Szele Tamás: Soros és a világ

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világpolitikai jelentőségű interjút adott Soros György a La Repubblica című olasz lapnak, bár óva intünk mindenkit a szertelen hasra esésektől az elhangzottak előtt – a beszélgetés valóban nagyon fontos nekünk, akik az Európai Unió polgárai vagyunk, ki is igazít néhány közkeletű tévedést, de jelezném, hogy Soros György továbbra sem atomhatalom.

Sőt, katonapolitikai jelentősége is mondhatni elhanyagolható, véleménye azonban számít, és nem is annyira állítólagos befolyása miatt – azokat hagyjuk meg a kormánymédia szárazdajkáinak, hogy ijesztgessék vele a kisgyerekeket – hanem azért, mert valóban lényegre törően fogalmazza meg a világ problémáit. Akkor lássuk, mit mond?

– Válságban vagyunk, a legsúlyosabb válságban a második világháború óta. Forradalmi pillanatként írnám le ezt, amikor a lehetőségek sokkal tágabbak, mint a szokásos időkben. A normális időkben elképzelhetetlen dolgok nem csak lehetségessé válnak, de valóban meg is történnek. Az emberek zavartak és félnek. Olyan dolgokat tesznek, amelyekkel ártanak saját maguknak és a világnak egyaránt.

Igen, ezzel egyetértek: a lehetőségek tág spektruma magában foglalja a negatív, rossz döntések lehetőségét is, melyekkel az emberi nem sosem mulaszt el élni és visszaélni. Hogyan látja a helyzetet Európában és az Egyesült Államokban?

– Szerintem Európa nagyon sebezhető, sokkal inkább, mint az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok a történelem egyik leghosszabb ideje fennálló demokráciája. De még az Egyesült Államokban is megeshet, hogy egy olyan szélhámos, mint Trump, megválasztható elnökké, és ebben a minőségében alááshatja a demokráciát belülről.



De az Egyesült Államokban nagy hagyománya van a fékeknek és ellensúlyoknak, valamint az elfogadott szabályrendszereknek. És mindenekelőtt ott az alkotmány. Tehát biztos vagyok abban, hogy Trump átmeneti jelenség lesz, uralma remélhetőleg novemberben véget ér. De továbbra is nagyon veszélyes, harcol az életéért, és bármit megtesz a hatalmon maradásáért, mert sokféle módon megsértette az Alkotmányt, és ha elveszíti az elnökséget, akkor elszámoltathatóvá válik.

Az Európai Unió azonban sokkal sebezhetőbb, mivel nem egységes állam. És sok ellensége van, belül és kívül.

Ami Trumpot illeti: tisztességes ember csak két dolgot kívánhat. Azt, hogy menjen minél előbb és minél messzebb – reméljük az utódja legalább valamivel beszámíthatóbb lesz. De kik az Unió ellenségei?

– Sok politikai vezető és mozgalom ellenzi azokat az értékeket, amelyekre az Európai Unió alapult. Két országban ténylegesen sikerült kormányt alakítaniuk: Orbán Viktornak Magyarországon és Jaroslaw Kaczyńskinek Lengyelországban. Így történhet, hogy Lengyelország és Magyarország viselkedésük ellenére részesülnek az EU által támogatott strukturális alapok legnagyobb kedvezményeiben. De a legkomolyabb veszélyben Olaszország forog. Matteo Salvini, egy nagyon népszerű, unió-ellenes vezető addig tört mind magasabbra, míg túl nem becsülte sikerét és szét nem robbantotta a kormányt. Ez végzetes hiba volt. Népszerűsége most csökken. Valójában viszont Giorgia Meloni váltotta fel a Fratelli d’Italia-ból, aki még szélsőségesebb. A jelenlegi kormánykoalíció rendkívül gyenge.

A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!

Csak azért tartják őket együtt, hogy elkerüljenek egy olyan választást, amelyen az unió-ellenes erők nyernének. És ez egy olyan ország, amely régen Európa leglelkesebb támogatója volt. Mert az emberek jobban bíztak az EU-ban, mint a saját kormányukban. A közvélemény-kutatások azonban most azt mutatják, hogy Európa támogatói egyre kevesebben vannak, és az euróövezet tagságának támogatása egyre csökken. De Olaszország az egyik legnagyobb tagja az Uniónak, túl fontos Európa számára. Nem tudok elképzelni egy EU-t Olaszország nélkül. A nagy kérdés az, hogy az EU képes lesz-e elegendő támogatást nyújtani Olaszországnak?

