Szele Tamás: Kim újabb ciklusa

Ha én ezt lottóval is tudnám, jóval kevesebbet írnék, és azt is kizárólag kedvtelésből: de a számokat bezzeg nem vagyok képes olyan pontosan eltalálni, mint Kim Dzsongun megjelenéseit.

Alig tegnap merengtem ezeken a hasábokon arról, hogy az észak-koreai vezető háromhetes ciklusok szerint működik, és lám: napra pontosan meg is jelent a nyilvánosság előtt. Nem szeretem azt mondani, hogy megmondtam, de megmondtam. Előre. Pontosan.

Ugyebár, a tegnapi eszmefuttatásom lényege az volt, hogy az észak-koreai diktátor január óta úgy működik, hogy pár napig látják, elmegy ide-oda, főleg katonai egységeket látogat, de kórház-alapkövet is, műtrágyagyárat is avatott, aztán eltűnik, mindig pontosan 21-23 napra, a világ találgatja, mi lehet vele, nem azért, mert bárkinek is annyira hiányozna (szokásait tekintve valószínűleg még a közvetlen családja is fellélegezne, ha végleg elvinné már az ördög), hanem azért, mert ennek a rossz természetű embernek nukleáris fegyverei vannak, viszont az ítélőképessége, önmérséklete nem ér egy hajítófát sem. Jobb az mindenkinek, ha szem előtt van.




De nincs: a világ egyik legérdekesebb kérdése, hogy hol lehet, mikor nem tudunk róla semmit. Fogom is találgatni, de egyelőre lássuk a biztos tényeket, már amennyire bármi biztos lehet Észak-Koreával kapcsolatban.

Ugyebár, május másodikán látták őt először hamisnak bizonyult halálhíre után, amint felavatta a szuncsoni műtrágya-kombinátot, fotózkodott egy kicsi, majd eltűnt szokása szerint. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a műtrágya-kombinát csak elvben békés üzem, a valóságban kiválóan alkalmas robbanóanyagok és lőszer gyártására is, alig kell valamit módosítani a folyamatokon.

Legyünk jóhiszeműek, mondjuk, hogy ebben az üzemben tényleg műtrágyát készítenek, kell az az észak-koreai mezőgazdaságnak. Tényleg kell. Vagy legalábbis kellene. A Legfelsőbb Vezető átvágta a piros szalagot és elkacsázott az ismeretlenbe, majd tegnap este megjelent a nyilvánosság előtt. Hogy tegnapig hol volt, mit művelt, nem tudjuk, de megjósolható volt, hogy vagy tegnap, vagy ma előkerül, ugyanis lejárt a huszonegy nap, a lappangás szokásos ideje.

Most a Koreai Munkáspárt Hetedik Központi Katonai Bizottságának negyedik kibővített ülését vezette – senkit se tévesszen meg a cifra név, ez egyszerűen csak a Koreai Kommunista Párt katonai vezető testülete. Lévén, hogy egyéb párt arrafelé nincs, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az észak-koreai hadsereg vezérkara. Az MTI és az Index alapján:

A KCNA szerint a munkapárti katonai testület ülésén a nemzetvédelmi erők további megszilárdításával kapcsolatos követelményeket vitatták meg, szó volt a háború megelőzéséről bel- és külpolitikai eszközökkel. Megvitatták még a háborús nukleáris elrettentés megerősítését felvázoló új javaslatot, ami kiköti, hogy a hadászati erőket kizárólag végszükség esetén lehet bevetni. Beszéltek még a hadsereg szervezésének egyes hiányosságairól, és ezek kiküszöbölésének lehetőségeiről.”

Hát azt elhiszem, hogy sok minden szóba került, azt azért nem, hogy a megjelentek bármit is vitattak volna. Nem voltak ők abban a helyzetben, hogy vitatkozzanak. A KCNA eredeti jelentése jóval bőbeszédűbbnek tűnik, csak sokkal többet maximum a sorok között mond:

Az ülésen a Koreai Munkáspárt Központi Katonai Bizottságának tagjai, a Koreai Munkáspárt Népi Hadsereg Bizottságának Végrehajtó Bizottságának tagjai, a Koreai Népi Hadsereg szolgálatainak és testületeinek parancsnokai, az Állami Biztonsági Minisztérium parancsnokai, a Népi Biztonsági Minisztérium, a Gárdaközpont és más fegyveres erők szervei minden szintjének vezetői, valamint a WPK Központi Bizottságának és főbb osztályainak igazgatói és alelnökei vettek részt.”




