Szele Tamás: Kim Dzsongun a ködben

Hogy a végén kezdjem, rossz szokásom szerint: nem, nem tudjuk, hova tűnt Damon Hill. Még azt sem tudjuk, hova tűnt Kim Dzsongun, sőt, azt sem, eltűnt-e egyáltalán, vagy csak a barátnőjével múlatja az időt (én ez utóbbi magyarázatra hajlanék).

De az mindenképpen ki fog derülni ebből a mai kis dolgozatomból, hogyan olvassunk külpolitikai híreket.

Ugyebár, ma két-három vezető hír lenne, ennyi téma lehet közérdekű: a járványügyi szigorítások, az alaptörvény-módosítás és az amerikai elnökválasztás eseményei. Csakhogy mindazt, amit ezekről egyáltalán lehetne írni, megírtam már tegnap-tegnapelőtt, nagyon lényeges új fejleményeket nem tudnék mutatni, legfeljebb arról van szó, hogy van, aki első látásra, hallásra is megértette, miről van szó (a sajtómunkások jelentős része) és van, akinek még csak most kezd leesni a tantusz, ebbe a csoportba tartozik a politikusok jelentős része. Szóval, ezeken a dolgokon még folyik majd egy ideig a rágódás, viszont az élet ettől nem áll meg.

Azt már tudjuk, miről nem érdemes írni, de azt még nem, miről lenne érdemes? Nagy a világ, kerek az Ég alja, nézzünk csak körül a külpolitikai hírek háza táján! Nem is én lennék persze, ha nem Kelet-Ázsiával kezdeném.

Hát mit látok: megint eltűnt Kim Dzsongun.

Ez a srác mindig eltűnik, és nagyjából fogalmunk sincs, hova. Évek óta műveli ezt alkalmanként, de idén vált rendszeressé. Mégpedig pontos ciklusok mutathatóak ki az eltűnéseiben. Sokan szeretnék, hogy végleg tűnjön el, akár a Föld színéről is, ami azért eléggé érthető: így mikor idén év elején egy zavarba ejtően békülékeny újévi beszéd után nyoma veszett, vagyis inkább: nem jelent meg egy ideig nyilvánosan, már fellélegeztünk. Akkor előkerült, március tizedikén például egy nagy hatótávolságú tüzérségi ütegnek adott tűzparancsot „a fronton”. Ne feledjük: a koreai háború nem ért véget, a két ország nem kötött békét, csak fegyverszünet van, ezért hívják az egész ország bármely pontját frontnak. Végül is hívhatják, aminek akarják.

Három nap múlva megismételte ezt a mutatványt, gondolom, a nagy érdeklődésre való tekintettel, a tüzérség hetes és kilences egységénél. Öt nap pihenő következett, majd az épülő phenjani általános kórház alapkőletételénél jelent meg, ahol véletlenül nem adta ki a tűzparancsot – pedig abban az országban, ha ő mondja, az alapkő is elsült volna! – hanem megejtette az első kapavágást és beszédet mondott. Huszonegyedikén és huszonkettedikén újból a hadseregben turnézott, ebből a második fellépés az érdekes, mert akkor egy rakéta indítását tekintette meg.

És itt jött tizenkilenc nap vakáció.

Április tizedikén kerül elő, naná, hogy egy aknavetős egységnél, két nap múlva benéz a légierőhöz is, majd este megtartja a Politbüró idei ülését (amin éves hatályú döntések szoktak születni) és újból eltűnik május másodikáig.

Ezek után következett az a három hét, aminek folyamán a fél világsajtó úgy tudta egy menekült beszámolója alapján, miszerint Kim Dzsongun szívműtéten esett át, mely rosszul sikerült, és vagy belehalt, vagy olyan kómában fekszik, hogy hozzá képest a filodendron hiperaktív kölyökmacska, és ez most már így is marad. Persze azonnal felvetődött a világpolitikában is, a világsajtóban is az utódlás kérdése, majd el is dőlt: ugyanis május másodikán megkerült a csibész: hosszas szenvedés után, eszméletét sem visszanyerve megnyitott egy műtrágya-gyárat Szuncsonban és rövid közszereplés után újból elnyelte a föld.

Tekintetbe véve a periodicitást az eltűnéseiben, én májusban azt a következtetést vontam le, hogy egyszerűen valami olyasmivel foglalkozik, ami körülbelül három hetes turnusokban köti le. Ez lehet gyógykezeléstől cápahalászatig bármi, de mégis, olyasmi kell legyen, amit valamiért titkol. Azóta annyi történt – a stabil és most már teljesen rendszeres eltűnésektől eltekintve – hogy komoly állami tisztségeket adott húgának, Kim Jodzsongnak, például a dél-koreai és az amerikai kapcsolatok kezelését adta át a meglehetősen szabadszájú hölgynek, aki ha az Egyesült Államokkal nem is, de Szöullal képes volt a lehető leggyorsabban összeveszni egy valódi halaskofa modorát is bevetve. Majd megtartották azt a bizonyos katonai parádét, amit az éji homályban rendeztek, de ezen már nem Kim Jodzsong állt Kim Dzsongun mellett, hanem egy másik hölgy vette át a virágokat a rajongóktól, bizonyos Hjon Szongvol, aki a civil életben (van olyan Észak-Koreában egyáltalán?) az ország leghíresebb női zenekarának frontembere. Ebből aztán messzemenő következtetések épp úgy levonhatóak, mint közelre jövők, csak nem sok értelme van a találgatásoknak: az biztos, hogy Hjon Szongvol Kim Jodzsong reprezentációs feladatait átvehette, de a politikai-diplomáciai munkakörét nem, az meg nem kulcsfontosságú, hogy ki mosolyog a tribünön. Vagy de, ugyanis Phenjanban sosem lehet tudni, mi fontos, mi nem az.


