Szele Tamás: Lenin feltámadása

Szomorú hírem van, elvtársak, vagyis kinek szomorú, kinek meg tragikomikus: úgy néz ki, hogy Lenin elvtársat el fogják temetni, a mauzóleumot pedig másként fogják hasznosítani. Ez utóbbi ötlet továbbgondolásért kiált, melyet meg is teszünk.

De előbb lássuk a szikár tényeket. Az a helyzet, hogy most már bizonyos: Lenint kilakoltatják az épületből, és mivel mást nem nagyon lehet tenni egy holttesttel, el is temetik. Arról még folyik a vita, hogy ezt mennyire lehetséges megtenni – a hatályos orosz törvények szerint halottat újratemetni csakis a rokonok beleegyezésével lehet, márpedig Lenin unokahúga, Olga Uljanova nem ezt akarja – és az sem egyértelmű, hogy hová, hiszen pravoszláv temetésben annak dacára sem nagyon részesülhetne, hogy születésekor megkeresztelték. Különben is, mit írnának a sírkőre?

Itt nyugszik Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin). Élt, él, élni fog.”

Márpedig ha ez így van, nem nyugszik, esetleg élve temették el. Mondjuk eddig is így volt, míg a jónépnek mutogatták, csak legalább senki nem is állította, hogy ez örök nyugalom lenne. De a múmiát mindenképpen elviszik, ez már annyira bizonyos, hogy Oroszország Építészszövetsége ki is írta a pályázatot a mauzóleum hasznosítására.

Az kevéssé valószínű, hogy bálás butik, turkáló lesz belőle, elmúltak a jelcini idők, de mi a fityfenére lehet jó maga az épület? Mint az Infostart írja:

Az építészszövetség azt javasolta, hogy maga az épület átalakítás nélkül maradjon meg és váljon a Scsuszev nevét viselő, a közeli Vozdvizsenka utcán található állami építészeti múzeum részévé.

Az elképzelés szerint a falak között az Aleszej Scsuszev (1873-1949) vezető orosz-szovjet várostervező és építész által megtervezett mauzóleum deszka-, fa- és gránitváltozatának történetét mutatnák be. A pályázatot elbíráló zsűribe mások mellett meghívást kapott Olga Ljubimova kulturális miniszter és Jelena Gagarina, a Kreml múzeumegyüttesének igazgatója, a világ első űrhajósának lánya is.”

Piramidális ötlet, tehát a mauzóleum ilyenformán saját maga mauzóleuma lenne. De mielőtt tovább visszük a gondolatot, lássuk csak, mi a helyzet magával az elhunyttal, illetve haló poraival, melyeket elég alaposan egy darabban tartottak?

Szóval, mikor Lenin elhunyt, először is gyorsan bebalzsamozták úgy-ahogy, aztán felravatalozták a Szövetségek Házában, hogy még megnézhesse, aki akarja. Ez túl jól sikerült, ugyanis négy nap alatt több mint ötvenezren tekintették meg a megboldogultat, azt nem jegyezték fel, hányan tették őszinte, szívből jövő tiszteletből és hányan akartak arról meggyőződni, egészen biztosan meghalt-e – tény, hogy tömegek fordultak meg a nagy halottnál.

Igen ám, csakhogy Lenin január 21-én halt meg, amikor kemény orosz tél járta, a látogatók számára a feljegyzések szerint az épület előtt tábortüzeket kellett gyújtani, nehogy halálra fagyjanak sorban állás közben (a sorban állás azóta is hagyomány arrafelé), és csak jött, jött a nép… Lenint eredetileg a Vörös Téren akarták eltemetni, de a közérdeklődésre való tekintettel, meg mert nem lehetett a látogatóktól dolgozni a Szövetségek Házában, gyorsan összeróttak egy ideiglenes faépületet a tervezett sírhely fölé, ahol még 56 napig látogatták a szovjet emberek. Aztán romlásnak indult, mint minden holttest, ugyanis megjött a tavasz.

De a tömegek csak csődültek, tehát valahogy tartósítani kellett a földi maradványt. Eleinte egy Németországból hozott fagyasztókészülékkel akarták ezt végezni, de kiderült, hogy az csak nagyon rövid ideig őrizné meg a testet, és távolról sem változatlan formában (igazság szerint márciusra már erősen látszott is rajta az oszlás), tehát maradt a balzsamozás. Sietni kellett, mert Lenin elvtárs bőrén sötét foltok jelentek meg, a szemgödrei pedig deformálódtak, természetesen mindezt az egyre emelkedő hőmérséklet, illetve az emiatt felgyorsuló bomlás okozta. Fontos volt tehát, hogy minél hamarabb nekilássanak a munkának. A tartósítást Vlagyimir Vorobjov és Borisz Zbarszki kémikusokra bízták, akiknek sikerült is eredményt elérni, bár kissé sajátosan.

