasonlítás, mert legutóbb legtöbb helyen együtt indultak a szociáldemokraták és a kisebb CDS-PP, de ez utóbbi olyan mértékben veszített képviselői helyeket, hogy vezetője mára választás éjjelén felajánlotta lemondását. A szocdemeknek 1983 óta nem volt ilyen gyenge az eredményük. Az “Aliança” pedig nem nyert egy helyet sem, ahogy a Cidadãos sem. Előbbi hivatkozott mégis értékelésében a spanyol Ciudadanos példájára, akiknek csak negyedik választásukon sikerült képviselői helyre váltani támogatását. Elnézve a sikeres kispártok számának növekedését a hagyományos jobb- és baloldalon is, ez nekik még hamarabb is bejöhet. Ne feledjük el, hogy a portugál választási rendszer listás, gyakorlatilag arányos, sőt, a számok azt mutatják, hogy kissé degresszív: a 37%-os szocialistáknak 106 helyet jósolnak, egy százalék fölött valamivel pedig már jár egy mandátum. Ez tehát Magyarországra nem vonatkoztatható, de másban ez a választás (Portugália is egy hosszantartó diktatúra után lett demokrácia, noha jóval előttünk) számunkra is sok tanulságot hordoz.

Szabó S. László

Kapcsolódó: Szocialista győzelem a portugál parlamenti választásokon