Szele Tamás: Vízművek és kórházak

És itt vagyunk, újra itt, a vérzivatarban, a dacos magyar felszegi fejét, vitézül küzd a gonosz világ ellen, mely tele van ármánnyal, hitszegőkkel és mind ellenünk fenekedik. Ahogy azt Móricka már több mint ezer éve elképzeli.

Nincs nekünk annyi ellenségünk, ahányat képzelünk de szorgosan termeljük őket, támadjuk azt is, akiről csak gondolhatjuk, hogy ártott nekünk.

És mivel bárkiről gondolhatjuk ezt: mindenki potenciális ellenség a bolygón.

Most éppen São Paulónak üzen hadat a szittya dac, ugyanis az a hír járja, miszerint a magyar kormány 175 milliót fordít az ottani vízgazdálkodásra és szennyvízkezelésre. A magyar választó felhorgad: álnok brazilok, gonosz paulisták, ezt is mind tőlem lopjátok el! Pedig hát nem egészen úgy van az… de lássuk a tényeket.

Az első tény az, hogy ilyen határozat tényleg született, benne is van a Magyar Közlönyben, ami azt jelenti, hogy hatályos is.



1641/2019. (XI. 14.) Korm. határozat

a São Pauló-i vízgazdálkodás, szennyvíztisztítás és -elvezetés megoldását célzó projektek megvalósításáról

A Kormány

1. támogatja a São Pauló-i vízgazdálkodás, szennyvíztisztítás és -elvezetés megoldását célzó projektek (a továbbiakban: projektek) megvalósítását;

2. felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, hogy gondoskodjon a projektekkel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolásáról, teljes körű előkészítéséről és koordinálásáról, valamint megvalósításáról;

Felelős: külgazdasági és külügyminiszter

Határidő: 2021. december 31.

3. felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, hogy gondoskodjon a projektek megvalósításához szükséges 175 300 000 forint többletforrás biztosításáról a Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény 1. melléklet XVIII. Külgazdasági és Külügyminisztérium fejezet javára.

Felelős: külgazdasági és külügyminiszter

Határidő: a 2020. évi központi költségvetés végrehajtása során, a felmerülés ütemében.

Orbán Viktor s.k.,

miniszterelnök”




Hát akkor igaz, akkor mit vitatok én itt?

A hír ebben a formában igaz és ebben a formában egyáltalán nem igaz, mint majd látni fogjuk, de mindenképpen erős érzelmi reakciókat sikerült kiváltania. Csak semmi logika nincs a dologban. Ahogy a 444 írja:

A kb. 139 milliárd dollár GPD-jű Magyarország kormánya a kb. 2000 milliárd dollár GDP-jű Brazília legnépesebb városának, São Paulónak nyújt jobbot. A 20 milliós lakosú São Paolo egy főre eső GDP-je kb. 56 ezer dollár, míg a 10 millió alatti Magyarországé csak 34 ezer vásárlóerő-paritás (PPP) alapján.” (444)

Akkor még szükségük sincs rá? Nincs bizony. Rablás fényes nappal! Az, kérem, de tessék eltenni a bicskákat: nem a brazilok lopnak. Ők is nagyot és maradandót képesek alkotni korrupció terén, a világ élmezőnyében vannak, erre ékes példa volt a riói olimpia, amit sikerült olyan alaposan elsikkasztani, hogy maga az állam is megroggyant tőle, például a riói vízműveket el kellett adni (a rióiakat, nem a São Pauló-iakat), emiatt aztán kincs lett az ivóvíz, zavargások törtek ki… és ez a helyzet tette lehetővé Bolsonaro megválasztását. Szóval, tudnak ők is, de ezért az aprópénzért le sem hajolnának. Más itt a helyzet.

Ebből a pénzből egy vörös centet sem fognak vízügyekre fordítani, nem is volna elég. Ez jó esetben el sem hagyja Magyarországot, rossz esetben átutalják egy erre a célra létrehozott alapítványnak, amely más jogcímen, bizonyos százalékot levonva, visszautalja egy magyar kormányközeli másik alapítványnak, ahol is nyoma vész, mint Fawcett ezredesnek a Mato Grossóban. Ezt így szokták csinálni, most még csodálom is a szokatlanul alacsony összeget.



Mexikóban például egy földrengés után a magyar kormány épp tavaly ilyentájt kétmilliárd forinttal „támogatta” két templom felújítását. Akkor is kirobbant a honi közvéleményben a gyűlöletcunami a mexikóiak ellen, akkor is kár volt őket szidni, nem láttak azok, szegények, egy vasat sem a kétmilliárdból.

