Szele Tamás: Egy kémregény vége

Most merész kísérlettel próbálkozom, védőháló nélkül, egyedül a kupolában, és vagy komoly sikerrel járok, vagy egyáltalán nem, esetleg nem történik semmi (ez a legvalószínűbb), de ennek az írásnak – bizony nem lesz köze a koronavírushoz.

Kérek egy kis dobpergést.

Nincs köze, és kész: a hírnek sincs, amivel foglalkozunk. Viszont érdekes kis kémtörténet bontakozik ki előttünk, tanulságos is, kár, hogy a mostani világfelfordulásban kevesen figyelnek rá oda.

Dióhéjban arról van szó, hogy három év börtönre ítélte egy krakkói bíróság a 29 éves Michal Prokopowiczot a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházának 2018-as felgyújtási kísérlete miatt. Egyik társát, a 23 éves Tomasz Rafal Szymkowiak két év börtönre ítélték, a harmadik vádlott, a 26 éves Adrian Marglewski pedig két év felfüggesztettet kapott. Az ítélet nem jogerős.

Biztos, hogy fellebbezni fognak, messze még a végleges verdikt, de… tetszenek még emlékezni erre a történetre? Bizony, volt egy ilyen is, nem kevés hajam szálát hullattam el annak idején, míg végignyomoztam, hogyan játszódtak le az események, mert kacifántos ez a kémregény, bár inkább mondanám spirálisnak, ugyanis kizárólag jobbra, majd szélsőjobbra kanyarog. Szóval, hogy is történt?

Akkoriban épp az ukrán oktatási törvény miatt folyt a vita, Magyarország tiltakozott ezen az alapon (mondjuk tényleg elég különös törvény volt az) Ukrajna NATO- és uniós tagsága ellen, mikor kigyulladt a kultúrház, adta volna magát a kézenfekvő magyarázat, hogy ukrán nacionalista körök gyújtották fel. Eleinte így is értelmezte a hivatalos politika minden szinten a történteket: aztán kiderült, hogy szó sincs erről. Nem, mintha Ukrajnában ne élnének nacionalisták, élnek ők, fölös számban is, de most az egyszer, ebben az ügyben nem ők voltak a hunyók.

Hanem a jelek szerint Moszkva.

Moszkvának nem volt érdeke a magyar–ukrán viszony esetleges enyhülése, netán egy kompromisszum létrejötte a törvény kapcsán, el kellett mérgesíteni a kapcsolatokat minden áron. De hogyan csinálták?

Az ügy iratai szerint Manuel Ochsenreiter, a szélsőjobbos német Zuerst újság munkatársa rendelte meg az akciót, és ő fizette ki a három, Kreml-barát szélsőjobboldali csoporthoz köthető lengyelt. A megrendelés szerint a provokatív akciót úgy kellett végrehajtani, hogy az ukrán szélsőségesek támadásának tűnjön a magyar kisebbség ellen. A német újságíró azt kérte a lengyelektől, hogy küldjenek neki bizonyító erejű videót a felgyújtott irodáról a Telegram nevű anonim üzenetküldő alkalmazáson keresztül. Amikor megkapta a videót a kiégett iroda kormos homlokzatáról, válaszul ezt írta vissza: „Több mint elegendő”. Három nappal később a német újságíró a berlini repülőtéren találkozott az egyik lengyellel, Michal Prokopowiczcsal, akinek egy könyvben 1000 eurót adott át (500 eurót már korábban elküldött neki Lengyelországba szintén egy könyvbe rejtve).

Ez ugyan aprópénz, de ráadásul a két valódi elkövető, Adrian Marglewski és Tomasz Szymkowiak összesen csak kétszáz-kétszáz eurót látott, ugyanis a dörzsölt Prokopowicz lenyelte a többit, ráadásul Prokopowicz ezzel a két marhával, akik még az arcukat sem takarták el a térfigyelő kamerák elől (azért is buktak meg) a Falanga nevű lengyel szélsőjobboldali szervezetben találkozott.

Azért itt érezhetünk némi ellentmondást. Ha egy lengyel nacionalista, akkor kiket utál a legjobban?

Elsősorban az oroszokat és a németeket.

Ezért tűnhetett bombabiztos tervnek, hogy Moszkva utasításait a német Ochsenreiter közvetítse, aki ráadásul az egyik AfD-s képviselő, Markus Frohnmaier asszisztense volt. A Bundestagban csak nem fognak nyomozni…

Csak de.

Különben Ochsenreitert a lengyel Mateusz Piskorski hozta össze Prokopowiczcsal, márpedig Piskorski és Ochsenreiter közös érdekeltsége volt az „Eurázsiai Tanulmányok Németországi Központja” nevű szervezet, amit 2016-ban alapítottak, és ami egyenes összeköttetésben állt az eurázsiai gondolat főatyuskájával, Alekszandr Duginnal.

Tökéletesen vissza lehetett követni az utasítás szolgálati útját, alulról felfelé: Adrian M. és Tomasz S. kapták Prokopowicztól, Prokopowicz kapta Ochsenreitertől, Ochsenreiter és Piskorski meg az eurázsiai vonalon Moszkvától. Az egész akció azon bukott meg, hogy két idióta közkatona lusta volt símaszkot húzni munka közben.

Régen az ilyeneket szó nélkül távolították el a Szervezet soraiból – szó nélkül távoztak, de lábbal előre.

A mostani ítélet kitér arra is, hogy Prokopowicznak kapcsolata volt nem csak a Falanga újfasisztáival, de a Zmiana nevű, szélsőjobboldali, oroszbarát párttal is.

Akkor lássuk, mi történt?

Két lengyel neonáci felgyújtott Ukrajnában egy magyar kulturális központot Moszkva utasítására, ám a parancsot és a pénzt egy német AfD-közeli újságírótól kapják rá. Fájón hiányoznak a történetből az albán tengeralattjárós egységek és a Tibeti Idegenlégió ejtőernyős szahariánjai, ponyárral, bár lássuk be, semmi sem tökéletes.

Ez, kérem, maga a neonáci Internacionálé, a maga teljes bonyolultságában. Akinek azonban ezen túl is kétségei volnának afelől, kinek az érdekeit is szolgálják az európai szélsőjobboldal különböző mozgalmai, azt én nagyon, de nagyon irigylem, mert megőrizte gyermeki naivitását, lelkének hímporát ami azért nagy dolog ebben a mai, cinikus világban.

Nem mellesleg, az akciót meg kellett ismételni, ugyanis 2018. február negyedikén nem égett le rendesen az épület, szóval más erők igénybe vételével felgyújtották ugyanazon hó huszonhetedikén is, akkor már csak kiégett az iroda (bár az épület megmaradt).

Az újabb gyújtogatás tetteseit máig keresik az illetékes szervek, lábuk nyomának bottal való ütlegelése útján.

Mármost, ha valaki felteszi a kérdést, hogy nekünk, magyaroknak végül is mi volt a szerepünk ebben a bonyolult kémjátszmában, annak azt kell válaszolnom, hogy főszerepet játszottunk, nélkülünk az egész műsor elmarad.

Mi voltunk ugyanis az áldozatok.

Körülbelül erre a szerepre is vagyunk alkalmasak az efféle játszmákban.

Nem túl hálás, mit ne mondjak.

Köszönjük meg nagy barátunknak, Moszkvának.

Szpasziva!

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!