Szele Tamás: Trump szenátusa

Tetszik tudni, hogy mondjuk angolul a fából vaskarikát? Mától úgy, hogy impeachment. És ez nagyon rossz hír azok számára, akik, mint én is, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányos rendszerét mostanáig kiválónak találták.

Trump elnök vétkesnek bizonyult, ezért Trump elnöknek haja szála sem fog görbülni.

Hogy is van ez?

Nos, az impeachment szótári jelentése „felelősségre vonás”, de ebben az esetben inkább a „bizalmatlansági indítványnak” felel meg, ha az amerikai politikában elnök ellen indul ilyen és azt bűnösnek találják, az illetőnek illene lemondania. Azért írom, hogy illene, mert példa még nem volt az ilyesmire, két lefolytatott impeachment-eljárásról tudunk, az egyik Andrew Johnson ellen indult 1868-ban, a másik Bill Clinton ellen 1998-ban, de mindkettő felmentéssel zárult – tárgyalás és tanúkihallgatás után. Lett volna egy harmadik eset is, Richard Nixon esetében, csak Nixon előre látta, hogy nem tudna védekezni, és még időben lemondott, az alelnökből elnökké avanzsáló Gerald Ford pedig (aki a korrupció miatt lemondásra kényszerült Spiro Agnew alelnök helyét vette át korábban) első intézkedésével „teljes és abszolút kegyelemben” részesítette elődjét. Hát, ahogy a Tanúban mondaná a börtönőr:

A gombócot is megzabálta. A bort is megitta. Ki se végzik. Dohányt is kap. Egy brancs maguk, ne is tagadja. Na mit romantikázik itt? Tűnjön el, mert még dühbe gurulok!”

Körülbelül ezt gondolhatta Nixon kegyelmének idején az amerikai nép és ezt gondolja most is, mikor Trump kapott közvetetten kegyelmet, igaz, nem az utódjától, hanem a Szenátustól.

De miképpen néz ki ez a kegyelem?

Randán. Az történt ugyanis, hogy:

Pénteken, az eljárás tizedik napján a republikánus szenátusi többség leszavazta, miszerint a Trump ellen benyújtott indítvány ügyében új bizonyítékokat és dokumentumokat vizsgáljanak meg, vagy hogy tanúkat hallgassanak meg. Akkor pedig hétfőn és kedden maradnak a záróbeszédek, majd szerdán következik a végszavazás, ami a republikánus többség alapján lényegében biztosan az elnök felmentésével zárul majd. Tárgyalás nélkül.” (444)

De akkor nem bűnös Trump az állami eszközök magáncélokra való felhasználásában?

Nem akarta rávenni Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy nyomoztasson Joe Biden ukrán gázüzletben mozgó fiának ügyében?

Nem fenyegette meg Zelenszkijt azzal, hogy ha nem engedelmeskedik, visszatartja az Ukrajnának nyújtott katonai segélyt?

Nem kínált még pénzt is a nyomozásért?

De, ez mind igaz.

Azonban a Szenátus szerint nem ez a kérdés. Hanem az, hogy megér-e ez a történet nekik egy leváltást. Nem érte meg. Azért hadd idézzek – szintén a 444 nyomán – pár érdekes nyilatkozatot az ügyben.

Vegyük a cinikusat, Lamar Alexandertől (Tennessee):

Nem az a kérdés, hogy az elnök megtette-e, hanem az, hogy a Szenátusnak, vagy az amerikai embereknek kell-e döntenie arról, amit tett. Az alkotmány alapján azt gondolom, az embereknek kell dönteniük a választáson.”

Tehát, ha Trump bármiféle bűnt követ el, emberevéstől krétalopásig, elnöki periódusa alatt felelősségre sem lehet vonni, maximum ne tessék őt még egyszer megválasztani.

Mit mond a floridai Marco Rubio szenátor?

Számomra a végső kérdés nem az, hogy az elnök cselekedetei helytelenek voltak-e, hanem az, hogy amit tett, az leváltást ér-e. A két dolog nem azonos. Csak azért, mert egyes cselekedetek elérik az impeachment standardjét, az nem jelenti azt, hogy az ország érdekében áll elmozdítani az elnököt a hivatalából.”

Mondom én: Trump licencet kapott, valóságos jogosítványt arra, hogy bármit elkövethessen elnöki periódusa vagy periódusai alatt, mert a Republikánus Párt korifeusai úgy érzik, az ország érdekében a helyén kell tartani. Hiába mehetett át az indítvány a demokrata többségű Képviselőházon, ha a Szenátus röhögve leszavazza, „ne is beszéljünk a dologról, igaz, hogy a mi fiunk csúnyán viselkedett a nyilvánosházban és esetleg útonálló is volt, de ez nem tartozik a nyilvánosságra” alapon.

Márpedig Trump ezt ugyan megúszta, de az Egyesült Államokban a nyilvánosságot örökre nem fogja tudni elkerülni: idén választási év van. Az amerikai választók azt még elnézik, hogy a Képviselőház és a Szenátus közötti harc egyszerűen semmissé teszi az elnök bűnét, de november harmadikán szavazni fognak, és akkor Lamar Alexander szenátor Tennessee-ből szembesül a saját korábbi érveivel. Hacsak nem választják meg újra Trumpot, de olyanra még nem volt példa az Egyesült Államok történelme folyamán, hogy elnököt, aki ellen impeachment indult, újraválasszanak.

Ha ez is előfordulna, akkor nagy baj van és még nagyobb lesz.

Közben, mint arról lapunk is beszámolt, Trump triumfál, kommunistának nevezi a Demokrata Pártot (legalábbis Bernie Sanderst), szóval biztosabb magában, mint bármikor. Mint az útonálló, aki most szabadult az akasztófáról, kegyelemmel.

Pedig inkább zsaroló és csaló. Az útonálláshoz szükséges volna legalább a betyárbecsület tiszteletben tartása.

Nos, a dolgok jelenlegi állása szerint Trump sorsa csak november harmadikán dől el. Addig is sok szeretettel ajánlom figyelmébe egy másik amerikai elnök, a szintén republikánus Abraham Lincoln közismert bölcsességét:

You can fool all the people some of the time, and some of the people all the time, but you cannot fool all the people all the time.”

Magyarul:

Bolonddá tehetsz néhány embert mindig, minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz el mindig mindenkit.”

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!