Szele Tamás: Az ember, aki túlcsalta magát

Bolonddá tehetsz mindenkit néhányszor, néhány embert mindig, de mindenkit mindig nem tehetsz bolonddá” – mondta vagy nem mondta Lincoln elnök, de sajnos nem Alekszandr Lukasenkának mondta.

Sőt, a fehérorosz politikus valószínűleg nem is ismeri ezt a tételt, ugyanis most pont annak a következményeit nyögi, hogy megpróbált mindenkit bolonddá tenni és nem igazán sikerült neki. Nagyon nehéz volna megmondani, mi történik ezekben a percekben Fehéroroszország vagyis inkább Belarusz földjén – helyesebb volna az utóbbi megnevezést használni, azonban a magyar nyelvben az első terjedt el inkább tehát azt alkalmazom, annak a szem előtt tartásával, hogy a belaruszok nem oroszok.

Tegnap választás zajlott az országban, éspedig elnökválasztás, aminek eredménye, ismerve Lukasenkát és rendszerét, várható volt, vagy mégsem volt várható, aszerint, ki mennyire pesszimista vagy optimista: lényegében véve lehetett ugyan drukkolni Lukasenka ellenfeleinek, kihívóinak, de fogadni rájuk nagyobb összegben már nem lett volna érdemes. Illetve, a mostani zavaros helyzetben ezt nehéz eldönteni. Tény, hogy Lukasenka reggel leadta a saját szavazatát a minszki Testnevelési Egyetemen, majd utána homályos interjút adott a saját honlapjának, amely azóta nem frissült. Ebben olyasmiket mond, hogy:





Semmi sem fog kicsúszni az ellenőrzésünk alól. Ezt garantálom. Ez a fő célja nem csak a kormánynak, de az elnöknek is. Ez kétségtelen, tekintet nélkül arra, egyesek mit terveznek itt és tekintet nélkül minden egyébre is.”

Hm, csak nem számított a zavargásokra?

Nem szabad alábecsülni a helyzetet, de nincs okunk arra számítani, hogy holnap az ország káoszba vagy valamiféle polgárháborúba fog süllyedni. Ezt garantálom.”

Ezek szerint számított.

Azt hiszem, holnapra megnyugszanak és megértik, hogy mindenki csak egyszer él. Azoknak, akik szembesülnek a hatóságokkal, együtt kell élniük a többiekkel ezen a békés földön.”

Vagy benne, vagy rajta… Ugyanis lám csak, mi történt?

Ez egy olyan sikeres választás volt, hogy egyből két, egymással szöges ellentétben álló eredménye is lett. A hivatalos adatok szerint a szavazatok 80,23 százalékával a hivatalban lévő Alekszandr Lukasenka győzött, az ellenzéki jelölt, Szvetlana Tyihanovszkaja (Szvjatlana Cihanouszkaja) 9,9 százalékot szerzett. A többi három jelölt kevesebb mint 2 százalékot kapott. A választási részvételi arány 84 százalékos volt.




Ezzel szemben független elemzők, például a lengyel Bielsat szerint Tyihanovszkaja győzött 71 százalékkal, Lukasenka pedig összesen 10 százalékot tudott összeszedni.

Azért ez hibának kissé durva volna, számszaki tévedésnek meg még inkább: a valóságban ennyire nem térhetnek el választási adatok. Mindenesetre Lukasenka bejelentette a győzelmét és csőre töltötte az előkészített Sztecskint, mert volt egy olyan érzése, hogy ezt már nem lehet majd a lakosság torkán puszta kézzel lenyomni. Tegnap este tízkor tömegtüntetés kezdődött, először Minszkben, majd átterjedt még húsz városra. Minszkben eddigi adataink szerint ötezer karhatalmistát vetettek be, mintegy háromezer tüntetőt tartóztattak le, Szvetlána Tyihanovszkaja ellenzéki fehérorosz jelölt minszki kampánycsapatának több tagját is letartóztatták nap közben, korábbi versenytársa, jelenlegi szövetségese, Veronika Cepkalo elmenekült az országból. Amint a Mérce beszámol róla:

A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!

Az internetszolgáltatást, és így a legfőbb kommunikációs csatornákat folyamatosan zavarják az országban, nagyon nehéz kijuttatni hiteles információt.

Az orosz ellenzéki Novaja Gazeta tudósítása szerint egy helyen egy rendőrségi jármű hajtott a tömegbe, helyi források alapján azt írják, hogy akár áldozatok is lehetnek. Egy esetben Minszkben a tüntető tömeg nem nézte tétlenül a járókelők rendőri vegzálását: a felháborodott jelenlévők egyetlen rohammal elsöpörték a brutálisan intézkedő rohamrendőröket.”





