Szele Tamás: Kérdések a levegőben

Jelezném, hogy ma kérdésekkel bőven fogunk találkozni, de válaszokkal annál kevésbé. És mivel bonyolult ügyről van szó, amit tényleg nem lehet alagsori szinten megoldani, nem képes rá Mari néni, a viceházmester a gangon, két Symphonia között, talán inkább csak találgathatjuk majd, miért bonyolítanak le a Magyar Honvédség legfrissebben beszerzett gépei világszintű forgalmat.

Az ugyanis odáig rendben van, miszerint a repülőgép akkor hasznos, ha repül. Ha nem repül, akkor csak holt tőke, ráadásul akkor is karban kell tartani, vigyázni rá, gondját viselni, ami nem olcsó mulatság, tehát repüljön inkább, ha annak értelme van. De mi van, ha lövésünk sincs arról, mi a haszna az egzotikus utaknak, amiket az A-319-esek és Dassault Falconok bonyolítottak le az utóbbi időben? Nyilván nem ok nélkül járták be a fél világot. De mit vittek, mit hoztak? Mert hát, ha a gép nem repül, pénzbe kerül, de ha repül, akkor is, hiszen fogyasztja az üzemanyagot, fizetni kell érte a reptéri költségeket, nem az Ég dalos madárkája az.

Márpedig az Átlátszó igen érdekes utakra derített fényt a minap. Az ő adataik szerint Marco Polo egy otthonülő, magának való ember volt a mi négy nemkormánygépünkhöz képest – még a Honvédelmi Minisztérium által kiadott lista is olyan terjedelmes, hogy majdnem lelóg a képernyőről. Lássuk csak, hol jártak a mi madárkáink?

2018. július 6. és 2019. október 18. között az (…) állami vezetők közül dr. Áder János, Orbán Viktor, dr. Benkő Tibor, Magyar Levente, Pintér Sándor és Szijjártó Péter szállítására került sor Airbus A319 és Dassault Falcon 7X típusokkal.

A célállomás: Abu-Dhabi, Ammán, Arad, Athén, Austin, Bacau, Baku, Batumi, Bejrút, Belgrád, Berlin, Bécs, Biskek, Brindisi, Brüsszel, Bukarest, Charleston, Dubai, Dubrovnik, Düsseldorf, Eindhoven, Genf, Helsinki, Houston, Isztambul, Kassa, Kijev, Kisinyov, Kolozsvár, Krakkó, Köln, Lisszabon, Ljubljana, London, Luxemburg, Marosvásárhely, Mexikóváros, Milánó, Minszk, Montreal, Moszkva, München, New York, Nur-Szultan, Oslo, Palanga, Panamaváros, Párizs, Peking, Podgorica, Poprad, Pozsony, Prága, Praia, Riga, Rotterdam, Róma, Sialuiai, St. Gallen, Sharm el Sheikh, Stockholm, Strasbourg, Stuttgard, Szófia, Szentpétervár, Szkopje, Tbiliszi, Tel Aviv, Thesszaloniki, Tirana, Toronto, Trieszt, Tunis, Ulánbátor, Vancouver, Varsó, Vilnius, Vnukovo, Washington és Zágráb voltak.” (Forrás: HVG)

Mindezt másfél év alatt abszolválták, ráadásul, mint a Honvédség arról a HVG-t informálta:

A honvédség elküldte azt is, hogy mekkora volt a küldöttségek száma és a szállítások költsége. Mint írták, a létszám és a költség eltért, a létszám 2-120 fő, a költség pedig 1,2-28,6 millió forint között alakult. A legolcsóbb út tehát 1,2 millió forintba került, a legdrágább 28,6 millió forintba.”

Az úticélokat tekintve először az jutott az eszembe, hogy bárki is használta a gépeket, az árnyékszékre is repülővel ment. Nagyon jó, ha távoli helyekre légi úton jut el az ember, gyors, kényelmes, biztonságos, csak egy picit drága – bár Aradra, pláne Kolozsvárra inkább mennék kocsival, mert egyszerűbb és olcsóbb. De persze a gépek transzponder-jelét is letiltották a nyilvános repülőgép-figyelő oldalakról, úgyhogy talán titkolni is akarták az utakat – például az Átlátszó talált Las Vegas-i és máltai utat is, sőt, egy olyant is, ami a Kanári-szigetekre, Fuerteventurára tartott, és ezek nem szerepelnek a HM listáján.