Első körben eltávolították a belső szerveket – épp, mint Egyiptomban – azokat ugyanis képtelenség tartósítani, szép lett volna, ha ízléses kis kanópusz-edényekben elhelyezik a test körül, és feliratokkal jelzik rajtuk: „Lenin veséje”, „Lenin mája”, „Lenin tüdeje”, de nem így tettek, hiszen ezek a belsőségek lényegtelenek voltak. Aztán a testbe juttatták azt a szigorúan titkos balzsamozó anyagot, amit azóta is másfél évente pótolnak a – tessék kapaszkodni – „Gyógy- és Illatos Növények Összoroszországi Tudományos Kutatóintézete” szakemberei. Nagy ország, van nekik ilyen is. Mindemellett állandó hőmérsékleten tárolják, üvegkoporsóban. Sőt, évente egyszer glicerinoldatos fürdőt kapott a tetem, amelyben formaldehid, kálium-acetát, alkohol, hidrogén-peroxid, ecetsavas oldat és nátrium-acetát volt. Ez az eljárás különben csak 2016-ban 54 millió forintnak megfelelő összegbe került.

Azonban ez sem bizonyult elégségesnek. Lenin elvtárs időnként penészedésre hajlamosnak bizonyult, a legkirívóbb ilyen esetet még 1942-ben jegyezték fel, mikor is a német támadás elől Tyumenybe menekítették. Zbarszkij akadémikus alig bírta leküzdeni a gombát, ám a menekítés közben Lenin lába is megsérült, amit pótolni kellett – pótolni kellett rajta már korábban is mindenfélét, az első balzsamozás után például a szempilláit, de penészedett már a kezdetektől fogva, ráncosodott is, tehát újjáépítették az orrot, az arcot és a test más részeit, hogy az eredetihez hasonlóan nézzenek ki. Formázható anyagot állítottak elő paraffinból, glicerinből és karotinból, hogy a bőrt pótolják. Állítólag magát a testüreget is kiöntötték aszfalttal, biztos, ami biztos, de más forrásaim azt mondják, hogy ezt Klement Gottwalddal tették meg halála után, szóval ez nem teljesen bizonyos.

Ami bizonyos, az az, hogy a mauzóleumban lévő test most már csak nyomelemekben tartalmaz Lenint.

Akárhová is temessék majd, nem lesz egyszerű feladat: ha igaz az aszfalt alkalmazása, megemelni sem lehet majd daru nélkül, de különben sem lesz egyszerű egyáltalán megmozdítani a testet anélkül, hogy szétessen. Hamvasztás esetén tán még fel is robbanhatna, de szerencsére erre kiterjedt Lenin elvtárs figyelme: még életében megtiltotta, hogy holttestét elégessék.

Szóval, Lenin nem csak életében okoz fejfájást Oroszhonnak, de holtában is.

Mondjuk még a legolcsóbb az lenne, ha feltámadna. De a pravoszláv egyház sehogy sem hajlandó beadni a derekát.

Marad a kérdés végül, hogy mi legyen a mauzóleummal?

Javaslatom lényege az lenne, hogy mindent arra a legértelmesebb használni, amire készült. Még akkor is, ha mauzóleum. Jó lesz az még eredeti célra is.

Hát nincs Oroszországnak olyan vezetője, aki már benne van a korban és igazán megérdemelné, hogy a Vörös Téren nyugodjon egy valódi mauzóleumban?

Dehogy nincs. Ráadásul a feliratot sem lesz nehéz átvésni, az ő neve cirill betűkkel ugyanúgy öt karakter, mint Leniné.

Elvtársak, meg van oldva a kérdés.

A mauzóleum marad, egyelőre üresen, ha majd szükség lesz rá, lecserélik a feliratot és kész.

Ha annak idején eszébe jut az egyiptomiaknak, hogy elég lenne egy piramis, csak a fáraót kell benne cserélni…

Még jó, hogy Imhotep nem volt bolond tönkretenni az óegyiptomi építész-szakmát ezzel az ötlettel.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!