Szele Tamás: Cenzorállam Kínában

Szóval megint Kína, mindig Kína: de hát megkerülhetetlen is a világ legnépesebb országa, legnagyobb piaca, ahol az utóbbi időben metszően hideg szelek kezdenek fújni. Jól látható az a folyamat, ahogy a korábban sem túl liberális kínai állam egyre szigorúbb diktatúrává alakul, és ehhez felhasználja a modern digitális technika minden eszközét – most például a South Parkot törölték ki a történelemből.





Na jó, azért ennek oka volt, még ha európai fejjel nehezen felfogható is. Szóval, ahogy szigorodik a kínai államrend, ahogy terjed az állampolgári pontrendszer és a mindent behálózó biometrikus kamerarendszer, úgy lesz egyre érzékenyebb a pekingi vezetés is a vele kritikus véleményekre, főleg, ha azok olyan országokból érkeznek, amelyek polgáraival nem tudnak mit kezdeni. Mert a saját polgáraikkal viszonylag könnyen elbánnak: ha valaki nem tetszik, az repül az első munkatáborba, kivéve, ha ujgur, mert amennyiben annak született, az már bőven elég indok a büntetésére – épp tegnapelőtt járta be a világot egy drónfelvétel, melyen több száz kopaszra nyírt, bekötött szemű, hátrakötött kezű embert vezetnek el egy vonat mellett, és ültetik őket a földre. Az emberek lila vagy narancssárga felsőjére azt írták, hogy „Kasgari Fogvatartási központ”. Ők nem lehetnek nagyon mások, mint ujgurok, Kasgar is az ő tartományukban, Hszincsiangban fekszik.




Ne szépítsük, az ujgurok ellen mondható, hogy népirtás folyik: de azért lehet ezt véghez vinni, mert kínai állampolgárok, éspedig előjogok nélkül, a hongkongiaknak legalább vannak bizonyos demokratikusra hasonlító jogaik. Már amennyi van és ameddig van: az elhúzódó tüntetés-sorozat egyre inkább azért folyik, mert nagyon szeretnének elszabadulni a Kínai Népköztársaságtól, van egy olyan érzésük, hogy nem lesz nekik túl kellemes az anyaországhoz tartozni: csak hát kettőn áll a vásár, Hong Kong akármilyen népes is, mégsem fog tudni sokáig ellenállni, ha ostrom alá veszi a Népi Felszabadító Hadsereg (ez a kínai néphadsereg hivatalos neve). Lehet szimpatizálni a szabadságáért küzdő hongkongiakkal, nekem is igen rokonszenves a város harca a birodalommal – de sajnos sok esélyük nincs. Viszont azt semmi sem tiltja, hogy kifejezzük szolidaritásunkat irántuk.

Mármint, azt mi csak hisszük, hogy semmi sem tiltja. Minálunk nem tiltja semmi, Kínában annál inkább! Hiszen a tüntetések egyik kiváltó oka is az volt, hogy egy friss hongkongi törvény szerint – amit ugyan egyelőre visszavontak – kiadhatóvá váltak volna a pekingi rendszert kritizáló emigránsok a Nagy Kínának.

Hát rendben van, de hogy vezetett ez a kosárlabda-közvetítések és a South Park tilalmához?

Úgy, hogy nemzetközi botrány alakult ki az NBA egyik csapata és Kína főszereplésével a hétvégén, miután a Houston Rockets általános elnöke, Daryl Morey pénteken a hongkongi tüntetők mellett állt ki egy azóta már törölt Twitter-bejegyzésben.

Morey – feltehetőleg külső nyomásra – elég gyorsan törölte az üzenetet, amiben a hongkongi tüntetők melletti kiállásra szólított fel, Kínában villámgyorsan hatalmas balhé lett az ügyből, akkora, amit már az NBA sem tudott csak úgy lenyelni, hiszen Kína a legnagyobb piaca a kosárlabda-bajnokságnak az Egyesült Államokon kívül több százmillió helyi kosárlabda-szurkolóval.

