Szele Tamás: A türkmén beteg

Speciális helyzetünkben most mellőzném a járvány magyarországi helyzetének ismertetését, azt mindenki megtalálja napi híreink között, inkább egy külföldi példát elemeznék, ugyanis Türkmenisztán a védekezésnek egy meglehetősen sajátságos és, fogalmazzunk úgy, gyökeres módját választotta – ők betiltották a koronavírust és kész.

Persze ez nem volt ennyire egyszerű, ez egy folyamat eredménye, idáig el kellett jutni. De előbb tekintsük a kies Türkmenisztánt és viszonyait! Az ország Afganisztánnal, Iránnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal határos, nyugaton pedig a Kaszpi-tenger mossa partját. Határos ezen kívül még a csodával is, mert ilyen földrajzi adottságok mellett sem tagja a Türk Tanácsnak. Miért vagy miért nem, ennek csak mostani államfője, a hatalmas Szaparmurat Türkmenbasi utódja, Gurbanguly Mälikgulyýewiç Berdimuhammedow volna a megmondhatója (nem, nem ült rá a macska a billentyűzetre, tényleg így hívják, a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük csak röviden Berdimuhammedownak), de tény, hogy kimaradt ebből az érdekes testületből. Lakosainak száma bizonytalan, egyelőre ötmillió körül jár, azonban félő, hogy ez az adat változni fog.

Berdimuhammedow elnök korábban érdekes módon még mintha tudomást vett volna a szomszédos Iránban mérhetetlen pusztításokat végző világjárványról, mert február 25-én bejelentette, hogy a koronavírus ellen tett intézkedések jegyében a türkmén légitársaság felfüggesztette járatait Isztambulba és Ankarába. Tehát akkor még ismerte a járvány és a koronavírus fogalmát, azonban március közepén már egy kormányülésen nem volt hajlandó szájára venni ezt a szót, csak általánosságban beszélt arról, milyen pozitív hatásai vannak a szíriai rutafűnek (Peganum harmala) és mennyire hasznos mindenféle fertőzés ellen, ha kifüstöljük vele az otthonunkat. Körülbelül ekkortájt hozott nyilvánosságra egy videót is, amelyben ezt az eljárást népszerűsíti.

Саксаул и могильник против коронавируса

Президент Туркменистана Гурбангулы Бердымухамедов в разгар пандемии коронавируса распорядился увеличить посевы саксаула из-за его «целебных свойств».

Közzétette: Radio Azattyq – 2020. március 18., szerda

Történhetett valami február 25-e után és március közepe előtt, ugyanis a Turkesztán Tájmz blog már február 29-én arról számol be, hogy Asgabatban megbüntettek egy nőt, mert maszkot hordott. Idézzük az eljárás menetét, mert az sem hétköznapi:

A nő munka után tartott haza, amikor megállították a rendőrök. A papírjai rendben voltak, de a rend éber őrei arról faggatták, hogy miért hord maszkot, és ez azt jelenti-e, hogy nem bízik a kormány intézkedéseiben, amelyeket a vírus megelőzéséért hoztak.

A hatóság emberei végül azt állapították meg, hogy a nő pánikot kelt, és ezért kb. 71 dollárnyi manatra büntették. Az útlevelét elkobozták, amit másnap reggel kapott vissza, amikor a rendőrségen bemutatta a befizetésről szóló banki bizonylatot.

Informális értesülések szerint például a rendőrségi és egészségügyi dolgozóknak is megtiltották maszk viselését, hogy ne keltsenek pánikot.” ( Turkesztán Tájmz)

Szóval, amit az elnök 25-én még elismert, az 29-én már nem létezett. Van ez így időnként Közép-Ázsia tágterű sztyeppéin és sivatagaiban. De a mostani intézkedés végre eldönti, van-e vagy nincs koronavírus Türkmenisztánban.

Természetesen nincs.

