Szele Tamás: Alfelünkből passzátszél…

Forr a világ bús tengere, oh magyar”, mondom Berzsenyivel, és ebből a közönség annyit hall meg, hogy „magyar”. A világ, a bús tenger és a forrás nem érdekli.

Körülbelül így írhatnám le a honi közönség reakcióit a Soros-Zuckerberg konfliktusra, és nem teljesen értem, hogy miért várjuk el a világtól, hogy értse meg a gondjainkat, ha minket kicsit sem érdekel maga a világ. Úgy általában sem.

Szóval, történt volt tegnap, miszerint Soros György olvasói levelet írt a Financial Timesnak, melyben igencsak megrótta a Facebook vezetőjét, Mark Zuckerberget. Sőt, egyenesen az elmozdítását követelte. Lássuk csak, miket írt?

Mark Zuckerbergnek abba kéne hagynia a tények elfedését, miközben álszent módon a kormányzati szabályozás mellett érvel. Úgy tűnik, Mr. Zuckerberg valamiféle kölcsönös segítségnyújtási egyezséget kötött Donald Trumppal, amelynek révén a Facebook segíteni fogja Trump újraválasztását. A Facebooknak nem kell kormányzati szabályozásra várnia ahhoz, hogy visszautasítson minden 2020-as politikai hirdetést a november 4-i amerikai elnökválasztás lezárultáig. Ha bármi kétség is felmerül arról, hogy az adott hirdetés politikai jellegű, akkor elővigyázatosságból azt is vissza kell utasítania. Valószínűtlen, hogy a Facebook így fog eljárni. Ezért újra megismétlem kezdeményezésemet: Mark Zuckerberget és Sheryl Sandberget el kell távolítani a Facebook vezetéséből. Az pedig természetes, hogy támogatom a közösségimédia-platformok kormányzati szabályozását.”

Mi van? – kérdi a magyar olvasó, és tanácstalannak, sőt eltájoltnak érzi magát. Nem nagyon, csak annyira, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Most merre van az előre és merről van a hány méter?

Egyszerű, kérem. Az a szomorú helyzet, hogy történetesen ez a konfliktus nem mirólunk szól. De legalább kicsit sem. Ez – mint olvasható is a levélben – az idei elnökválasztásokról szól, melyeket az Egyesült Államokban tartanak majd, és hacsak nem csatolják novemberig Hunniához ezt a kis országocskát, nekünk ebben a kérdésben nem osztanak lapot, mi ebből kimaradunk. Tudom, hihetetlen, de vannak olyan problémák a világban, melyekhez a magyar belpolitikának valamiért nincs köze. A jelenség okait már vizsgálják a CERN laboratóriumaiban, de egyelőre nincs a dologra hitelt érdemlő magyarázat, valószínűleg a szubatomi térben lejátszódó kvantumjelenségek anomáliái okozzák a dolgot.

Komolyabban: itt látszik meg, milyen ide-oda görbülő tükrök által látjuk mi a világot és mely homályosan, nem pedig színről színre.

A magyar kormánypropaganda évek óta harsogja, hogy Soros azonos a Facebookal, Soros azonos a Google-lel, Soros azonos a You Tube-bal és ezek egymás között is mind azonosak, valamint az egész halmazt a Háttérhatalom és a Bilderberg-csoport alakváltó gyíkemberei irányítják. Ez az egész narratíva (magyarul: süket duma) orosz eredetű, de mi vagyunk Vlagyimir Vlagyimirovics legjobb tanítványai, tehát talán még fokozni is képesek vagyunk, magyaros ízekkel gazdagítva ezt a moszkvai mirelit pirogot, amit készen kaptunk.

Sőt, mivel a magyar ló kétdimenziós, háta nincs, csak két oldala, hogy az egyikről a másikra eshessünk, elhittük, hogy úgy mondjam, negatívban is a maszlagot. Itt arra gondolok, hogy az ellenzéki közgondolkodás legalább olyan egyszerű és kiszámítható, mint a kormánypárti: ha a kormány utál valakit, valamit, az csak jó lehet, sőt, a legjobb. Ha utálja Sorost, akkor Soros a liberális demokrácia angyala kell legyen, ráadásul gazdag angyal, ha a kormány utálja a Facebookot, akkor az a nyílt társadalom záloga és legfőbb értékünk.

És mivel ebben a kis magyar játszmában mindig a kormány lép először, szó szerint meghatározza, kiért-miért fog rajongani az ellenzéke.

A mi esetünkben a kormány vette korábban egy kalap alá Sorost és a közösségi oldalakat, mert az volt az érdeke a saját szavazótáborának fenntartása végett, és könnyű volt az ellenzék számára lecsapni a labdát, elfogadni a különben hamis tételt, és azonnal kiállni a megtámadottak mellett (mondjuk közösségi oldalakra tényleg szükségük is van). Igen, csak ilyenformán azt is elfogadták, hogy Soros összeforrt a közösségi kommunikációval – hát Istenem, a magyar politikusokat sem fogják egyhamar elrabolni a földönkívüliek az eszükért. Még a szépségükért is előbb.

