Szele Tamás: Boris Johnson világa

Boris Johnsonnak kell legyen egy saját, belső világa (mint mindenkinek) a koponyacsontja mögött, ami még nem lenne baj, de pillanatnyilag az az eszméje támadt és ehhez ragaszkodik is, hogy ez a világ kiterjedt a teljes Egyesült Királyságra is, márpedig akkora koponyája nincs neki, hogy az mind beleférjen. Nagy a feje, de ennyire tán mégsem.

Johnsonnak ugyanis kétfajta igazsága van, egy belföldre és egy külföldre, mert nagy úr ő. A mostani körútja pont azt a célt szolgálta, hogy az ír-északír határ kérdésére javasolt tartalékmagoldás, a backstop ügyében tárgyaljon Angela Merkellel és Emmanuel Macronnal, és – Európából nézve nem ért el semmit. Sem a német kancellár, sem a francia elnök nem fog változtatni a brexit-megállapodáson, még akkor sem, ha ezzel nő a megállapodás nélküli kilépés kockázata. Macron és Johnson sajtótájékoztatóját a közös munkaebéd előtt, és nem utána tartották, ami jelzi, hogy mindkét fél kitartott a brexittel kapcsolatos álláspontja mellett. Macront a brit kívánságokkal szembeni demonstratív határozottsága azonban nem akadályozta meg abban, hogy méltassa a szigetországgal fennálló barátságot, és aláhúzza a kétoldalú együttműködés jelentőségét különösen az európai védelem, valamint a gazdaság és a technológia terén. Macron kifejtette: Nagy-Britannia helye Európában van, és reméli, hogy ezt a jövő igazolja majd. Ugyanakkor tiszteletben tartja a britek döntését, de Párizs semmi olyat nem fogad el, ami „gyengítené az európai projektet”.

Boris Johnson nem kevésbé derűlátóan nyilatkozott: szerinte „sok energiával és jóakarattal” október 31. előtt lehet megoldást találni a kérdésekre. Mindenesetre ő nem akarja egyedül vállalni a felelősséget a megállapodás nélküli kilépésért, hanem tiszteletben akarja tartani a szavazók véleményét, de egyben továbbra is fenn akarja tartani a baráti kapcsolatokat az európai szárazfölddel – mondta. Johnson igyekezett azt érzékeltetni, hogy nem akarja országát elszigeteltségbe vezetni. Ám leszögezte: fontolóra sem vette a vámellenőrzések esetleges újbóli bevezetését az ír határon – amit rendszerint a megállapodás nélküli brexit mintegy automatikus következményének tekintenek. Úgy vélte, van még elegendő idő a határkérdés megoldására. A sajtó előtt azonban Macroné volt az utolsó szó: „Nem az EU választotta az október 31-i határidőt, de felkészülünk rá” – mondta.

Akkor várjunk egy kicsit. Ugyanis korábban, Berlinben Angela Merkel mondott egy olyant neki, hogy nem érti, mit gatyáznak évekig a megoldás kidolgozásával, aminek a kiókumláláshoz két-három év kell, azt meg lehet oldani harminc nap alatt is. Ezt persze sokan félreértették, és körbejárt a világsajtóban a hír, miszerint „Merkel harminc napot adott Johnsonnak”, de nem, nem így értette, tisztázták is. Mindenesetre Johnson első riadalmában azt mondta, hogy a határidő „nagyon inspirálóan hatott rá”.

Azt elhiszem, rám például két dolog hat inspirálóan: az előleg és a lapzárta…

De hogyan is van akkor Johnsonnak két igazsága, két valósága? Úgy hogy senki sem akarja az ír-északír határon az ellenőrzés visszaállítását. Johnson azt mondja, ő sem, az Unió szintén azt mondja, hogy távol álljon még a gondolat is tőlünk, mert ez egyenesen vezetne egy északír polgárháborúhoz. Mármost a backstop, mint tartalékmegoldás nem valami aljas erőszak, hanem egy nagyon humánus ötlet: röviden azt jelenti, hogy ha a kilépő britek nem találnak használható megoldást október 31-ig erre a vámhelyzetre, ami Ulsterben kialakult, akkor egye fene, amíg nem születik meg a szabályozás, az Egyesült Királyság maradjon az európai vámunió része. Ez még a gazdaságának is sokat használna, én biza arany keretes leiratban köszöntem volna meg Johnson helyében. Johnson viszont külföldön azt mondja: eszükben sincs október 31. után visszaállítani a határellenőrzést, belföldön, otthon viszont azt, hogy nem akarnák visszaállítani, de az Unió ezt követeli.