Érdekes módon épp a Las Vegas-i útra létezne elfogadható magyarázat: ott a 606-os lajstromjelű Dassault Falcon járt, éspedig április 28-tól május 2-ig volt ott. Mit tartottak akkor és ott? AMRAAM-felhasználói konferenciát, vagyis a középhatótávolságú levegő-levegő rakéták vásárlói és felhasználói gyűltek össze. Talán az itt szerzett tapasztalatoknak köszönhető, hogy augusztus végén Magyarország beszerzett száznyolcvan AIM–120 C-7 AMRAAM rakétát, melyek a Gripenekről indíthatóak, bár korábban a C-5-ös változatot használtuk. Már, amennyire használtuk, de ez az út igazolhatóan nem a kaszinókba vezetett. Más kérdés, hogy ezek szerint a HM szó szerint vette az amerikai közmondást, vagyis azt, hogy „Ami Vegasban történik, az ott is marad.”

Viszont Dubajtól vagy Abu Dhabitól nem vásároltunk harci tevéket és derbendi szablyákat.

Mégis jártak ott a gépeink.

Ki érti ezt…

Akkor tegyük tisztába az előzményeket is: ezek hivatalosan nem kormánygépek. Összesen négy repülőgépről van szó, úgymint a 604-es és 605-ös lajstromjelű honvédségi csapatszállítónak minősülő Airbus A319-esről és a 606-os lajstromjelű Dassault Falcon 7X business jetről, melyet a Honvédség felderítőnek, futárgépnek és potenciális légi vezetési pontnak sorolt be. Igen ám, de amikor ezt beszerezték, vettek még egy Dassault Falcon 7X-et, melynek létét megpróbálták eltitkolni, csak nem sikerült – ez már civil lajstromjelzést kapott, a HA-LKX-et és papíron a Honvédelmi Minisztérium egyik cége volt a tulajdonosa. Szóval a titkolózás már a gépek beszerzésekor elkezdődött.

A világon minden hadseregnek és kormánynak vannak titkai, legfeljebb az akkoráknak, mint a miénk kisebbek, mint mondjuk az amerikai, orosz vagy kínai kollégáiknak – könnyű volna egyik politikai oldalról azt mondani, hogy a kormány minden kéjutazását és civil elintéznivalóját a Honvédség gépeinek igénybevételével végzi, másik oldalról pedig meg lehetne kérdezni sértődötten, hogy mióta tilos a honvédségi gépeknek a magyar kormány tagjait és alkalmazottait fedélzetükre venni.

Az utak egy része azonban mintha nem is kapcsolódna a kormány tevékenységéhez. A biskeki (Kirgizisztán) járat például magyarázható normális diplomáciai munkával, ugyanis idén szeptember 19-én ott konzuli képviseletet nyitottunk, és ezt mindenképpen Szijjártó Péter kellett felavassa, másképp nem működik, olyan a konzuli képviseletek természete. Ugyancsak ő járhatott április 10-én Panamában, éspedig ugyanezzel a céllal. A litvániai, palangai út is tisztázott, akkor is Petike ment a V4-ek konferenciájára, április elsején – de mit keresett a 605-ös A319 május elején Fuerteventurán? Az egy turistaparadicsom, semmi diplomáciai jelentősége nincs (ha csak nem titokban tárgyalnak ott valakikkel), ráadásul semmiféle kormánytevékenységnek nincs nyoma a szigettel kapcsolatban.

Szóval, ha kiszűrjük a hivatalos utakat, akkor is marad elég titokzatos járat, és nem vagyok arról meggyőződve – tekintve a Las Vegas-i eset tanulságait – hogy kéjutazásokról lenne szó. Meglehet, hogy pár alkalommal visszaéltek néhányan a lehetőséggel, de inkább hinném, hogy Magyarország valamiféle olyan, nem túl nyilvános diplomáciát folytat az elmúlt másfél évben – ezért is akarhatták eltitkolni a második Dassault Falcont – amihez nem szokás tanúkat hívni és már a mostani adatszivárgás ezekkel a rejtelmes utakkal kapcsolatban is sokat mond valakiknek, másokat pedig nem kevéssé idegesít.

Persze, az is lehet, hogy nincs igazam.

Nem ígértem válaszokat az elején – kérdéseket ígértem.

Meg találgatásokat.

Na, azokból bőven van.

Magyarázat nincs.

Lehet, hogy nem is lesz.

De egyelőre kérdezni még szabad.