Szele Tamás: A Csillagflotta világa

Abban eddig is biztos voltam, hogy én magam Star Trek-rajongó vagyok, azt nem tudtam, hogy António Guterres ENSZ-főtitkár is az: márpedig a tegnapelőtti beszédéből világosan kitetszik, hogy nagy híve lehet ő is a sorozatnak.

Kérdés, mennyire sci-fi, amit felvázolt.

Mert szerintem nagyon. Nincs trekkie (Star Trek-kedvelő), aki ne szeretne a Bolygók Egyesült Föderációjában élni, sőt, a Csillagflottában szolgálni, csak mintha a technikai feltételek nem volnának egyelőre adottak ehhez – és az is akadálya a dolognak, hogy az egészet Gene Roddenberry találta ki. Az igaz, olyan tökéletesen, hogy javítani sem lehetne rajta, bár a Star Trek-univerzumban is akadnak hibák.



Ugyanis ha nem akadnának, mi a fityfenéről szólna a sorozat?

António Guterres a Nelson Mandela Alapítvány meghívására tartotta előadását, az alapítvány ugyanis minden évben felkér egy jelentős személyiséget, hogy tartson előadást fontos társadalmi kérdésekről. Hát, ez most sikerült, Guterres online közvetítés keretében beszélt, hogy többen hallhassák, és több, mint érdekes dolgokat mondott. Például azt, hogy:

A Covid-19-et egy röntgenfelvételhez hasonlítják, amely kimutatja a töréseket a társadalom törékeny vázában. Kimutat minden félrevezetést és hamisságot. Azt a hazugságot, hogy a szabadpiac mindenkinek képes biztosítani az egészségügyi ellátást, hogy a másik ember javadalmazás nélküli gondozása nem munka. Rávilágít arra az illúzióra, hogy a rasszizmus a múlté, arra a mítoszra, hogy mindannyian egy csónakban evezünk.”

Hát, ha már hasonlítani akarjuk bármihez is, inkább mondanám töréstesztnek. Terhelési próbának, ami alaposan megviselt minden emberi társadalmat – hiszen épp az a baj, hogy nem beszélhetünk egységes emberi civilizációról, a bolygón 193 független ország, 4 társult ország, 8 de facto ország, 1 nemzetközi terület (az Antarktisz), 3 vitatott államiságú terület és 51 külbirtok található, melyek a legváltozatosabb politikai rendszerek szerint igazgatják magukat. Mármost, ha kinézünk az ablakon vagy sétálunk kicsit, ebből a sokból rendszerint egyet látunk, ezért az elménk, legyen bármely pallérozott is, hajlamos egységesnek tekinteni a humán kultúrát és rendszert. Pedig nem az. Hát hiszen bár az lenne. Akkor például lehetne egységes orvosi ellátás, alanyi jogon járó társadalombiztosítás, mindenkinek járó ápolás – így meg azon kell törjem a fejemet, hol és mennyiért végeznek el nekem egy gyorsított PCR-tesztet a legolcsóbban vagy ingyen (hátha sikerül ingyen, el kell utaznom nemsokára, ahhoz szükséges).




Ami a rasszizmust illeti: volt, van, lesz is még egy darabig valamennyire, az a nem mindegy, mennyire. Becsületes ember az egyént nézi és tettei alapján alkot véleményt: aki nem, az nagyot téved, de ebbe most nem mennék bele, ugyanis erről szól a teljes amerikai sajtó pár hónapja, nekik is élni kell valamiből.

Na igen: miből élünk?

A világ 26 leggazdagabb emberének az összvagyona ugyanannyi, mint a világnépesség feléé.”

Ez kiáltóan egyenlőtlen, meg kell hagyni: de vajon, ha szétosztanák ezeket a vagyonokat (melyek túlnyomórészt nem készpénzben vagy értéktárgyakban guggolnak a széfek mélyén, hanem a világméretű óriáscégeket működtetik) vajon mire mennénk? Kétségtelenül nagyobb volna a vagyoni egyenlőség, csak a mostani cégstruktúrák omlanának össze. Tehát lenne pénze mindenkinek elég, annyi mindenképpen, amennyi nem a puszta és egészséges megélhetést, de akár a tisztes jólétet is biztosítaná – de csak a most fennálló körülmények között, a mostani elosztási rendszer mellett tudná biztosítani!

Tehát szétoszthatjuk teszem azt a Google vagy a Microsoft vagyonát, de akkor nem lenne Google és Microsoft, nem lenne értelmezhető internet, nem lenne ingyenes és tömeges kapcsolattartás a bolygó összes lakója között, és maguk a társadalmak is összeomlanának. El lehet adni a nagy speditőr cégeket és szétosztani a vagyonukat, de akkor az egy főre eső részt ki-ki csak a lakhelyéhez legközelebb eső állat- és kirakodóvásárban tudná elkölteni, és csakis helyi terményekre. Még bonyolultabb rendszerek felszámolása (légiközlekedés, atomerőművek, globális energiahálózat) ennél is komolyabb kellemetlenségeket okozna: arról már nem is szólva, hogy kinek adnánk el? Hiszen felszámolásra kerülnek, ki veszi meg őket, a vulkániak vagy a romulánok?