Dehogy követeli, sőt, el akarná kerülni.

BOris Johnsonnak viszont a jelek szerint életcélja a megegyezés nélküli, no-deal Brexit levezénylése és az Egyesült Királyság gyors tönkretétele, annyira, hogy most már Theresa May kormányának ígéreteit is sárba tiporja. Az előző brit kormány ugyanis biztosított mindenkit, hogy aki Nagy-Britanniában lakik és dolgozik, az továbbra is ugyanazon feltételek mellett élhet az országban. A mostani két dolgon már változtatni akar: első sorban az uniós és más államok polgárainak kevesebb időt ad a tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges regisztrációra, mint amennyit elődje ígért. Csak a következő év végéig és nem 2021-ig lehet jelentkezni, mint azt korábban feltételezték. Theresa May, az előző miniszterelnök még 2018-ban azt nyilatkozta: azt akarja, hogy az uniós polgárok, akik Nagy-Britanniában élnek, ott is maradhassak (cserébe az EU más országaiban élő britek is maradhatnának). Ehhez kapcsolódik, hogy tegnapi hírek szerint már évek óta jelentősen alábecsülték a hivatalos statisztikák az Egyesült Királyságban élő kelet-európaiak számát, és túlbecsülték az Unión kívüli országból érkezőkét. Szóval azt sem nagyon tudják, hány ember munkáját sodorják veszélybe, vagy mennyire fog hiányozni a munkaerő az angol gazdaságnak – de azt már megígérte a Johnson-kormány másodsorban, hogy november 1-je után lezárják a brit határokat a kelet-európai vendégmunkások előtt.

Ez a lépés csak ugyanolyan, mint az északír vámhatár: azt sem akarja igazán senki, csak Boris Johnson, hát ez se lesz majd jó senkinek, Johnsonon kívül. Bár paraszti ésszel nehéz felérni, mi haszna lesz belőle, de valami egészen bizonyosan, különben nem erőltetné. Egyébként kapott most egy másik rossz hírt is a brit miniszterelnök, ami szintén becsléssel kapcsolatos: rosszul állapították meg az Egyesült Királyság palagáz-készletének mennyiségét. Eddig úgy volt, hogy a teljes fogyasztásukat fedezné a Bowland palaformáció repesztéses kitermelése ötven évre, a mostani kutatások szerint viszont csak öt évre elegendő az a tartalék… szóval, alaposan megváltozott a leányzó és a gázmező fekvése.

Napvilágra került a University of Strathclyde egy felmérése is, ami egészen elborzasztó adatokkal szolgál (via 444): ennek alapján a 2016-os szavazás óta eltelt időszakban a Nagy-Britanniában iskolába járó kelet-európai diákok 77 százaléka élt át valamilyen rasszista, idegenellenes zaklatást. A diákok 49 százaléka szerint a szavazás óta sokkal gyakoribbá váltak ezek az incidensek. Beszámolóik szerint ilyen zaklatásban az utcákon és a tömegközlekedésben is részük van. Fizikai erőszak is előfordult, közterületen is, bár az a diákok szerint az iskolában gyakoribb. Több kelet-európai diák arra is panaszkodott, hogy a tanáraik nem, hogy nem akadályozzák meg az ilyen incidenseket, hanem néhányuk még csatlakozik is a zaklatókhoz. A kutatók 2016 októbere és 2018 májusa között több mint ezer, 12-18 éves, főleg Lengyelországból, Litvániából és Romániából érkezett, legalább három éve az országban élő diákot kérdeztek meg. 

Hát kérem, ilyen Boris Johnson világa, ami az esze tokját elhagyva kezdi bekebelezni egész Nagy-Britanniát és Észak-Írországot.

Vissza kéne dugni a koponyájába, míg lehet.

Ha még lehet.