Mint azt a Riporterek Határok Nélkül közleményében olvashatjuk, Türkmenisztánban betiltották a koronavírus szót a sajtóban és az utcán. Az állami ellenőrzésű média többé nem említheti, és a szó eltűnt az egészségügyi információs füzetekből, amelyeket iskolákban, kórházakban és munkahelyeken osztogattak. A türkmén állami hírügynökség utoljára a múlt héten használta a „koronavírus” szót, amikor arról jelentett, hogy hazatértek türkmének olyan külföldi területekről, amelyeken már megjelent a járvány. A türkmén külügyminisztérium két hete nem említi a koronavírust, amely az ország egészségügyi minisztériumának honlapján sem olvasható. A türkmén hatóságok megtiltották a lakosságnak nemcsak, hogy maszkot viseljen, hanem még azt is, hogy közterületen a koronavírus-járványról beszélgessen. Aki ezt megszegi, azt kockáztatja, hogy civil ruhás titkosrendőrök őrizetbe veszik. Ezek után nem is csoda, hogy Türkmenisztánból eddig egyetlen koronavírusos fertőzést sem jelentettek, holott az ország határos Iránnal, ahol több mint 44 ezren kapták el a kórt.

Mindemellett ne feledkezzünk meg arról, hogy a Türkmenisztánnal szomszédos országok közül nem csak Irán ismeri el a járvány létét – ők nehezen tagadhatnák – hanem Üzbegisztán is, annyira, hogy múlt pénteken az üzbég kormány 150 ezer szájmaszkot küldött ajándékba Magyarországnak. Ha a szomszédjuk elismerné, hogy létezik a ragály, bizonyára előbb küldtek volna nekik, már csak a tulajdon, jól felfogott érdekükben is. De nem ismerik el. Bár a türkmén államegészségügy mindig sajátosan működött, kezdjük rögtön azzal, amikor még a hatalmas Szaparmurat Türkmenbasi 2004-ben az összes egészségügyi dolgozót elbocsátotta, mert sokba kerültek. A helyükre katonákat helyeztetett.

De Nijazov elvtársnak (ez volt a türkmenbasi polgári neve, a „türkmenbasi” tulajdonképpen egy cím, azt jelenti, hogy „a türkmének atyja”) egyébként is csodás húzásai voltak, például elkövette a Ruhnama című kötetet, amit aztán minden türkménnek kívülről kellett tudnia, de annyira, hogy szombaton mást sem volt szabad tenni, mint azt olvasni, mert hétfőn a munkában felkérdezték. A mecsetekben is kirakatta, egyenesen a Korán mellé, ahol nem tetszett a szentségtörés, ott másnap már mecset sem volt. Betiltotta az operát, a szimfonikus zenét, a cirkuszt, a Tudományos Akadémiát, minden zenét általában a népzenén kívül, az algebrát, fizikát, internetet, hippokratészi esküt, szabad sajtót, dohányzást, bagórágást, szakállt, hosszú hajat, a videojátékokat és a sminket. (Nem értem, hogy kerülnek ide ezek a kiemelések, nahát, nahát…) Bezáratta az összes vidéki könyvtárat és kórházat. 2006-ban a nyugdíjak nagy részét megvonta, és a már kifizetett pénzeket két évre visszamenőleg visszakövetelte – ebbe a döntésébe az érintett idős emberek jelentős része belehalt. Ugyancsak 2006-ban kihirdette, hogy aki háromszor elolvassa könyvét, az automatikusan a paradicsomba kerül halála után. (Forrás: passport.blog.hu) 

Jégpályát építtetett a Karakum-sivatagba, hogy a nép tanuljon meg korcsolyázni, saját magának pedig hetvenöt méter magas, a Nap irányát követve forgó aranyszobrot állíttatott.

Ennek az embernek az utódja a valamivel liberálisabbnak mondott Berdimuhhamedow elnök. Azért olyan nagyon sokkal nem szabadelvűbb, nem nevezném egy közép-ázsiai Franklinnak vagy Washingtonnak. Mint láthatjuk tetteiből, ő is élet, halál, sőt, járványok ura akar lenni.

Lesz ez ellen tiltakozás Türkmenisztánban? Nem hinném, a türkmén állami eskü szövege Szaparmurat Türkmenbasi óta nem változott.

A legapróbb sértő tettért,
melyet neked okoznék,
merevedjen meg a kezem!
A reád mért rágalmamért
némuljon meg ajkam s nyelvem!
Hazámat, ha elárulnám,
a HATALMAS SZAPARMURAT TÜRKMENBASI
szent zászlaját,
szakadjon meg lélegzetem!”

Hát, ez is egy módszer, fogalmazzunk így. Hogy hányan fognak belehalni, az sokaknak mellékes, az érintettek számára kevésbé.

Van, ahol tagadják a világjárványt, van, ahol meglátják benne a lehetőséget.

Természetesen kizárólag Közép-Ázsiára gondolok, kérem.

Minden hasonlóság bármi egyébbel kizárólag a véletlen műve.