Szele Tamás: Az essexi harangok

A hír rövid, a hír borzalmas. „Harminckilenc holttestet találtak egy bolgár kamionban a délkelet-angliai Essex megyében.” – írjuk lapunk más helyén, ahogy írja az egész világ minden fontosabb sajtóorgánuma, a BBC-tól az Indexig. Ennél sokkal többet nem tudunk, de elég ezt tudni, hogy elgondolkozzunk.

Azért menjünk végig előtte mégis az ismereteinken. A kamiont a Waterglade ipari parkban találták, Graysben, szombaton érkezett Angliába Bulgáriából, Holyheadnél lépett be angol területre. Holyhead a második legforgalmasabb brit kompkikötő Dover után, főleg az Írország és Nagy-Britannia közötti forgalom miatt. Csaknem 500 kilométerre van attól a helytől, ahol a teherautóra ma hajnalban rábukkantak. Az essexi rendőrség szerint az áldozatok közül 38-an felnőttek, egy pedig tizenéves gyermek.

Azonosításuk nagyon nehéz, valószínűleg nincsenek náluk az irataik – az embercsempészeknél lehetnek, akik a halálukért is felelősök. Feltehetően menekültek, de hogy honnét, még nem tudjuk. A huszonöt éves északír kamionsofőrt már őrizetbe vették, és komoly büntetés néz ki neki, ugyanis nem csak nálunk, Közép-Kelet Európában történt már hasonló eset, hanem az Egyesült Királyságban is.

Éspedig 2000-ben, Doverben – akkor egy konténerben ötvennyolc kínai állampolgár vesztette életét, megfulladtak szegények, míg a kamion a komp rakterében állt, bár ketten túlélték a borzalmat. Mint a nyomozás kiderítette – mert volt nyomozás, méghozzá alapos! – akkor a fucsieni Kígyófej-banda szervezte számukra a halálutat, nemzetközi összeköttetéseket igénybe véve. A sofőr, Perry Wacker tizennégy évet kapott az enyhítés esélye nélkül, és 2003-ban a Kígyófej kilenc tagját börtönözték be Hollandiában hasonló szigorúsággal.

Az angol törvények ilyen ügyekben azóta sem enyhültek, úgyhogy a mostani sofőr sem számíthat enyhe ítéletre.

Tetszenek emlékezni? Igen, a parndorfi tragédia… amihez bizony nekünk is közünk volt. Abban hetvenegy ember halt meg, cinikus, haszonleső gazemberek kezén, ők is teherautó rakterében fulladtak meg. Idézném a vádiratot, ha valakinek kiment volna a fejéből.

A vádlottak tudták, hogy a hűtőfelépítménybe bezárt emberek azért dörömbölnek, mert nincs levegőjük. A vádlottak azt is tudták, hogy a szállított személyek közt 14 év alatti személyek is vannak. (…) Az elsőrendű vádlott felindult állapotban azt mondta: azt akarja, hogy a sérültek haljanak meg, és ha meghalnak, akkor a negyedrendű vádlott rakja ki őket Németországban, egy erdőben. (…) Minden vádlott tisztában volt azzal, hogy a sértettek megfulladnak, ha nem engedik ki őket. A halál a világítás hiánya, az összezártság, a levegőtlenség és az összezártság miatt különösen gyötrelmes volt.”

A Kecskemétről a határra tartó hűtőkocsiban 59 férfi, 8 nő és 4 gyerek az indulástól számított három órán belül, még magyar területen, gyötrelmes körülmények között megfulladt. A 71 holttest közül 29 iraki, 21 afgán, 15 szír, 5 iráni holttestet sikerült azonosítani.

És tessék nekem elhinni: a Halál előtt egyformák voltak, akármilyen is volt a nemzetiségük.

Halálkamionok járnak mindenfelé Európa útjain – mert ne ringassuk magunkat illúziókba, most is több ilyen gurul valahonnét valahová, csak azokról nem tudunk, mert nem vesztek oda az utasaik. Vagy ha odavesztek szegények, sikerült eltitkolni. Nagyon, nagyon muszáj lehet elmenekülni annak, aki ezt a kockázatot is vállalja, csak végre nyugodtan, emberhez méltóan élhessen – és utolsó gazember, aki veszélyezteti az életét a nem kis haszon reményében.

Egyes utolsó gazembereket elkapnak, másokat nem, továbbiak pedig politikusként működnek – rendszerint épp azok, akik miatt menekülni kell. A mostani helyzet Rojavában minden, csak nem megnyugtató, bár valószínű, hogy nem indul Európa felé menekülthullám, részben földrajzi, részben politikai okokból: a menekülőknek ugyanis nagyon hosszú utat kéne megtenniük ellenséges területen, ráadásul a pillanatnyi helyzet inkább azt mutatja, hogy Oroszország vonul be egészen pontosan oda, ahonnét az amerikai erők kivonultak, és az a bizonyos „biztonsági övezet” 32 kilométer mélységben létrejön Tell-Abjad és Rász el-Ain között. A kurd lakosság menekül, de nem Európa felé: eddig körülbelül 176 ezer ember kellett elhagyja lakhelyét, közülük 80 ezren gyermekek.

Kik állapodtak meg erről a csodás békéről?

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és Recep Tayyip Erdogan, Szocsiban.

Ne feledjük: Erdogan hivatalosan azt állítja, korábban elmenekült népességet fog letelepíteni az övezetben (a gyakorlatban ez nehezen hihető, és ha mégis előfordul, nem kurdok lesznek, hanem arabok és turkománok: Erdogannak érdeke megváltoztatni a térség nemzetiségi összetételét). A világ úgy tett, mintha elhinné ezt Erdogannak, és a politikusok arról szónokolnak, hogy sikerült elkerülni az újabb menekülthullámot ily módon – igen, a kurdok élete árán.

Van, aki egy kamionban fullad meg Essexben, van, akit az országút mentén vernek agyon a milicisták, van, akit szimplán főbe lőnek.

Van felelőse minden ilyen halálnak, több is: és a legfelelősebbek neveit minden nap olvashatjuk a hírekben.

Ma október huszonharmadika van. Arra emlékszünk ezen a napon, hogy a magyar nép kétségbeesett helyzetben, szervezetlenül és a siker esélye nélkül, de megpróbált szabad lenni 1956 őszén.

A forradalom elbukott, és körülbelül kétszázezer magyar állampolgár hagyta el az országot meglepően hasonló körülmények között, mint azok, akik most menekülnek.

Hadseregek elől, zsarnokok elől menekülnek.

Ahogy a mieink is tették annak idején.

Nem tudjuk egyelőre, milyen nemzetiségűek az essexi áldozatok.

De ha 1956 novemberét-decemberét írnánk (és ha akkoriban nem lépett volna fel hatékonyan a Nemzetközi Vöröskereszt meg az ENSZ) lehetnének magyarok is.

Vagy mások is.

Emberek.

Csak így szimplán.

Élt egyszer, az angol reneszánsz idején egy ember ebben a mi kis Európánkban, közelebbről London városában, úgy hívták, John Donne. Írt ő sok mindent, többek között egy olyan című eszmefuttatást is, hogy „Ájtatosságok fontos alkalmakra”. Hogy is mondta?

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

Legalább október huszonharmadikán értsük meg.

Mikor arra (is) emlékezünk, hogy tőlünk hányan menekültek el.

Minden harang mindig értünk szól.

Az essexi harangok is.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!