Sőt, a kínai állami televízió, a CCTV közölte, hogy felfüggeszti az NBA előszezonjának közvetítését. A CCTV ezt az NBA-vezér Adam Silver hétfői nyilatkozatára válaszul tette, Silver ugyanis, ha nem is túl erősen, de megvédte Morey-t és a véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogát, akkor is, ha közben jelezte, az NBA nem ért egyet a Kínát kritizáló, a botrányt kirobbantó kommentekkel.” (Index) 

Szóval, ha egy amerikai sportvezető szolidáris a hongkongi tüntetőkkel, és ezt nyilvánosan ki is fejezi, Kínának ér annyit a nemzeti büszkesége (bár ez nem annyira a kínai, han nemzet büszkeségéről, mint inkább a pekingi politikai rendszeréről szól), hogy leállítsa a baseball-közvetítéseket. De hogy jön ide a South Park?



Úgy, hogy míg az NBA mértéktartóan bár, de mégis küldözgette a bocsánatkéréseket a kínai politikusoknak, a South Park két szerzője, Trey Parker és Matt Stone trollkodott kicsit a Twitteren. Sőt, a sorozat legújabb része ép a kínai cenzúrát parodizálja

A 23. évad 2. epizódjában az iskolások alapítanak egy death metal zenekart, így levezetendő a bennük lévő feszültséget, mire rögtön felbukkan egy befolyásos menedzser, hogy mindez – a korszellemnek megfelelően – nem lemezért vagy fellépésért, de egyenesen életrajzi filmért kiált.

Csakhogy bármit is írnának bele a sztoriba, rögtön ki kell húzni, nehogy a kínai cenzorok haragra gerjedjenek, és a végén ne jussanak be egy ilyen hatalmas piacra. Megkapja a magáét a kínai hatalom előtt leboruló Disney, és felbukkan még Micimackó és Malacka is, akik szintén egy politikai börtönben kell raboskodjanak.” (Magyar Hang)

Erre tett rá egy lapáttal a két szerző, amikor ironikus „bocsánatkérést” posztoltak a Twitterre:

Ahogy az NBA, úgy mi is befogadjuk otthonainkba és a szívünkbe a kínai cenzorokat. Mi is jobban szeretjük a pénzt a szabadságnál és a demokráciánál. Hszi Csinping egyáltalán nem úgy néz ki, mint Micimackó. Nézze meg a 300. epizódunkat szerdán tízkor! Éljen a Nagy Kínai Kommunista Párt! Legyen bőséges az őszi aratás! Így már elég jók vagyunk, Kína?”

Erre válaszul kiderült, hogy a kínai cenzoroknak sincs galambepéjük: egy nap leforgása alatt söpörték ki a kínai internetről nem csak a South Park összes részét, elérhetőségét, de még azokat a mondatokat, posztokat is, amik akár csak érintőlegesen, de a sorozatra utaltak. Volt-nincs, a múltat végképp eltörölték. Van nekik ebben gyakorlatuk, történelmi hagyományaik is vannak, majd rátérünk arra is.

De mi ez az állandó Micimackózás?

Ja, kérem: a Micimackót Kínában már évekkel ezelőtt betiltották. Ugyanis egy Hszi Csin-ping-Obama találkozó után megjelent egy internetes mém, amin az egymás mellett ballagó két politikust Micimackóhoz és Róbert Gidához hasonlították, és hát kissé korpulens testalkata miatt a kínai vezető lett Micimackó. No, ki is söpörtek a kínai köztudatból mindent, ami a gyermekkönyvvel kapcsolatos.


Hszi Csin-ping másik gúnyneve szintén okozott már gondokat: ugyanis nevezték őt már „paozi”-nek, húsos táskának is. Persze, a pocakja is szerepet játszik ebben, de az is, hogy egy alkalommal 2013-ban, megválasztása után fél évvel fogta magát az elnök, besétált a Qing Feng étterembe kíséret nélkül, rendelt egy húsos táskát, megvacsorázott és még ki is fizette.

