Szele Tamás: Kilógva az Unióból

Csókolom, ijedezni nem kell, de azért nem árt odafigyelni, mert elég riasztó hangok hallatszanak Nyugat felől. Egészen pontosan Németországból: Johann Wadephul a CDU/CSU helyettes frakcióvezetője bizony szóba hozta a ZDF egyik magazinműsorában, hogy Magyarországnak van-e keresnivalója az Európai Unióban.

Van, hogyne lenne és ez nem a kizárásunk előjele, persze, hogy van keresnivalónk, egyesek közülünk baromi sokat is keresnek az uniós tagságunkkal, de mielőtt megmagyarázom, miről van szó, idézzük pontosan Wadephul szavait, mert anélkül minden puszta és üres spekuláció volna. 

Magyarországnak meg kell tanulnia csapatban játszani. Magyarországnak el kell döntenie, hogy az EU valódi tagja akar-e lenni, és nem csak az EU pénzügyi támogatását akarja elfogadni, és hozzájárul-e ahhoz, hogy az EU erős legyen. Magyarország most pozicionálja magát világosan, játsszon csapatban, vagy döntenie kell arról, hogy elhagyja az Európai Uniót.”

Kemény szavak, annak kapcsán hangzottak el, hogy a magyar kormány egy ideig blokkolta az EU elítélő nyilatkozatát a kurdok elleni török offenzíváról. És az hogyan is történt?

Ezt az állásfoglalást, nyilatkozatot eredetileg a török támadás napjának reggelén tették volna közzé, ám ezt Magyarország megvétózta. Aztán este fél nyolckor, mikor már a török hadügy is bejelentette a különben napok óta zajló hadművelet hivatalos kezdetét, vonakodva bár, durcásan bár, de vissza méltóztattuk vonni a vétónkat, kimehetett a nyilatkozat végre. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter már korábban mondott rólunk olyant a Spiegelnek, miszerint külügyekben még törpének sem vagyunk nevezhetők, ez alkalommal sikerült bebizonyítanunk, hogy igaza van.

Mi lehetett a vétózgatás oka? Nos, novemberben Budapestre várják Erdogan elnököt, majd türbéköl egyet Gül Babánál és remélhetőleg bejut a Várba is, mint korábban más magas rangú török vezetők. Valószínűleg a tárgyalások szívélyes légkörét lett volna hivatott biztosítani a magyar vétó, és amikor már biztos volt, hogy a támadás hivatalosan is megindult, vissza lehetett vonni, ugyanis akkor már mondhatott az Európai Unió, amit csak akart: a véres gőzhenger már dübörgött, nem lehetett megállítani, nyilatkozatokkal főleg nem.

Ezt azért Brüsszelben is látták, kilógott, nem is a lóláb, hanem maga a teljes ló, főleg, hogy röviddel ezek után Magyarország egyszerre külügyminiszteri és miniszterelnöki szinten képviseltette magát a Türk Tanács ülésén (amely testület célja rejtelmes, de igen rossz előérzeteket kelt, főként Erdogan nagytörök ambícióinak ismeretében), és úgy Orbán Viktor, mint Szijjártó Péter különöseket mondott az ott megjelenteknek. A kipcsakolást már kiveséztük számtalanszor, azzal ne foglalkozzunk, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyar miniszterelnök egyfelől magyar nemzeti érdeknek nevezte a török hadművelet sikerét, másfelől tevőleges segítséget ígért Törökországnak és Azerbajdzsánnak, mintegy visszaélve hazánk uniós tagságával, illetve voltaképpen azzal kalmárkodva. Hogyan is mondta? 

Magyarország jelenleg azért harcol, hogy a hamarosan felálló új Európai Bizottságban a bővítés- és szomszédságpolitika portfólióját kapja. Az esélyek nem rosszak, de ez egy éles csata. Ha sikerülne megszerezni, akkor a keleti partnerség ügyében szoros együttműködésünk lesz Azerbajdzsánnal, és a tagsági tárgyalás ügyében pedig Törökországgal – ha sikerül megszerezni ezt a portfóliót, akkor örömmel állunk az önök rendelkezésére, hogy segítsük az önök törekvéseit.” (kormany.hu)

Egyszóval, két fő probléma van a magyar külpolitikával, uniós szempontból: az első, hogy egyes kérdésekben (illetve majdnem mindegyikben) folyamatosan gátolja a magyar kormány az egységes uniós fellépést, a másik, hogy ugyanez a magyar kormány úgy viselkedik, mintha Erdogan szállásmesteréül szegődött volna, vaskos baksisért. Érthető, ha egy német politikus kemény szavakra fakad haragjában: ugyanis az uniós tagság bizalom kérdése, azt illeti meg, aki méltó rá, nem szabad visszaélni vele, áruba bocsátani.

Jelentik-e azonban Johann Wadephul szavai Magyarország lehetséges kizárását az Európai Unióból?

Nem, nem jelentik.

Csak azt jelentik, hogy Wadephul úr – joggal – haragszik a magyar külpolitikára. Ugyanis az zavarja őt az eredményes és gördülékeny munkában.

Azonban az Európai Unióból egyetlen tagállamot sem lehet kizárni, semmiféle úton, erre nincs jogi lehetőség. Politikai és másféle sincs. A legeslegszigorúbb alkalmazható szankció a hetes cikkely szerinti eljárás, melynek végén a tagállam szavazati jogát függeszthetik fel. De a szavazati jog felfüggesztése korántsem bizonyos – mindenesetre ez az eljárás már zajlik hazánk ellen.

És mi a menete?

Nagyon leegyszerűsítve, a felfüggesztésről a tagországok vezetőiből álló Európai Tanács dönt, minősített többséggel. A minősített többségnek két feltétele van, egyrészt a tagállamok legalább 55 százalékának a felfüggesztés mellett kell szavaznia, másrészt az igennel szavazó tagállamok az EU lakosságának legalább 65 százalékát kell, hogy kitegyék.

Ez pedig – tekintetbe véve a népes Lengyelország és a brit küldöttség tory tagjainak várható támogatását – távolról sem biztos, hogy összejön.

Érthető tehát, mitől nyugodt a magyar kormány élén Orbán Viktorral, miért mer olyasmiket tenni, amiket ép elmével senki sem merne megkockáztatni – tudják, hogy rájuk már kiszabták a maximális büntetési tételt, ennél súlyosabbat már egyszerűen nem kaphatnak, és erre meg számítottak is. Itt van hát az arany szabadság, tehetnek, amit akarnak. Megint egy régi vicc jut eszembe:

Kohn és Grün a Gulágon bányásszák puszta kézzel az uránt. Kohn folyamatosan Sztálin-vicceket mesél, Grün egyre idegesebb, a végén rászól:

– Hagyd már abba, még meghallja valaki!

– És elvisznek? Innen? Hova?

Szóval, Orbánnak és társainak már mindegy, ők már súlyosabbat nem kaphatnak. Nekünk, az ország polgárainak nem lenne mindegy, de minket meg a mostani jogi környezetben kizárni nem lehet az Unióból, csak ezer és egy másféle módon vegzálni (mondjuk a schengeni övezet szűkítésével): abból viszont szeretve tisztelt vezéreink semmit sem éreznek.

Esetleg egy vezetőváltás sokat segítene a dolgon.

Maradjunk annyiban, hogy az elhangzottak csupán egy haragos politikus figyelmeztetései voltak.

De ne számítsunk semmi jóra a közeljövőben.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!