Szele Tamás: Vigyázó szemetek

Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, vigyázó szemetek Sztambulra vessétek – dünnyögi az ember Batsányival, és tényleg nem árt komolyan venni mostanság a török sajtójogban zajló fejleményeket, mert nagy barátunk, Erdogan példája budapesti tanítványát is megihletheti.

Olyan sajtóper zajlott le a minap Törökországban, amilyen még a világon nem volt, nálunk nem is lehetett volna, vagy éppenséggel dehogynem, hiszen minden adott hozzá. Talán csak pár apróság hiányzik még.

Az úgy esett, hogy Törökországban is vannak választások, vagy valami, amit annak neveznek, épp, mint nálunk, voltak 2018-ban is.

Akárcsak minálunk.

Ezen a kettős, elnök- és képviselőválasztáson természetesen Recep Tayyip Erdogan és pártja nyertek, mert ki nyert volna más? Arra, hogy nálunk ki győzött, már nem is emlékszem pontosan, de ez nálunk nem is olyan fontos, elvégre akkora szabadságban élünk és olyan tökéletes a rendszer, hogy mindegy is, ki irányítja, úgy kell erőszakkal, kötéllel fogjuk az állami vezetőket, mert senki sem jelentkezik önként erre a fárasztó munkára, mely ráadásul még alul is van fizetve.

Ja, nem.

Na, de hagyjuk egyelőre Magyarországot, azt lássuk meg mindenekelőtt, mi történt Törökhonban. Hát kérem, tévedés, az történt. Ugyanis négy nappal a választások előtt egy állami tévécsatorna, a központi Anadolu hírügynökségre hivatkozva közzétett egy infografikát, egy prognózist a választási eredményekről.

Okos ember ilyent pedig nem művel, mert egy demokráciában nagy meglepetések születhetnek a szavazatszámlálások során. Emlékszem én még a 2002-es magyar választásokra, mikor is az exit pollok alapján elsöprő Fidesz-győzelemre lehetett számítani, a kollégák meg is írták a másnap reggeli lapokba a választás napján kora este ezt az eredményt, aztán mindenki vette a kalapját, és ment vacsorázni vagy sörözni. Csak a választóknak nem szóltak arról, hogy megvolt a lapzárta, minek következtében azok leszavazták az 1998-2002 között regnáló pártot, személyes tapasztalataik és véleményük alapján, és még azok a lapok jártak jól, akik át tudtak rohanni a nyomdába és elmutálni ha egyebet nem is, de legalább a címlapot.

A magyar sajtó történetében kevés alkalommal ment ki annyi téves adat, írás, mint akkor, tizennyolc éve. Persze, ma már ez lehetetlen, de nem azért, amit tetszenek gondolni, miszerint hogy a Fidesz nem veszíthet választást, mert akkor összedől a Mindenség, hanem azért, mert tanultunk a hibánkból, és most már megvárjuk az összesítéseket, míg azok ki nem jönnek, senki sem jósolgat vaktában.

Hát, mit ad Isten, ez a török tévéadó mégis jósolgatott – és olyan pontosan eltalálta a végeredményeket, hogy az ember arra gyanakodna: ördögük volt, boszorkánysággal jöttek rá a számokra. Bonyolítja a helyzetet, hogy még a választások előtt, sőt, pár percen belül visszavonták az infografikájukat, arra hivatkozva, hogy tévedés történt.

Az bizony, pont, mint a Tanúban, ott hangzik el:

Mi egy nagyon szép vallomást várunk magától, Pelikán elvtárs!

– Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!

– Ejnye, az álmatlan éjszakák…

Hát itt is tévedésből ment ki az ítélet még a tárgyalás előtt, ráadásul nem is a tévécsatorna tévedett, ők csak azt tették közzé, amit a hivatalos, állami hírügynökségtől, az Anadolutól kaptak, az is igaz, hogy véletlenül. Négy nappal a választások előtt épp az „Akıl Odası” című műsor ment (talán valami szellemi-műveltségi vetélkedő lehet, mert a cím olyasmit jelent, hogy „Az ész szobája”) akkor érkeztek meg az infografikák az Anadolutól, és pár percre, mintegy adáshibaként, ez kiment a képernyőkre. Elég ideig volt kint ahhoz, hogy mindenki alaposan megjegyezze, lefotózza.