Na, azóta nem túl egészséges dolog a húsos táskával viccelődni Kínában.

De nem új ez a visszamenőleges cenzúra. Két példát is mondanék rá a gazdag kínai történelemből: épp tegnapelőtt írtam ezeken a hasábokon a nagy Cseng Ho admirálisról, akinek tengeri útjai legendássá váltak. Legendássá bizony, ugyanis hiába írtak róluk krónikákat Jung-lo császár idejében, mikor a császár utódja, Csu Csan-csi betiltotta a tengeri utazásokat, az összes, erről szóló feljegyzést is megsemmisítették, elégették. Valóságos kínszenvedés Cseng Ho nyomait kutatni a hanyagságból, tévedésből ránk maradt pár forrás alapján. Őt is kitörölték a történelemből – és nem mostanság, hanem még 1435 körül.




Vagy ott volt a Mongolok Titkos Krónikájának az esete. Ugye tudjuk, hogy a mongolok meghódították Kínát, aztán a hódítás után trónra lépő híres dinasztia, a Jüan is mongol volt. Csak éppen annyira elkínaiasodtak, hogy már szégyellték is a „barbár”, mongol eredetüket. De azért büszkék is voltak rá, és megíratták, szigorúan belső használatra a Mongolok Titkos Krónikáját, ami nagyjából a dzsingiszidák és a mongol nép krónikája a Jüan-korig. Aztán véget ért a Jüan-kor, jött a han Ming-dinasztia, és lám, mi történt? Hadd mondja el nekünk Ligeti Lajos, a legnagyobb magyar mongolista:

Az eredeti mongol nyelvű, mongol írásos szöveg nem maradt fenn. Mégsem veszett el örökre, s ezt annak köszönhetjük, hogy a kínaiak a XIV. század végén, csaknem másfél száz esztendővel keletkezése után, a mongol szöveget kínai írásjegyekkel átírták tolmácsiskolájuk számára, oktatás céljából; a sorok közt az egyes mongol szavakhoz kínai értelmezést fűztek, és minden egyes szakasz végéhez a mongol szöveget röviden összefoglaló kínai fordítást csatoltak. A mű ez újabb változatának sem az eredetije, sem annak egykorú másolatai nem maradtak fenn. Szerencsére, teljes szövegét belemásolták a hatalmas, 22 877 könyvet tartalmazó császári gyűjteménybe, a Jung-lo ta-tienbe. E gyűjteményt 1408-ban fejezték be, és két példány is készült belőle. Ezek közül az egyik 1645-ben Nankingban lett a lángok martaléka, a másik 1900-ban Pekingben. A Jung-lo ta-tien teljes megsemmisülése előtt azonban a kínai írástudók több könyvet lemásoltak belőle. Ezek közé tartozott „A mongolok titkos története” is. Egy ideig kéziratos másolatokban terjedt az érdeklődők egyre táguló körében, 1908-ban aztán Je Tö-hui közzétette első nyomtatott kiadását.” (Ligeti Lajos: A Mongolok Titkos Története)

Hát bizony, ezt is titkolták, ha nem lett volna a tolmácsiskola, meglehet, azt hinnénk ma Dzsingiszről, hogy mesebeli, legendás alak. De lám, már a Ming-korban is töröltek ki komoly részleteket, műveket a történelemből.

Ehhez képest a South Park eltörlése nem túl nagy újdonság.

Van egy olyan érzésem, hogy nem csak a Nap alatt nincs új, ahogy a Prédikátor mondja, hanem Kínában sincs. Nem ért ott véget a középkor, még ha digitálisak is az eszközeik és pártfőtitkárnak hívják is a császárt…

Érdeklődve várom, mikor kezdik kibővíteni a Nagy Falat.

Mert Nagy Tűzfal már van.