Szele Tamás: Oroszországból, szeretettel

Nem tudom, már hányadik írásnak kéne ezt a címet adni ezen a héten, de hát vannak periódusok, amikor mintha minden ugyanarról szólna – és most Oroszhon különösen fontossá kezd válni.



Máskor is az, de most mindenképp. Az egy dolog, hogy túléltük Putyin látogatását, szerencsések vagyunk, nem mindenki ússza meg, de még nem fordíthatjuk el tekintetünket Moszkváról.

Két fontos hír érkezett a Nagy Földről és ezek, ahogy már megszokhattuk az onnét jövő hírek kapcsán, nem túlzottan kellemesek. Rögtön kezdjük azzal, hogy Oroszország valószínűleg informatikai lőtérnek használja Afrikát, ott gyakorlatoztatja a trollcsapatait az Egyesült Államok 2020-as elnökválasztási kampánya előtt. Ezt azért ne úgy tessék elképzelni, hogy Vlágya és Igor légiós egyenruhában üldögélnek egy előretolt helyőrségben, Ain-Szefra mellett és ha belerúgnak a falba, fejükre esik egy-egy lőrés – de azért majdnem.

A CNN arra jutott, hogy az afrikai manipulációs kampányokat – melyeket álhírek segítségével végeznek, szokás szerint – orosz barátaink Alexander Malkevich, egy, az Egyesült Államokból kiutasított propagandista vezetésével végzik. Szerdán a Facebook bejelentette, hogy három fiókhálózatot távolított el, összesen több tucat oldallal, melyek különböző afrikai országokat céloztak meg dezinformációikkal. Az oldalak a „Putyin szakácsának” is nevezett Jevgenyij Prigozsin oligarchához kapcsolhatóak, amint a hírhedt olginói trollfészket, az „Internetkutató Ügynökséget” is ő finanszírozta annak idején – erről bizonyosodott be a vizsgálatok során, hogy befolyásolták a 2016-os amerikai elnökválasztást. Úgy tűnik, Prigozsin fiai most Afrikát célozták meg, ott toboroznak helyi segéderőket, ott alapítanak fiókügynökségeket, fedőszervezeteket – hát igen, az olginói központ lebukott, de annyira, hogy tavaly október kilencedikén még fel is gyújtották valami ismeretlenek. Ugyan nem égett le, de pétervári barátaink világos jelzést kaptak: „Látunk titeket, tudjuk, hogy itt vagytok!”



Putyin és Prigozsin

De térjünk vissza a mába: mely országokat célozták a lekapcsolt propaganda-oldalak? Madagaszkárra, a Közép-afrikai Köztársaságra, Mozambikra, a Kongói Demokratikus Köztársaságra, Elefántcsontpartra, Kamerunra, Szudánra és Líbiára irányultak, részben helyi, részben orosz fiókokat használva. A letiltott oldalak egyike, az AFRIC kifejezetten aktív úgy az online, mint a valós életben – Oroszországban épp úgy, mint Afrikában.

Lehet különös egybeesés, de a Facebook tisztogató akciója alig pár nappal azután történt, hogy Vlagyimir Putyin pompázatos külsőségek közepette vendégül látta ötvennégy afrikai ország küldöttségét egy Szocsiban rendezett csúcstalálkozón. Az AFRIC, amely magát „független kutatók, szakértők és aktivisták közösségének” írja le, kiemelkedő szerepet játszott a szocsi fórumon, sőt partnernek ajánlkozott a jelenlévő országok számára egy Malkevich vezette alapítványon keresztül:

Alapítványunk szakértőket, tudósokat és közgazdászokat fog biztosítani bármely kormánynak, az AFRIC pedig az egész kontinensen biztosítja hálózatát, mivel gyakorlatilag minden afrikai országban jelen vagyunk.”

nyilatkozta Malkevich az AFRIC vezetőjével, Jose Matemulane-vel együtt tartott rendezvényükön. Ha emellé tudjuk még azt is, hogy Malkevich szervezetének neve „Hagyományos Értékek Védelmének Alapítványa” és azt sugallja partnereinek, hogy Afrika sokkal jobban jár az Oroszországgal való együttműködéssel, mint bármely más megoldással, ugyanis ők „nem erőltetnek idegen normákat” üzletfeleikre, ellentétben a nyugati országokkal, nos, előttünk is áll az a mechanizmus, ami biztosítani fogja az orosz befolyást a fekete kontinensen. Már három ország is alkalmazza stratégiai tanácsadóikat – igaz, ezek közül kettő bele is esett a Facebook tisztogatásába… Sőt, két másikat még májusban letartóztattak Líbiában, őket azzal vádolják, hogy befolyásolni akarták az ottani választásokat, bár Malkevich azt állítja, csak szociológiai és közvélemény-kutatásokat végeztek. Kérem, aki már látott magyar nemzeti konzultációt, pontosan tudja, hogy lehet a közvélemény-kutatást befolyásolásra felhasználni – és hát a mieink is Moszkvától tanulhatták a módszert.