Ha már itt tartunk, lapozzunk még párat vissza a hasonló ügyek között! Ugye, volt a hanoi magyar kultúrház esete, 2018. szeptember végén, akkor és ott hétmilliárdot különítettek el az intézmény létrehozására (ehhez jött pár héten belül a mexikói kétmilliárd). Nos, egy év alatt a hanoi kultúrházból egyvalami van meg, az sem biztos, hogy igaz: a telek, amin állni fog. De semmi több. Aztán, ha már Vietnam: mi is a helyzet a Can Tho-i gyógyintézettel? Az már kormányok sorát szolgálta ki pénznyelő kútként.

Még a Bajnai-kormány kötött 2009-ben egy megállapodást egy ötszáz ágyas onkológiai kórház építéséről az 1,2 millió lakosú Can Thoban, a Mekong deltájában. Ezt azonban segélyhitelből finanszírozták volna, amit azért vissza kell fizetni, mármint mi hiteleztünk volna Vietnamnak. Nem is kevés segélyhitelből: húszmilliárd forintra rúgott a summa. Na, ezt a projektet futtatta sajátjaként 2010 után az Orbán-kormány, bár nem sok sikerrel: 2012-ben ugyan pályázatot nyert egy cég a Can Tho városában tervezett beruházás teljes körű lebonyolítására, ám ezt érvénytelenítették, és ezzel az ügy évekre le is került a napirendről. A pályázat indítása körül is volt jó néhány furcsaság. A beruházás mérete és nemzetközi jelentősége ellenére kizárólag a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara internetes oldalán közöltek a tenderről egy rövid közleményt… Békés megyének bizonyára különös affinitása van a Mekong deltájához.

Ezek után Orbán Viktor miniszterelnök 2017. szeptember 25-én bejelentette, hogy Magyarország kórházat épít Vietnamban. Nem, nem egy másikat. Ugyanazt! Amit egyszer már nem építettünk meg. Hát, a Mekongnak tényleg mindegy, hogy hány kórházat nem építünk a deltájában.

Kis kórház a nagy Mekong mentében, óh, mi drága e kórházacska nékem!

Tényleg drága: húszmilliárd forint kihelyezésébe kerül, most már másodszor. Na mármost, ha hiszik, ha nem: a Nhan Dan Online beszámolója szerint ennek a kórháznak viszont már lerakták az alapkövét. Éspedig 2017. október tizenegyedikén. Az alapkő feltételezhetően azonnal elsüllyedt, ugyanis Can Tho teljes, millió fölötti lakosságú városa cölöpökre épült, a mocsaras talaj miatt, mint egy indokínai Velence, de megvan az az alapkő, ha a dágványban elmerülve is.




A munkálatok azóta sem sokat haladtak, viszont van alapkő. Ami komoly eredmény ahhoz képest, hogy nyolc évig az sem volt.

Kórház? Ugyan már. A pénz majd megint elfolyik, elviszi a Mekong, de így megy ez, ha mi üzletelünk.

Lehet fokozni? Lehet!

Onnan tudjuk, hogy nem épült meg a kórház és messze van a befejezéstől (bár egyes munkálatok valóban folytak rajta, ennyi idő elteltével illik is legalább valamit építeni), hogy Can Tho városi vezetése még idén október másodikán is tárgyalt az ottani nagykövetünkkel a kórházról, aki nehézségekre hivatkozott, és megígérte, hogy ezzel szemben lesz a városban igen szép kiállítás, magyar festményekből.

Soroljam még, hölgyeim és uraim? Nem érdemes: az a helyzet, hogy tőlünk, magyar adófizetőktől valóban lopnak. Csak éppen nem azok, akikről hisszük. Nem a gonosz brazilok, mexikóiak, vietnamiak, pirézek, stb., ők nem haszonélvezői ezeknek a soha meg nem valósuló vagy menet közben tökéletesen megváltozó beruházásoknak.

Ők is károsultak, hiszen nekik nem lesz kórházuk, templomuk, iskolájuk, holott megígérték nekik – dehogy ők lopnak.

Hanem a kormányunk és a hozzá közel állók lopják ezeket a pénzeket, és az ilyesminek még a magyarországi beruházásoknál is nehezebb utánanézni: különben érdekes, hogy többnyire késő ősszel jutnak eszükbe ezek a vállalkozások – biztos ez nekik a karácsonyi pulykapénzük.

Szóval, spóroljunk az indulatainkkal, felebarátaim, nem mindig az a tolvaj, akire ráfogják.

Nem mindig az nyer, akiről hisszük.

Ne harcoljunk feleslegesen olyanok ellen, akik igazából nem az ellenségeink.

Ne gyűlölködjünk: hiszen világos, hogy kik a valódi tolvajok.

Azokkal mit csinálunk? Felelősségre vonjuk őket?

Nem: azokat megválasztjuk négy évente, újra és újra.

Na, itt van velünk a baj, felebarátaim.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!