Tehát, amikor a magyar választó azt látja, hogy Soros utálja Zuckerberget és viszont, nem érti, mi folyik itt, hiszen csakis a sajátos, magyar, ízlésének megfelelő sajtóból tájékozódik, az pedig csak a magyar belpolitika szempontjából mutatja a világot. Jobbról is, balról is. A kormánysajtó reakciói gyönyörűek ebben az ügyben, a 888 például kínjában magyarázat helyett hűséget esküdött, mert abból még sosem volt baj.

Jól esik látni, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök két legnagyobb ellenfele egymást kezdi kicsinálni. Minden esetre mi kitartunk a miniszterelnök mellett és annak örülnénk a legjobban, ha Soros és Zuckerberg is nyugdíjba vonulna, hogy kiélvezzék milliárdos vagyonukat.”

Azt mégsem írhatták, ugye, hogy „Bocsika, hülyék voltunk mostanáig, jót röhögnek ősapáink, ez a két ember nem egy kalap alá tartozik”. Pedig ezt kéne. Hadd magyarázzam meg röviden, miről van igazából szó.

Tehát: a Facebook egyik alapvető problémája (azért vannak mások is) az álhírek és a politikai propaganda célzott terjesztésének a lehetősége. Ezzel a hiányossággal élve, ezt kihasználva sikerült megszavaztatni a Brexitet, megválasztatni Trumpot azoknak a köröknek, akiknek ez érdeke volt. Zuckerberg heti gyakorisággal jelent be sosem látott óvintézkedéseket, de azért a valóságban csak a jól bevált hármas jelszavukat alkalmazza botrány esetén: „Delay, deny and deflect – halogatás, tagadás és hárítás”. Ráadásul – és Soros György ettől kapta fel a vizet ennyire – nemrég bejelentették, hogy politikusok hirdetései esetén nem alkalmazzák a tényellenőrzést, másképpen szólva, hazudni általában tilos a Facebookon, kivéve, ha politikus vagy hirdető vagy, mert akkor szabad. Azt én értem, hogy miért – azért, mert a politikusok és követőik elkezdték egymás propagandáját jelentgetni álhírként, és mivel a propaganda is nagyipari méretekben öntötte el az oldalt, a cáfolatok is ilyen mennyiségekben érkeztek, a fact-checkingre, az ellenőrzésre nem is lehetett kapacitás, még akkor sem, ha jelen pillanatban harmincötezer moderátor dolgozik Zuckerbergnek és újakat is készülnek felvenni. Inkább elengedték a gondot, egyék meg egymást a politikusok, fújják fel magukat és kész.

Közben pedig Zuckerberg is azért szorgalmazza az oldal kormányzati szabályozását, hogy szabaduljon a mára már elviselhetetlen teherként rá nehezedő felelősségtől, csak ő úgy képzeli a kormányzati szabályozást, hogy a különböző államok közös jogi környezetet és segítséget teremtsenek egy nemzetközi, vállalati alapú szabályozáshoz, ezt viszont rajta kívül senki sem akarja.

Soros főleg nem, ő egy régebbi kor gyermeke, ő attól tart, hogy Trump gyakorlott és egyszer már sikeres gépezete a közösségi oldalakat fel- és kihasználva, álhíreket terjesztve újból megnyeri a választásokat, Zuckerberg menesztését és a FB feldarabolását követeli, sőt, akár a megszüntetését is, mert úgy gondolja: Amerika megvan a FB nélkül is, csak a FB nincs meg Amerika nélkül. Tehát Sors akár az oldalt is feláldozná, csak Trumpot ne válasszák újra.

Mint látható, itt mindenki a maga érdekét védi, Zuckerberg ezen felül még a vagyonát is, habár ő sem rajong Trumpért, de annyira nem idealista, hogy feláldozza a világ egyik legnagyobb vállalkozását egy olyan Felsőbb Jó érdekében, amiről egyelőre nem tudjuk, hogy mennyire lesz jó, csak azt, hogy az eddigi rossznak (Trump elnökségének) vetne véget. Erről szól tehát ez a dal, ezért nem tetszenek érteni – ugyanis tényleg semmi köze a magyar viszonyokhoz, annak ellenére, hogy a magyar kormány pillanatnyilag és a jelek szerint a techóriások magyar részlegeinek einstandolására készül, vagy ha ez nem sikerülne, hát az elüldözésükre. A magyar kormány törekvéseinek semmi köze a Soros-Zuckerberg konfliktushoz, egyszerű véletlen egybeesésről van szó, egy több éves hadjárat ért el most ahhoz a ponthoz, hogy holnapra kivezényelték a CÖF-öt és a Pesti Srácokat a Google Magyarország székháza elé tüntetni.

Szóval, nem, nem rólunk szól, róluk szól. Az emberek időnként – főleg, ha nem magyarok és nincs is közük Magyarország belügyeihez – hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezt a kis drótoktól öleltet a Kárpát-medencében.

Hogy aztán mi lesz a két nagymogul konfliktusának vége?

Valószínűleg semmi.

De nagyon meg fogom nézni, hogyan magyarázza majd meg ezt a semmit a kormánysajtó.

Meg az ellenzéki is.

És hogyan csinálnak majd ebből is magyar ügyet.

Mert hát a mi hátsónkból fú a passzátszél, a mi farunk két partja között fut az Egyenlítő.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!