Azért nem csak anyagi kérdés ez: hogy úgy mondjam, az olasz populista-euroszkeptikus mozgalom szándékosan is feszítette a húrt, bár a világjárvány elég sok mindent átrendezett sajnos. Olaszországnak most valóban segítségre van szüksége. És az Európai Unió nemrég hagyta jóvá a 750 milliárd eurós helyreállítási alapot.



– Ez igaz. Az EU egy nagyon fontos lépést tett előre, amikor elkötelezte magát amellett, hogy sokkal nagyobb mértékben vesz fel pénzt a piacon, mint valaha. De több államnak, az úgynevezett Fukar Ötöknek – Hollandiának, Ausztriának, Svédországnak, Dániának és Finnországnak – sikerült a tényleges megállapodást kevésbé hatékonnyá tenni. A tragédia az, hogy alapvetően, mélyen európaiak, de nagyon önzőek. És nagyon szerények. Ez olyan megállapodáshoz vezetett, amely elégtelennek bizonyul majd. Az éghajlatváltozással és a védelmi politikával kapcsolatos tervek háttérbe szorulása különösen nagy csalódást okoz nekem. Ráadásul arról is meg akarnak győződni, hogy a pénzt megfelelően használják fel. Ez problémákat okoz a déli államok számára, amelyeket a vírus leginkább sújtott.

Hát, itt bizony nem mindenben értenék egyet Sorossal – én megtehetem, sosem támogatott egy vassal sem. Az, hogy ellenőrizni akarnák, mire fordítják a különböző országok a kapott támogatást, nem annyira a járvány által sújtott Dél-Európának, mint inkább a korrupció által sújtott Kelet-Európának szólhat, és nem lehet igaz, hogy ezt Soros György nem látja. Látnia kell, lehet, úgy van vele mint Oszkár az Álarcosbálban: tudja, de nem mondja. Azonban az egész történet – Soros szempontjából – az örök kötvényekről szólna. Azokban még hisz?

– Nem adtam fel a reményt, de nem hiszem, hogy van elég idő ahhoz, hogy elfogadják. Először hadd magyarázzam meg, mi teszi az örök kötvényeket ilyen vonzóvá, majd megvilágítom, hogy ez miért nem praktikus ötlet manapság. Mivel a neve is mutatja, az örök kötvény alapösszegét, a törzstartozást soha nem kell visszafizetni; csak az éves kamatokat kell törleszteni. Feltételezve az 1% -os kamatlábat, amely elég nagylelkű mostanság, amikor Németország harmincéves kötvényeket negatív kamatlábbal értékesíthet, az 1 billió eurós kötvény évente 10 milliárd eurót fizetne. Ez meglepően alacsony költség / haszon arányt eredményez, 1: 100. Ráadásul az ezer milliárd euró azonnal rendelkezésre áll, amikor sürgősen szükség van rá, miközben a kamatot idővel meg kell fizetni, és minél hosszabb ideig tart a futamidő, annál kisebb lesz a diszkontált jelenértéke. Szóval mi akadályozza meg a kiadást? A kötvény vásárlóit biztosítani kell afelől, hogy az Európai Unió képes lesz fedezni a kamatot. Ehhez az lenne, hogy az EU elegendő forrással rendelkezzen (azaz adókötelezettséggel), ám a tagállamok nagyon távol állnak az ilyen adók engedélyezésétől. A Fukar Négyek – Hollandia, Ausztria, Dánia, Svédország (most már Ötök, mert Finnország is csatlakozott hozzájuk) – akadályozzák ezt. Az adókat nem is kellene kivetni, elegendő volna engedélyezni őket. Egyszerűen fogalmazva: ez teszi lehetetlenné az „örök” kötvények kibocsátását.





Ezen el lehetne merengeni, ha volna rá időnk, csak a mostani, zajló, viharzó korban egy ilyen elmerengésbe belerenghetne az elménk: igen, az örök kötvény jó megoldás lehetne – talán – egy működő, egységes és jól szervezett gazdaságú Európai Unió számára. Nos, e három jelzőt nem alkalmazhatjuk minden körülmények között a jelenlegi állapotokra, ha az Unió egészét tekintjük. Apropó: ha már az Unió egészét tekintjük, van nekünk külső ellenségünk? Ki az, kik azok?