Szép nagy, népes ülés lehetett. Ha ezek mind hozzá is szóltak volna, tán mostanra sem ér véget, de ettől végképp nem kellett tartani.

Az ülés áttekintette és elemezte a KNDK általános fegyveres erőinek, köztük a Népi Hadsereg katonai és politikai tevékenységeinek hátrányait, és megvitatta a módszertani kérdéseket ezek leküzdésére és drasztikus javítások elérésére.”

Hm, ez virágnyelven mintha azt jelentené, hogy fejek fognak hullani a hadsereg vezetésében. Különben azoknak a tevékenységeknek nem a hátrányait, hanem az előnyeit elemezték volna, amint az szokás is náluk. De most jön a lényeg:

A találkozón új alapelveket fogalmaztak meg az ország nukleáris elrettentő erejének további fokozására, valamint a stratégiai fegyveres erők magas fokú riasztásának módjára, összhangban az ország fegyveres erőinek felépítésére és fejlesztésére vonatkozó általános követelményekkel.”

Hát ezt lehet úgy is érteni, ahogy az MTI, vagyis, hogy a hadászati erőket csak végszükség esetén vetik be, de úgy is, hogy új, gyorsabb, hatékonyabb riasztási rendszert vezetnek be. A világ atomzsarolása viszont megmarad, folytatódik, sőt, valószínűleg rosszabbodni fog.

A Legfelsőbb Vezető még rendelkezett a tüzérség fejlesztéséről (ez egyértelmű fenyegetés Dél-Korea számára, hiszen Szöult gyakorlatilag ágyúval lehet lőni már most is akár a határon fekvő Panmindzsonból, ha úgy tartja kedve Kim Dzsongunnak, rakéta sem kell hozzá), lecserélte a vezetés bizonyos tagjait, intézkedett rengeteg előléptetésről, majd tovakacsázott.

Tekintve eddigi viselkedését, az „algoritmust”, mely szerint működik, azt mondanám, hogy most még három-öt napig látható lesz, nem kizárt, hogy megint végiglátogat pár katonai egységet, főleg azokat, amelyek valamiért fontosak (első sorban a tüzérségre és a légvédelemre gondolok, hozzájuk sokat járt eddig is), felavat ezt-azt, majd megint köddé válik.



De hová lesz? Mi lehet az, ami miatt nem tudott részt venni korábban még Kim Ir Szen születésnapjának évfordulóján sem, ami pedig Észak-Korea legnagyobb ünnepe? Miért nem volt képes a halálhíréről szóló pletykák első jelére kiállni a nyilvánosság elé, miért kellett május másodikáig várnia? És azóta hol volt mostanáig?

Közismert, hogy nagyivó, nagyevő, de mégis az az érzésem, hogy nem mulatozásról lehet szó. Nincs olyan lakoma, ami mindig pontosan 21-23 napig tart és semmiképpen sem lehet közben abbahagyni. Titkos külföldi útjai lennének? Ugyan hírhedetten retteg a repüléstől és a hajózástól, tehát csak páncélvonattal közlekedik, de Peking túl közel van ilyen hosszú kiruccanásokhoz, Moszkva túl messze, és a műholdak még azt is észreveszik, ha az a különleges páncélvonat akár csak Phenjantól Vonszanig teszi meg az utat (és Vonszan fontos üdülőhelye Kim Dzsongunnak meg a teljes észak-koreai pártvezetésnek). Nem, a titkos diplomáciai utakat kizárhatjuk, bátrabb ember kéne ahhoz.

Akkor viszont csakis egy dologra gondolhatunk: valamiféle nagyon fontos orvosi kezelésre, amit három hetes turnusokban kap és két kezelés között tud csak megjelenni a nyilvánosság előtt, egyébként viszont ágyhoz és kórházhoz lehet kötve. Prognózisom szerint a mostani aktív periódus után június 18–21. között kerül majd elő megint.

Persze, tévedhetek is – bár jelezném, tegnap pontosan megjósoltam a megjelenését.

Na, akkor most kipróbálom ezt a lottószámokkal, hátha megy.