Prigozsin az utóbbi években más vállalkozásai révén is bővítette tevékenységét Afrikában. A CNN vizsgálata során kiderült, hogy a Prigozsinnal kapcsolatban álló társaságok zsoldosokat küldtek Szíriába, a Közép-afrikai Köztársaságba, Szudánba, és jövedelmező ásványi anyag-kitermelési és olajkitermelési szerződéseket kötöttek. De az üzlet ennél is nagyobb volumenű – a Facebook letiltott egy olyan propagandaanyagot is, amely Putyinnak és a Közép-Afrikai Köztársaság elnökének, Faustin-Archange Touadéranak a csúcstalálkozón készült közös fotóját kísérő felirattal sürgette az ENSZ-t, szüntesse meg az országra kiszabott fegyverembargót – hogy Oroszország végre szállíthasson nekik nehézfegyvereket. Touadéra különben a szocsi csúcstalálkozón felajánlotta Putyinnak egy állandó orosz katonai bázis létrehozásának lehetőségét is.

Putyin és Touadéra

Miközben Putyin tucatnyi afrikai vezetővel tárgyalt és megállapodásokat írt alá, hogy Oroszország további fegyvereket szállítson a kontinensre (némelyiket akár ingyen is), informatikai- és médiaszakemberei sem tétlenkedtek. Az orosz állami sajtó vezetői bejelentették, hogy nagyon szívesen látják moszkvai továbbképzéseiken azokat az afrikai újságírókat, akik érdeklődnek a közösségi média iránt – ezeket a továbbképzéseket a Russia Times és a Sputnik tartják, melyek, hm, nem épp függetlenségükről ismertek a nemzetközi sajtó világában.

Mind a Sputnik, mind az RT készen áll arra, hogy továbbmenjen, nem csak az afrikai újságírók fogadására vagyunk hajlandóak az itteni mesterkurzusokon. Megértjük, hogy sokba kerül eljutni Moszkvába, és túl drága lehet az afrikai újságok számára – épp ezért készen állunk arra, hogy megvizsgáljuk az RT és a Sputnik szakértőinek különböző afrikai országokba történő kiküldésének lehetőségeit, hogy ott tartsuk meg ezeket a mesterkurzusokat, a helyszínen, ami mindenki számára előnyösebb és kényelmesebb lesz.”

Ezt viszont nem kisebb ember mondta, mint Alekszej Volin, az orosz kormány kommunikációs miniszterhelyettese. Magyarul:

Ha nem tudtok idejönni, hogy megtanítsunk titeket szépen hazudni rólunk, majd megyünk mi hozzátok!”

Vagy ahogy a régi pesti vicc mondta:

Látogassa meg a Szovjetuniót, mielőtt az látogatja meg önt!”

Szóval, nagyon úgy néz ki, hogy Oroszország fagyos tekintetét a lángoló Afrikára vetette. Kérdés persze, mit szól majd ehhez a kontinensen még náluk is sokkal érdekeltebb Kína, amely hatalmas összegeket fektetett be egyes afrikai országok teljes befolyás alá vonásába. Szóval, szegény afrikaiak lassan választhatnak: orosz vagy kínai gyarmat szeretnének lenni?

Még mondja valaki, hogy nincs választási lehetőségük.




Mindeközben orosz földön életbe lépett az a törvény, amely lehetővé teszi az oroszországi internetforgalom leválasztását a nemzetközi szerverekről. 

A jogszabály, amit Vlagyimir Putyin elnök májusban írt alá, megköveteli az internetszolgáltatóktól, hogy olyan eszközöket telepítsenek a hálózati végpontokon, amelyek lehetővé teszik a forgalom irányítását. Ez lehetőséget ad arra is, hogy a hatóságok megszűrjék az állam által tilosnak vagy károsnak vélt internetes oldalak betöltését is.” (444)

Hogy még szebb legyen, a törvényt többek közt az az Andrej Lugovoj orosz nacionalista képviselő írta, aki másodállásban az egyik gyanúsítottja Alekszander Litvinyenko, a Kreml ellen fordult orosz titkosszolgálati tiszt 2006-os londoni meggyilkolásának.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Oroszország-anyácska, ha épp úgy tartja kedve – és többnyire úgy tartja – beleszólhat a világhálón keresztül minden és bármely más ország politikájába, befolyásolhatja azt, ám ha más országok ezt rossz néven veszik vagy netán viszonoznák, becsap ajtót-ablakot és őt nem bánthatja senki.

Mondjuk ha ő sem bántana senkit, több esély volna a békességre – ők kezdték, ők kezdik és ők is folytatják ezt a digitális harcot az emberi tudatok befolyásolására.

Hát ilyen hírek jönnek mostanság a Kreml tájáról, a Vörös Térről, galambocskáim.

Csak azt nem tudom, esztendőre hogyan írnak majd Banguiban, az Ubangi partján, mely a Közép-Afrikai Köztársaság fővárosa és éghajlata is számottevő?

Mármint: cirill betűkkel vagy kínaiakkal?

Mert harmadik lehetőségük nem nagyon lesz.