Szele Tamás: A neonáci Internacionálé

Lehet imádni és utálni ezt a világfalut, ahogy a globalizált világot szokás nevezni (már jó három évtizede, ami sokat levon a kifejezés fiatalos lendületéből, bár a KDNP-sek még próbálhatnak vele menőzni). De az bizonyos, hogy olyan tragikomikus jelenségeket is képes produkálni, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, például nemzetközivé válhat általa a radikális nacionalizmus is.

Én magam sosem értettem teljesen, hogy lehet megszervezni a szélsőjobboldali pártok és politikusok nemzetközi találkozóit, hiszen ha egy ilyenen mondjuk egy orosz és egy ukrán neonáci összefut, akkor abból minimum késelés kéne legyen, de úgy tűnik, felsőbb szinteken nem eszik olyan forrón a kását, illetve képesek egy tálból is cseresznyézni, ha a szükség és az érdek úgy hozza. Budapesten évről évre nagy egyetértésben vonulgatnak a német, orosz, ukrán és egyéb neonácik a becsületnapi gyalázaton (mostanában is tervezik – ha hagyjuk), ami arra mutat, miszerint egymást csak szóban utálják származási alapon, tettleg nem – tettleg a civilekkel szemben lépnek fel, ha kell szoros szövetségben akár.

De milyen érdekes szövetségek bírnak kialakulni!

Épp tegnap derült fény arra, hogy a The Base nevű, az Egyesült Államokban működő neonáci terrorszervezetet egészen konkrétan egy olasz ember, bizonyos Rinaldo Nazzaro irányította, ám Szentpétervárról. Szóval, a nemzeti gondolatnak kissé annyi.

Volt ilyesmi korábban is, még mi, magyarok is érintettek voltunk benne, ha az áldozat szerepében is (és minden más szerep szégyenletes lett volna): tavaly az derült ki, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári irodáját még 2018-ban lengyel neonácik gyújtották fel (akik nem ismerhették a „polak-wegier dwa bratanki” elvét, vagy ha ismerték, nem érdekelte őket), ámde Manuel Ochsenreiter, a szélsőjobbos német Zuerst újság munkatársa rendelte meg az akciót, és ő fizette ki a három, Kreml-barát szélsőjobboldali csoporthoz köthető lengyelt. A megrendelés szerint a provokatív akciót úgy kellett végrehajtani, hogy az ukrán szélsőségesek támadásának tűnjön a magyar kisebbség ellen. A német újságíró azt kérte a lengyelektől, hogy küldjenek neki bizonyító erejű videót a felgyújtott irodáról a Telegram nevű anonim üzenetküldő alkalmazáson keresztül. Amikor megkapta a videót a kiégett iroda kormos homlokzatáról, válaszul ezt írta vissza: „Több mint elegendő”. Három nappal később a német újságíró a berlini repülőtéren találkozott az egyik lengyellel, Michal Prokopowiczcsal akinek egy könyvben 1000 eurót adott át (500 eurót már korábban elküldött neki Lengyelországba szintén egy könyvbe rejtve). Aprópénz, kopejkák, galambocskáim…

Na igen, csakhogy. Csakhogy a pénzből a két valódi, tevőleges elkövető, Adrian M. és Tomasz S. összesen csak kétszáz-kétszáz eurót látott, ugyanis a dörzsölt Prokopowicz lenyelte a többit, ráadásul Prokopowicz ezzel a két marhával, akik még az arcukat sem takarták el a térfigyelő kamerák elől (azért is buktak meg) a Falanga nevű lengyel szélsőjobboldali szervezetben találkozott. Különben Ochsenreitert a lengyel Mateusz Piskorski hozta össze Prokopowiczcsal, márpedig Piskorski és Ochsenreiter közös érdekeltsége az „Eurázsiai Tanulmányok Németországi Központja” nevű szervezet, amit 2016-ban alapítottak, és ami egyenes összeköttetésben áll az eurázsiai gondolat orosz főatyuskájával, Alekszandr Duginnal.

Tetszenek érteni?

Én is alig. Szóval az a lényeg, hogy büszkék lehetünk arra, miszerint mi ebben a kémregényben, amit teljes nemzetközi koprodukcióban mutattak be, csak áldozatok lehettünk, igaz, ha valami komolyat bíztak volna a mi szélsőjobboldali garnitúránkra, azt halálbiztosan elcseszik, szóval ők valószínűleg csak ezért maradtak ki a szuperprodukcióból.

De ez rég volt, szép se volt, lássuk a mostani ügyet.

Itt arról volt szó, hogy Nazzarro mester nem is egy embert alakított a The Base tagsága előtt, hanem kettőt, Norman Speart és Roman Wolfot (vesd össze: „álmomban két führer voltam és játszottam egymással”), akik elvileg a szervezet vezetői lettek volna. Különben a csoport tipikus szélsőjobb terroralakulat volt: 2018-ban alakult és olyan tagokat keresett, akik egyetértenek a fehér faj felsőbbrendűségével, valamint hajlandóak magukat katonai kiképzés alá vetni. 

A The Base cége, az Omega Solutions földterületet is vásárolt az USA-ban, hogy ott hozzák létre a fehérek államát.

A szervezet mögött egy valódi, bejegyzett cég állt, de az alapító és felesége ekkor már Szentpéterváron élt, akkor vásárolták lakásukat, amikor a szervezetet megalapították.

Nazzaro ezalatt álnevein számtalanszor posztolt a közösségi médiában, többek között a szintén 2013-ban alapított, paramilitarista és szélsőjobboldali brit National Action videóit és képeit, de az al-Kaidát is dicsőítette harciassága miatt.

Az FBI által őrizetbe vett, gyilkossággal megvádolt személyek elleni nyomozás során derült ki, hogy Nazzaro hogyan irányította a szervezetet, és hogyan tudta rávenni a tagokat, hogy erőszakos cselekményeket hajtsanak végre.” (444)

Tulajdonképpen azon buktak meg, illetve azért kezdett el nyomozni utánuk az FBI, mert meggyilkoltak egy antifasiszta házaspárt a gyerekeikkel együtt.

Ezt nem kellett volna: a Szövetségi Nyomozóirodát még Trump kormánya sem tudta úgy tönkretenni, hogy fel ne göngyölítsék az egész családirtó haramiabandát, de a vezérükig már a BBC és a Guardian oknyomozó munkatársai jutottak el közösen.

No jó, de mi van abban olyan csodálatos, hogy az Egyesült Államokban vannak fegyveres amerikai neonácik, akiket egy olasz ember irányít két angol néven Szentpétervárról?

Hát, nem sok, ahogy abban sem, ha egy magyar kulturális szervezet irodáját lengyel neonácik gyújtják fel, akik német közvetítéssel kapnak erre parancsot, Moszkvából.

Ugyan, kérem, nincsen ezen semmi látnivaló, legfeljebb Sztálin és Hitler volnának teljesen megkeveredve, ha erre a hírre támadnának fel, és az lenne az első kérdésük, hogy akkor tulajdonképpen ki nyerte meg a második világháborút?

De az azért szép, hogy mindkét esetben Oroszhonba vezetnek a nyomok.

A neonácik nyomai, jegyzem meg, pusztán a félreértés elkerülése végett.

Oroszországba.

Hej, bátyuska, ha ezt Joszif Visszárionovics megélhette volna!