Szele Tamás: Brexit és bolondokháza

Két világrengető hírrel is szolgálhatok ma Brexit-ügyben, hölgyeim és uraim, szóval nyugtatókat tessenek bevenni, aki jobban szereti, igyon valami erőset, biztonsági öveket bekötni, rázós szakasz következik, ügyeljünk magunkra és egymásra.

Az első hír az, hogy diagnosztizálták az első beteget Nagy-Britanniában Brexit okozta elmezavarral. Ez várható volt, azonban ehhez kapcsolódik a második hír: nem Boris Johnson az!

Minek következtében Johnson miniszterelnök továbbra is szabadlábon tartózkodik és akadálytalanul fejtheti ki áldatlan tevékenységét. De mi történt a Brexit-beteggel? A 444 szerint:

„…a 2016. június 24-i referendum után kezdődtek a panaszok, és fordult egyre rosszabbra a helyzet.

A férfi egyre több időt töltött közösségi média fogyasztásával, kommenteléssel, tévképzetek kezdték gyötörni, hogy mi minden rossz történhet majd most Angliában. Hamar jelentkezett is egy pszichiátriai kezelésre, ahol megvallotta: állandó rasszista indíttatású támadásoktól tart, és szégyenérzet kerülgeti, amiért brit.

Orvosa elmondta a lapnak, hogy a beteg szinte képtelen volt visszatérni korábbi élete ritmusához, gondolatai állandóan csak a politikai fejlemények körül keringtek, és a szorongás állandósult, alvászavarok, rögeszmék léptek fel.

Egy alkalommal állítólag saját kezével próbált egy járatot ásni magának a pszichiátriai kórház padlózatán, hogy valahogy elbujdokoljon a szégyenérzet elől, és állandósult rajta a paranoia, hogy őt megfigyelik.” (444)

Hm, ismerősek a tünetek, nálunk minden Brexit nélkül ilyen a fél ország. Csak mi nem alagutat ásunk, hanem repülőgépen menekülünk, ha tehetjük, esetleg vonaton. No, de nálunk nem is kezelik a betegséget, mint Britanniában: ott a beteg tünetei nagyjából két hét intenzív antipszichotikus (olanzapin) terápia után csökkentek, és teljesen megszűntek. Lehet, hogy ez a medikáció nálunk is beválna, most már csak az a kérdés, kinek kéne adni: az állampolgároknak vagy szeretve tisztelt vezetőinknek? Én ez utóbbi mellett tenném le a voksomat, már csak a felmerülő költségek miatt is: mindig olcsóbb kevés hülyét kezelni, mint sokat.

Persze, felmerül a kérdés, mire lesznek képesek ezek a mi vezetőink, ha még esetleg az eszük is megjön: de hipotetikus az egész probléma, attól nem kell tartani, hogy bárki is kikezelné őket, erre sem szándék, sem lehetőség nem mutatkozik.

No, de ott hagytuk abba, hogy a névtelen angol beteg a gyógyulás útjára lépett, szemben Boris Johnsonnal, aki egyáltalán nem ezt tette, sőt.

Sőt, tegnap végre kifejtette, mit talál a Brexit egyetlen kivitelezhető módjának, melytől különböző eljárást egyáltalán nem hajlandó elfogadni: vagy így történnek a dolgok, vagy megegyezés nélkül lép ki az Egyesült Királyság az Európai Unióból.

No jó, lássuk, hogyan képzeli el ő a dolgot?

Dióhéjban úgy, hogy a független Ír Köztársaságot Észak-Írországhoz csatolja. Melyhez azért Dublinnak is lesz egy-két szava. Természetesen ez nem jelent területi annexiót, hanem arról lenne szó, hogy a vámhatárt tolná odébb egy országgal Ulstertől.

Mármost az előző brit miniszterelnök, Theresa May által tavaly novemberben elért, a londoni alsóházban háromszor is elutasított jelenlegi brexit-megállapodás tartalmaz egy olyan tartalékmegoldást – backstop –, amelynek alapján az Egyesült Királyság egésze vámuniós viszonyrendszerben maradna az Európai Unióval, ha – és amíg – nem sikerül olyan kétoldalú kereskedelmi megállapodásra jutni, amely önmagában feleslegessé tenné a tartalékmegoldás alkalmazását. A rendszer alapján Észak-Írországban érvényben maradnának az EU egységes belső piacának egyes szabályai is.

Ezzel szemben Johnson most az ír sziget egészére és minden áruféleségre, köztük az agrárélelmiszerekre kiterjedő egységes kereskedelmi szabályozási térség kialakítását javasolta. A szabályozási övezet fennállásának idejére szükségtelenné tenné bármiféle ellenőrzés bevezetését az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti áruforgalomban, mivel az árukra vonatkozó észak-írországi szabályozás azonos maradna az Európai Unióban alkalmazott szabályozási rendszerrel. A brit javaslat sarkalatos eleme ugyanakkor az is, hogy Észak-Írország a brit EU-tagság megszűnését követő átmeneti időszak után nem az EU vámuniójának, hanem teljes mértékben az Egyesült Királyság vámtérségének tagja lenne, összhangban azzal az alapelvvel, hogy az Egyesült Királyság egységes egészként hagyja el az Európai Unió vámunióját. Mindez maradéktalanul összeegyeztethető azzal a célkitűzéssel, hogy az ír-északír határ a brexit után is nyitott maradjon.

Akkor hogy is van ez? A vámot tehát nem Észak-Írország és az Ír Köztársaság között vetnék ki, hanem elvben a két sziget között? Igen ám, de a Nagy-Britanniából Észak-Írországba irányuló szállítmányok ellenőrzési vagy kijelölt beléptetési pontokon haladnának át. Ezeket a szállítmányokat a brit hatóságok azonosság- és dokumentáció-ellenőrzésnek, valamint fizikai ellenőrzésnek vetnék alá az Európai Unió vonatkozó előírásainak megfelelően. Akkor pedig mégiscsak lenne határellenőrzési rendszer, csak Nagy-Britannia és Észak-Írország között, legalábbis az agrártermékek tekintetében.

Mármost minden attól függ, hogy Dublinban hogy fogják látni ezt a kérdést: ha úgy, hogy Észak-Írországot ez a megoldás gazdaságilag egyesíti az Ír Köztársasággal, akkor semmi baj. Baj akkor van, ha úgy veszik, hogy az Ír Köztársaságot egyesíti Johnson ötlete Ulsterrel: mert a nagypénteki megállapodás egyik alaptétele, hogy az ír függetlenség szent és sérthetetlen.

Szóval, ha alaposabban megnézzük, a vámproblémát Johnson egy ügyes csellel átpasszolta Dublinnak: foglalkozzanak ők ezzel a gonddal, szabják ki ők a vámokat, maradjanak az ő nyakukon az esetleg problémás áruk, szállítmányok, a boldog Britannia megmarad az ő splendid isolationjében, csodás elszigetelődésében.

Illetve, mivel az Ír Köztársaság uniós tagállam marad, a probléma most már az Unióé is. Mármint, ha elfogadják ezt a backstop-elkerülő megoldást.

Tény, hogy a legjobb lenne elfelejteni az egész Brexitet úgy, ahogy van: de ha már mindenképpen muszáj véghez vinni, ez is egy verzió.

Johnson kicsit sem hülye: csak őrült.

Lássuk most már, mit szól az ötletéhez a világon mindenki más.

Szele Tamás

Kapcsolódó: Előállt az új Brexit javaslattal a brit kormány – az Európai Bizottság nem elégedett