Kutya egy dolog ez a kapitalizmus, annyi biztos.

De mondjuk nem számolunk fel semmit, csak decentralizáljuk a rendszereket, minden ország megkapja, ami a saját területén van, ingyen. Ez a mostani magyar kormány nedves álma, meg az összes többié is, képzelhető, mit művelnének a politikusok, ha abszolút ellenőrzéshez jutnának minden nagy, globális rendszer territoriális része fölött. Az első az volna, hogy elvágnák a kimeneteket és a bemeneteket. Nyomoroghatna mindenki magának. Szóval: javítsunk a társadalmakon mindenképp, de ne úgy, hogy tönkretesszük a világunkat.

Ezek az egyenlőtlenségek látszanak meg azon is, hogy a világ nagyon összehangolatlanul reagált a világjárványra, miközben kormányok, vállalatok és magánszemélyek gyaníthatóan felhalmoztak a vírustesztkészletekből és azokból az egészségügyi eszközökből, amelyekre óriási szükség volt és van a járvány elleni küzdelemhez.”

No, ez maradéktalanul igaz. Hiszen miért volt szüksége Magyarországnak például 180-200 millió maszkra, miközben darabját legalább négyszáz forintért árulják a patikában? Csak a vak nem látja, hogy spekulálni akarnak velük. A járványra adott nemzetállami reakciók pedig szomorúan emlékeztetnek az 1929-33-as Nagy Gazdasági Válságra (ami teadélután volt ahhoz képest, ami ránk vár), mikor is az országok bezárkóztak és reménykedtek abban, hogy ha izolálják a gazdaságukat, a válság megáll a határon, vakarja egy kicsit a fejét és aztán elmegy másfele. Nem ment el, figyelmen kívül hagyták a globális gazdasági folyamatokat, ahogy most azt hagyják figyelmen kívül, hogy a világjárvány nem politikai, hanem biológiai jelenség. Az sem áll meg, nem lehet sehogyan sem meggyőzni. A legjobb reakció ebben az esetben tényleg a közös, összehangolt fellépés lett volna, de míg nemzetállamok alkotják az emberi civilizációt, ez megoldhatatlan, Vészhelyzetben is megoldhatatlan: idén rosszul vizsgáztunk.

Új globális társadalmi szerződésre van szükség, globális társadalombiztosításra, globális egészségügyi ellátással és – talán – globális alapjövedelemmel. Ennek megteremtéséhez a magánembereknek és a vállalatoknak igazságosan hozzá kell járulniuk. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban több mint a jelenlegi kétszeresére, évi 3000 milliárd dollárra kell növelni 2030-ra az oktatásra fordított összegeket. A klímaváltozás miatt a kormányoknak a karbonkibocsátást kellene megadóztatniuk, nem pedig az embereket.”

Megint csak egyetértek, bár volna pár kérdésem. Jóllehet ez a nemzetállamok politikai rendszerét nem változtatja meg, tehát elvileg nem lehetne ellene semmi kifogásuk, hogyan veszik rá teszem azt Kínát vagy Törökországot, Oroszországot, hogy elfogadja ezeket a feltételeket? Vagy egyáltalán: Magyarországot? A társadalmi rendszereinknek csak felszíni, vékony rétege a politika, annak is a legkevésbé fontos elemét adják az elvek, a valóságban a vékony, nagyon vékony máz alatt ott lapul a gazdaság és a hatalomgyakorlási szisztéma, ezt kéne előbb kikalapálni, onnantól már könnyen mennének a dolgok, csak nincs az a világnagy karosszérialakatos, aki ezt a munkát elvégezhetné, hiszen gondoskodnak róla a politikusok, hogy se ereje, se szerszáma ne legyen hozzá.

Abszurd tehát a helyzet: a gondjaink, problémáink már globálisak, a változtatáshoz rendelkezésre álló eszközeink talán még lokálisak sem. A problémákon valóban csak egy ideális Világállam tudna enyhíteni, ám azt a mai eszközökkel és társadalmi-technikai háttérrel képtelenség jól megvalósítani. Ahhoz még sokat kell fejlődni.

Szóval, messze még a Csillagflotta ideális, pénzmentes demokráciája. Bár nálam ilyenkor, hónap végén meg szokott szűnni a pénz, mint fizetőeszköz, de ezt mégsem lehet biztató tendenciának tekinteni.

Gene Roddenberry alapján elmondhatjuk, hogy a Bolygók Egyesült Föderációját (komoly földi és kozmikus konfliktusok után) 2161-ben fogják megalapítani.

Trekkiek, addig ki kell bírnunk valahogy.

Már csak 141 év.

De utána jó lesz.

Vagy nem.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!