Szele Tamás: Orbán, a kipcsakok és az Elbaszi

Nem tudom, ki mit szólna hozzá, ha az utcán szembejönne egy öltönyös ember és hirtelen felindulásból kipcsaknak nevezné, ez vérmérséklet kérdése.

Én, mivel tudom, hogy kik voltak a kipcsakok, valószínűleg megkérdezném, mire alapozza azt a nézetét, hogy sok száz évvel ezelőtt kihaltam, illetve beolvadtam, mert én nem így érzem.

Aztán persze a legtöbben felpofoznák az illetőt. Főleg, akik nem tudják, kik voltak a kipcsakok, habár most az az érdekes helyzet állt elő, hogy maga az öltönyös se nagyon tudta, mit beszél. És ha az öltönyös Orbán Viktor, akkor az már elég nagy baj.

Tegnap került nyilvánosságra az a felvétel, amelyen a magyar kormányfő ékes szavakkal méltatja Nazarbajev elnököt, mint a világegyetem összes kipcsakjának, így a magyarországi kipcsakoknak is örökös elnökét. Mondjuk ez így merész állítás, sőt, inkább komoly sértés – mindjárt meglátjuk, hogy miért, egyelőre lássuk a felvételt!

A jelenlevők közül nem mindenki tudja, de Magyarországon vannak kipcsakok. Sok magyarban van kipcsak vér. Ezeknek van önkormányzatuk. És Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyar kipcsak törzseknek is”

– mondja a magyar miniszterelnök, és ez sok kérdést felvet.

Rögtön azt, hogy miképpen kerülnek kipcsakok Magyarországra, mikor a mongolok már a 13. században szétverték és ledarálták a kipcsak-szári-kun törzsszövetséget, ami a maga idejében bizony jelentős erőt képviselt – nagy, laza nomád „birodalmuk” volt, ha ugyan birodalom az, aminek nincs közigazgatása és a területeit is többnyire átmenetileg birtokolja, a Balhas-tótól az Al-Dunáig. A mongol támadás után hozzánk menekülő kunok – akikkel, legalább utólag valljuk be, Kötöny esetében méltatlanul és gyalázatosan bántunk el! – egy része lehetett épp kipcsak származású is, de ez körülbelül csak annyira számít manapság, mint az, hogy az én egyik ősöm akkoriban valószínűleg Sevillában működött, mint ötvösmester, Barbanello néven. Ha lehet hinni a családi krónikáknak.

Körülbelül olyan egy ma élő, magyarországi kunt kipcsaknak nevezni, mint egy mantovai embert longobárdnak – épp lehettek talán longobárdok is az ősök között, de mindenkit figyelmeztetnék arra, hogy az embernek két szülője, négy nagyszülője van, és így tovább, tehát kettő hatványai alapján, és harminc évet véve egy emberöltőnek, mondjuk kilencszáz éve, tehát harminc nemzedékkel ezelőtt mindenkinek baromi sok őse volt, és azoktól ő mind származik (különben ezért is akkora baromság a nacionalizmus: mindenkinek több őse van, mint a náció, amiből mostanság vétetett). Igen, van közük a kunoknak a kipcsakokhoz, de olyasmi közük van, mint az ősmagyaroknak a kazárokhoz. Erős szövetség, bizonyára sok együttélés, rokonság, de mára kazárok nincsenek, magyarok meg vannak, nehéz volna bármit is kimutatni, de főleg felesleges.

Mellesleg kipcsaknak manapság a türk nyelvcsalád egyik ágát nevezik, körülbelül olyan alapon, ahogy a finnugorba kerülnek az ugorok.

Igen, a kazah-magyar kapcsolatápolásnak van ám egy ilyen, erősen áltudományos, kipcsak vonala is, tavaly például már húsz éves volt a karcagi tiszteletbeli kazah konzulátus, mely nélkül, valljuk be, Karcag városa merőben elképzelhetetlen volna, birkapörkölttel vagy anélkül.

Orbán Viktor különben nem először beszél olyanokat, hogy zúg tőle a Kelet-kutató, nekimegy a falnak, nagyot koppan, azután elhallgat: tavaly ilyentájt kezdte erőltetni a türk rokonságot, éspedig a kirgizisztáni Csolpon-Atában, mely igen szép hely és éghajlata is számottevő. Akkor állt ki először türk származásunk mellett, éspedig a következő szavakkal:

Magyarország mindig is figyelemmel kísérte a türk identitású országok együttműködését. A modern világban is megőrzi nyelvét, kultúráját, hagyományait, tiszteli, ápolja türk gyökereit. A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban.”

Melyektől szegény Vámbéry Ármin csikorogva megfordult a sírjában. Ugyanis a turanizmus-vita egyszer már lezajlott a 19. században, éspedig minden eredmény nélkül: a tudomány álláspontját Vámbéry fogalmazta meg:

…a magyar nyelv eredetében ugor, de a nemzet későbbi érintkezése és történeti átalakulásánál fogva egyformán ugor és török jellemű…” (Magyar és török-tatár szóegyezések)

Ettől függetlenül viszont mindenki hitt, amit akart, így lett az első világháború előtt még Habsburg József Ferenc főherceg védnökségével alakult Turáni Társaság egy részéből később vad nacionalista politikai csoport, mely a Habsburgok ellen (is) fenekedett – ez volt a Turán Szövetség.