Időközben kiderült, hogy egyes körzetekben Tyihanovszkaja 90%-os eredményt is elért, ugyanis ezt közzétették a helyi választási bizottságok. A belügyminisztérium összehívta a válságstábot, szóvivőjük a tegnap esti órákban közölte, hogy rövidesen bejelentés várható, ám ez elmaradt. Ma délben azonban Lukasenka elnök nyilatkozott a Belta belorusz hírügynökségnek, és nem túl szépeket mondott:

Megtörtént, amire számítottam. Azok, akik nem hittek nekem, most hinni fognak. Valaki megpróbálja kiélezni a feszültségeket. Figyelmeztettem mindenkit, hogy itt nem fognak kitörni mindenféle Maidan-forradalmak, bármennyire is akarják. Mindenki nyugodjon meg. Figyelmeztetem a szülőket, hogy ellenőrizzék, merre járnak a gyermekeik, nehogy később bánkódniuk kelljen miattuk. Körülbelül huszonöt rohamrendőrünk megsebesült, kezüket-lábukat törték, mikor a tüntetők rájuk támadtak. Mi értelme most nyafogni és sírni? Megfelelő választ adunk a tiltakozóknak. Nem engedjük, hogy feldarabolják az országot.”

Majd nyíltan megvádolta Csehországot, mert szerinte ez az állam támogatja ellenfeleit. Hogy Csehországnak miért lenne köze Fehéroroszországhoz és miért érdekelné Prágát Minszk vagy mihez kezdene vele, az megválaszolhatatlan kérdés, ennyi erővel vádolhatná Lukasenka a Tongai Királyságot is. De kitart a nyilatkozat végén is amellett az állítás mellett, hogy külföldről finanszírozott puccskísérlet történt.

Az események híreit természetesen folyamatukban követjük és be is számolunk róluk, de egyelőre óva intenék mindenkit az optimizmustól. Világosan látható, mi történt Fehéroroszországban: grandiózus választási csalást követett el a volt elnök, olyan mértékűt, amit már elkendőzni sem lehetett. Az ellenzéke – mintha csak magyarok lettek volna – összefogott, végül is az indulás lehetőségétől megfosztott jelöltek mind Tyihanovszkaját támogatták, aki elsöprő győzelmet is aratott volna – ha Lukasenka hagyja. De nem hagyta és mivel az ő emberei számolták a szavazatokat, az az eredmény jött ki, amit a Gazda rendelt. Lukasenka népszerűsége sosem verte az egeket, legalábbis az utóbbi években nem, ezen sokat rontott az a szinte elmebajjal határosan rossz módszer, amivel a koronavírus-járványt kezelte: hol tagadta a létezését, hol azt állította, hogy ezt az apró kis megbetegedést tökéletesen gyógyítja a vodka, a szalonna vagy a jégkorongozás, máskor arról beszélt, hogy „a traktorok meggyógyítanak, a föld meggyógyít mindenkit.” Közben már látványos volt az elégedetlenség, ugyanis a járvány nem olyan, mint az osztályellenség, nem lehet valakit kinevezni koronavírusnak és utána becsukni kétszáz évre: a kórokozó létezik és pusztít is.

Lukasenka első hibája az volt, hogy egy létező veszélyt (a világjárványt) nem létezőnek tekintett, egy nem létezőt (a külföldi beavatkozást az ország belügyeibe) meg létezőnek.

A második hibája a választási csalás volt. Ekkorát nem lehet csalni. Ez látszik, de nagyon. Választási csalást akkor lehet feltűnés nélkül elkövetni, ha nem ég és föld a különbség a két jelölt támogatottsága között, mondjuk olyan tíz-tizenöt százalékot lehet összetrükközni következmények nélkül, de hát itt láthattuk: hetven-nyolcvan százalékos az eltérés. A fehérorosz ellenzéket eddig is folyamatosan zaklatták a hatóságok, de mindezidáig békések voltak, a tiltakozás politikai formáit választották, még össze is fogtak (nem túl lelkesen ugyan, de sikerült), tehát egyértelműen szavazás és demokratikus eszközök útján szerették volna elérni a változásokat.




Lukasenka a grandiózus csalással azt mutatta meg nekik, hogy ez a békés út sehova sem vezet. Míg ő számláltatja a szavazatokat, ő fog nyerni, ez a banda neki húzza a nótát, akármi is történik. Így hát elkezdett akármi történni: az elnök szó szerint belekényszerítette népe nagy részét az utcai tiltakozásokba, és ezek a jelek szerint nem fognak egyhamar véget érni. Voltaképpen egy szimpla választási vereségért áll most véres bosszút.

Az azért mond valamit, hogy a Google szerint a Fehéroroszországban tegnap este óta leggyakrabban keresett kifejezés a „Molotov-koktél”. Az orosz keresési trendeket pedig kizárólag a minszki események vezetik.

Egyelőre nem megjósolható, mi fog történni, az kétségtelen, hogy Lukasenka hatalma illegitim, bár elismerte Oroszország, Kína, Üzbegisztán, Kazahsztán és Azerbajdzsán is. A helyzetet a karhatalom döntheti most el: ha ugyanis átáll a tiltakozók oldalára (amint egyes vidéki városokban meg is tagadták a megtámadásukat), Lukasenka rendszere addig sem marad fenn, míg hógolyó a Pokolban. Ha azonban nem áll át, akkor hosszú és nagyon-nagyon véres, elnyomó diktatúra következik, ami még az azt fenntartó erőszakszervezeteknek sem lesz kellemes, tehát érdemes volna elgondolkodniuk az ország sorsán.

Ezt a csalást már nem lehet letagadni, ezt a tiltakozást már nem lehet vérbe fojtani.

A legfrissebb híreket folyamatosan közöljük majd.

 

 

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!