És lássunk csodát: mindenki hajszálpontosan így is végzett. Hogy micsoda véletlenek vannak, kérem…

Igen ám, csak ezzel az Anadolu leleplezte magát: ők a négy nappal későbbi választások eredményét küldték át, ami nekik megvolt előre!

Metin Uca

Ilyenkor becsületes ember káromkodik vagy odacsap az asztalra, hiszen ez bizonyítéka a választási csalásnak. Metin Uca, egy másik csatorna műsorvezetője, aki egyébként író és újságíró is, a Twitteren fejezte ki kétségeit a választások tisztaságában, mégpedig keresetlen szavakkal, annyira keresetlenekkel, hogy Kazancı Şenol, az Anadolu vezérigazgatója és Mustafa Özkaya aligazgató be is perelték, éspedig különös váddal: „munkáját végző közhivatalnok megsértése” miatt.

Kazancı Şenol

Hát, valami ilyesmi van nálunk, csak az közfeladatot ellátó személyre vonatkozik, mentőtisztre, vasutasra, buszsofőrre, őket nem szabad bántani: de ha mondjuk az MTI igazgatása közfeladat, akkor annak vezetőjére is lehetne épp vonatkoztatni. Ez azért fikarcnyit sem változtat a tényen, hogy az Anadolu tévedésből kiadta a már meglévő, négy nappal későbbi eredményeket: lottószámokkal is kísérletezhetnének, bár szerintem nekik a politikai befolyásolás is eléggé jövedelmező. Ráadásul a tárgyaláson Kazancı Şenol vezérigazgató egy „Erdogan” feliratú sapkában jelent meg, nehogy a bölcs kádi, bocsánat, bíró eltévessze, elfelejtse, hogy kinek a javára kell dönteni.

Nem is feledte, Metin Ucát a teljesen független török bíróság egy év, két hónap és tizenhét nap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a tweet miatt, amelyben választási csalást emlegetett és nem épp hízelgően méltatta az Anadolu hírügynökséget. Az ügy miatt több nemzetközi újságíró-szervezet is tiltakozik, képeinkkel hozzájuk szeretnénk csatlakozni.

Pedig hát azt az Anadolut még Atatürk alapította, mint majdnem mindent a modern Törökországban, és törvény mondja ki róla: pártatlannak kell lennie.

Hát, az Anadolu így pártatlan. Pont, ahogy a bíróság.

Mármost ez minálunk természetesen semmiképp sem fordulhatna elő. Egyrészt, mert nálunk természetesen nem befolyásolják a választásokat sem a választókörzetek határainak átrajzolásával (gerrymandering), sem kamupártok indításával, sem nem trükköznek a számítási módszerekkel, a számítógépes rendszer sem romlik el a választások délutánján és egyéb eszközökkel sem csalnak nálunk sohasem a választásainkon.

Már csak ezért sem lehetne nálunk ilyesmiért perelni – vagyis hát lehetne, ha valaki azt állítaná, hogy nálunk csalnak, de ilyent nem merne mondani senki sem. Aztán azért sem lehetne ilyen keresetet benyújtani, mert a becsületsértés ügyében benyújtott feljelentés jogvesztő határideje minálunk harminc nap, annak eltelte után, pláne, két évvel később már felszólamlásnak helye nincs, de ennyiben fejlettebb a török jogállam a magyarnál: náluk évek múlva is lehet perelni a sértésért.

De ezen kívül azért nagy különbség nincs, és mintha 2018-ban nálunk is különös körülmények zavarták volna meg tiszta és megkérdőjelezhetetlen választásainkat: ha bevezetik nálunk is a török jogrendszert, aminek sok előnye volna, csak egy sem jut eszembe hirtelen, akkor mindenkit be lehetne perelni, aki akkor kétségeit fejezte ki.

Perelhetne az MTI és az OVB, akiknek az adatait kétségbe vonták, perelhetne jogi személyként a kisebbik és nagyobbik kormánypárt, és perelhetnének természetes személyként ezen pártok vezetői is, képviselői is.

Ezen kívül keresettel élhetne a tarka farkú szarka is, ha azt írnánk róla különösebb írásos bizonyíték nélkül, hogy a farka tarkabarka.

Egyelőre még nem vettük át a török jogrendet, de ami késik, nem múlik.

Mondom én – hogy sorsotok előre nézzétek, vigyázó szemetek Sztambulra vessétek.

Mert vigyáznak azok a szemetek, kérem.

Nagyon vigyáznak.