De most hagyjuk a tudományt, lássuk, mi volt a másik hiba, amit Orbán Viktor elkövetett, és ami sértésszámba is mehet, főként Közép-Ázsiában?

Az, hogy ugyan Nurszultan Nazarbajev kapta a kitüntetést, habár nem ő vette át, Orbán Viktor Nazarbajev elnöknek gratulált!

Mármost, ha utánanézünk, azt látjuk, hogy Kazahsztán elnöke Kaszim-Zsomart Kemeluli Tokajev. Éspedig még öt évig mindenképpen ő lesz az.

Akkor most ki a kazah elnök? Nazarbajevet ugyan – volt elnökként – megilleti az elnöki cím (sőt, a Türk Tanács tiszteletbeli elnökeként is), de a helyzet ennél bonyolultabb. Különböző, de főleg hatalomtechnikai okokból ugyanis Nazarbajev 2019. március 19-én bejelentette a lemondását, csakhogy ahogy ő lemondott, nem mond le más senki.

Az egész azzal kezdődött, hogy 2010-ben kineveztette magát elbaszinak, kazakul a Haza Atyjának. Ez a cím nem valami ősi kazah méltóság, ezt ő találta ki, azzal jár, hogy a parlament élete végéig különleges jogkörökkel ruházta fel az elnököt, a hatalomból való távozása után is beszédet intézhet a parlamenthez, utasítást küldhet az állami szerveknek és – nagyon fontos – ő és családja mentesül minden jogi felelősségre vonás lehetősége alól. Ő a nemzetbiztonsági tanács vezetője, az állampártként működő Nur Otan elnöke és az alkotmányos tanács tagja is marad.

Tehát az idei lemondása dacára is övé az ország és a hatalom, a derék Tokajev – aki különben korábban a Szenátus elnöke volt – osztozik ugyan vele a hatalomban, de inkább a felelősségben. Szóval: épp lehet gratulálni Nazarbajev elnöknek a kitüntetéséhez, csak azért Kazahsztán elnöke közjogi szempontból mégiscsak Tokajev. Aki – ha akar – most alaposan megsértődhet. Majd ő eldönti, akar-e.

Persze, az is igaz, hogy a Türk Tanács Nazarbejevet választotta meg tiszteletbeli elnökének, ha azt mondja, ehhez gratulált, akkor még magyarázható a dolog. Így is lehet érteni, ez kétségtelen.

No, de egyvalamit még mindig nem tudunk hivatalosan. Éspedig azt, hogy miért kellett Magyarországot választási krízis idején is miniszterelnöki és külügyminiszteri szinten képviselni a Türk Tanácsnak nevezett nemzetközi sóhivatal rendes évi teadélutánján?

Lehet, hogy ez kezd nem is sóhivatal lenni?

Az egy dolog, hogy Erdogan elnök kifejezte háláját, mert Magyarország „kiállt mellette” a nemzetközi porondon – kifezethette volna telefonon vagy postai úton is. Az viszont már lappanghat a bokorban, hogy – mivel Németország beszüntetett minden fegyverszállítást Törökország számára – a frissen vásárolt német páncélosaink egy része, ha ugyan nem mind, végül a török hadseregnél köt ki. Nem állítom, de nincs kizárva. Komoly haszon lenne egy ilyen üzleten, és komoly károkat okozhatna Magyarországnak.

Mert azt senki ne mondja, hogy Szijjártó csak a tegnap átvett magas azeri kormánykitüntetése kedvéért ment oda, Orbán meg elkísérte a bulira. Nincsenek nekik jó tapasztalataik a közép-ázsiai mulatságokkal, a múltkor is rosszul lett Kövér hazafelé egy ilyen után, úgy kellett kórházba vigyék Varsóban.

Hát, vagy fegyverbizniszről van szó, vagy nem. A közösségi oldalak népe most a közép-ázsiai diákok Magyarországon tanulása miatt átkozódik: ugyan, kérem. Eddig is tanulhattak, most annyi változik, hogy ígérnek nekik ösztöndíjat, és majd nem adják oda, így szokott az nálunk menni. Van itt sokkal, de sokkal komolyabb tétel is, azon kéne háborogni, nem pár diákon.

Éspedig az, hogy 382 millió dolláros hitelkeretet ad a magyar Eximbank a Türk Tanács tagországainak. A magyar–török együttműködésnek 195 millió eurós, a magyar-kazah, a magyar-üzbég és a magyar-azeri együttműködésnek 80-80 millió eurós, a magyar-kirgiz viszonylatban pedig 27 millió eurós hitelkeret jut.

Szóval, ha nem fegyverkereskedelem miatt ment Orbán Bakuba, akkor azért, hogy kissé kockázatos pénzügyekbe bocsátkozzon.

Ezt értem, bár helytelenítem. Ha olyan adósnak akar sok pénzt kölcsönadni, aki nem biztos, hogy vissza tudja fizetni, itt vagyok rögtön én, csak hát én eszébe sem jutok. Pedig annyit, de annyit foglalkozom vele…

Szóval, egyelőre itt tartunk, kipcsakok.

Lesz rosszabb is.

Főleg, mikor jön az Aranyhorda!

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!