Az viszont elég lényegesnek tűnik, hogy Kim Dzsongun megint bújócskát játszik a világgal, ugyanis ma az MTI világgá röpítette:

Huszonharmadik napja nem látták a nyilvánosság előtt Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt – közölte a dél-koreai országegyesítési minisztérium csütörtökön.

Kim legutóbb október 21-én jelent meg nyilvános eseményen, akkor egy temetőt keresett fel az ország déli részén található Phenjan tartományban, ahová az 1950-53-as koreai háborúban elesett kínai katonákat hantolták el.

A szöuli országegyesítési minisztérium egyik tisztségviselője azt mondta: nem tulajdonítanak jelentőséget Kim távollétének, mert hasonló „eltűnésekre” a múltban többször is volt már példa. (…) Phenjan egyelőre a november 3-i amerikai elnökválasztásra sem reagált, és nem gratulált Joe Biden demokrata párti elnökjelöltnek. Az országegyesítési minisztérium tisztségviselője rámutatott: elképzelhető, hogy Észak-Korea még sohasem hallgatott ilyen hosszan az amerikai elnökválasztást követően.” (MTI)

Hát ha én járnék a Kim Dzsongun cipőjében, én is igyekeznék felszívódni, de ha lehet, nyom nélkül, mint egy vakbéltünet. És örökre. Eltűnni hirtelen, mint erdőben a vadnyom, ugyanis Biden nem annak az elnöknek tűnik, akivel tovább lehetne játszani a kisded játékokat, szemfényvesztéseket. Azt nem mondom, hogy Phenjan számíthat egy amerikai támadásra, mert nincs is így, de azt mondom, hogy rövidesen nagyon meg fog nőni a térségben az amerikai katonai jelenlét. És Phenjan komoly nyomás alá kerül, most kéne változtatni a külpolitikán, míg lehet, illetve már most sem lehet.


Szóval, ha Kim Dzsongun bujdokol, az valahol érthető, bár a Föld fenekébe nem bújhat ő sem, előbb-utóbb megtalálják, ha eléggé keresik.

De vajon eltűnt-e? Ha az MTI-t nézem, akkor Szöul szerint igen – ne feledjük, a hír forrása a dél-koreai kormány, csak ők korábban a szívműtétes történetet is elhitték (pedig túl szép lett volna). De nézzük a mai Rodong Sinmunt! Abban ugyanis külön rovat mutatja, mikor mit művel Kim Dzsongun, rögtön a legelső, gyengébbek kedvéért vörös kerete is van neki, hogy ne lehessen eltéveszteni.


Bizony, ott a teljes programja, mikor hol turnézott, tényleg az október 22-i számban mutatták utoljára (a 21-i temetőlátogatást). Akkor ez ott van, ahová szokott menni. Nem tudjuk, hol, de én valami nőügyet sejtek a háttérben. Esetleg több nőügyet is. Mivel pedig kezd a végére érni a 23-25 napos ciklusának, le merem fogadni, hogy legkésőbb 48 órán belül előkerül, vélhetően egy légvédelmi egységet fog meglátogatni, mert azok a kedvencei. Kiemelt ellátást is kapnak, mert sosem lehet tudni, mikor néz be valamelyik ilyen alakulat kantinjába a Nagyfőnök, aki ilyen esetekben ott is ebédel.


Rendben, de nem láttam én egy híradást a napokban arról, hogy ezzel szemben látták az emberünket, ráadásul Hjon Szongvol társaságában? Dehogynem, a Portfolioban jelent meg, október 31-én. Ez miért nincs benne a Rodong Sinmunban? Ebből nagy baj lehet még, elvtársak, akár munkatábor is…

Nem, nem lehet baj. A Portfolio becsületesen megjelölte a forrását, ami a Fox News. Akkor lássuk őket. 

Ja, igen. A Fox tényleg erről ír, csak azt ők nem állítják, hogy október végén látták volna Kim barátunkat, ők kifejezetten az október tizediki katonai parádéról írnak, amivel már mi is foglalkoztunk volt. Ott tényleg Hjon Szongvol gardírozta a kis Rocket Mant. De ennek semmi köze a mostani eltűnéshez. Már persze, ha nem együtt tűntek el.

Azonban nagy hiba lenne arra számítani, hogy Kim Dzsongun most egy politikai enyhülést készít elő és enyhíteni akar a nukleáris fenyegetésen. Dehogy fog az enyhíteni, hiszen abból él. Sőt.

Kim Szong, Észak-Korea ENSZ-nagykövete a világszervezet közgyűlésében épp szerdán közölte:

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) az ellenséges nyugati országok muzsikájára táncoló báb. A NAÜ-ből nemzetközi szervezetként hiányzik a függetlenség és a tárgyilagosság, és nem több a nyugati államok politikai eszközénél. Ez a jelenlegi értékelésünk a NAÜ-ről, és ez volt több mint húsz éve is!”

Naná. Ugyanis ennek a szervezetnek kéne ellenőriznie, megtudnia igazából miféle nukleáris eszközei vannak Phenjannak, csak nem mutatják meg azokat nekik. Észak-Korea már rég kilépett a szervezetből, 2009-ben az ellenőröket is kiutasították.

Tehát enyhülés nem várható, Kim Dzsongun rendes háromhetes eltűnését tölti, egyelőre még szabadlábon, a világsajtó meg találgat és próbálja nem félreérteni egymást.

Na, az nem igazán megy.

Félreértésekben nagyok vagyunk.

Egyelőre ennyit tudunk Észak-Koreáról, de ez legalább fordulatos kis mese. Vannak izgalmas elemei.

Egyszer jó lenne filmet forgatni belőle.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!