– Számosan vannak, de mindegyiknek közös vonása: ellenzi a nyitott társadalom gondolatát. Az EU lelkes támogatója lettem, mert az európai léptékű nyitott társadalom megtestesülésének tartottam. Oroszország volt a legnagyobb ellensége ennek a gondolatnak, ám Kína nemrégiben túlszárnyalta Oroszországot. Oroszország dominálta Kínát addig, amíg Nixon elnök nem értette meg, hogy Kína megnyitása és felépítése gyengíti a kommunizmust akár még a Szovjetunióban is. Igen, elítélték, de Kissingerrel együtt nagy stratégiai gondolkodók voltak. Diplomáciai húzásaik Deng Xiaoping nagy reformjaihoz vezettek.

Mára a dolgok sokat változtak. Kína vezető szerepet tölt be a mesterséges intelligencia fejlesztésének területén. A mesterséges intelligencia olyan ellenőrző eszközöket hoz létre, ad az állam kezébe, amelyek hasznosak egy zárt társadalom számára, és hatalmas veszélyt jelentenek a nyitott társadalomnak. A zárt társadalmak javára billenti a hatalmi egyensúly mérlegét. A mai Kína sokkal nagyobb veszélyt jelent a nyitott társadalmak számára, mint Oroszország. Az Egyesült Államokban kétoldalú konszenzus van jelenleg, amely Kínát stratégiai riválisává nyilvánította.

Elnézést, de a legnagyobb tisztelet hangján is azt kell mondanom: Soros György itt akkorát téved, amekkorát csak lehetséges. A Szovjetunió még indirekte sem volt képes irányítani Kína politikáját, 1960-tól főleg nem, ugyanis akkor állította le Hruscsov a támogatás folyósítását Kína számára, az 1965-ös Nagy Proletár Kulturális Forradalom csak mélyítette az árkokat, az 1969-es Damanszkij-szigeti fegyveres harcok pedig majdnem az atomháború szélére sodorták a két nagyhatalmat. A kapcsolatfelvételi tárgyalások pedig csak 1978-ban kezdődtek újra, és 1980-ban le is álltak egy időre Afganisztán megszállása miatt. Szóval, arról lehetne vitatkozni, mekkora stratéga volt Nixon, arról már kevésbé, mekkora volt Kissinger (nagy), de hogy Kínát nem ők rángatták ki az orosz medve öleléséből, az hétszentség. Nem az ő húzásaik vezettek a kínai reformfolyamathoz, azok maximum lehetővé tették a jó amerikai–kínai kapcsolatokat abban a különösen kényes világpolitikai periódusban. Sokkal inkább volt szó a kínai pragmatizmusról, ahogy Kína akkori szállóigéje mondta, arról, hogy „mindegy, milyen színű a macska, ha megfogja az egeret”.



Az viszont nem kétséges, hogy a kialakulóban düledező (nem találok jobb kifejezést valamire, ami még csak most épül, de már látszanak a strukturális hibái) kínai rendszer, a digitális zsarnokság valóban a legnagyobb veszélyt jelenti a világ összes demokráciájára – főleg, ha jó kereskedők módjára importálják is. Annyiban reménykedhetünk csak, hogy ez egyelőre a béta verzió, és nem sikerülnek majd a további fejlesztések.

Eddig Soros interjúja: tulajdonképpen nem mondott semmi újat és semmi felháborítót. Ha józan ésszel gondolkodik az ember és nem hiszi el a lovecrafti rémmeséket erről az idős üzletemberről, sok mindenben egyet lehet vele érteni, ha mindenben nem is. Az Unió ügyeiben világosan lát, Trumpot illetően szintén. A pénzügyeket magával ragadóan magyarázza, bár természetesen saját szempontjai szerint – viszont sinológusnak ne menjen, nem neki való mesterség az.

Mondjuk nem fenyeget az a veszély ez után az interjú után, hogy Kínával nagyobb szabású üzleteket kössön, bár erre sem vennék mérget – tetszik tudni, az előbb idéztem azt a mondást a kínai macskával és az egérrel…

Így néznek ki tehát Soros György nézetei hideg fejjel tekintve.

És most várom, milyen hisztériás rohamokat kap majd tőlük a kormánysajtó. Majdnem azt írtam, hogy nekik előbb találni kell a csapatukban egy embert, aki érti is, mit beszélt Soros, de rájöttem, hogy erre igazából semmi szükség.

Felháborodni anélkül is képesek lesznek.

Sőt.

A tények csak zavarnák őket.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!