Szele Tamás: A ciklikus diktátor

Én, kérem megmondtam pár napja. Így jöjjön be nekem a lottó ötös is, ahogy ezt eltaláltam, bár mondjuk nagy ész nem kellett hozzá: hölgyeim és uraim, Kim Dzsongun huszonöt nap után megint előkerült a semmiből és már büntet is, méghozzá vaskézzel.

Nem igazán tudjuk, mit büntet, de azt kíméletlenül. Vannak ilyen dolgok a világon, Észak-Koreában pedig főleg vannak. De kezdjük a történetet az elején. Négy nappal ezelőtt futott végig a világsajtón a hír, hogy megint eltűnt az észak-koreai diktátor, minek alkalmából egyre lankadtabb lázas találgatás kezdődött arról, hol is lehet ő ilyenkor, én akkor azt írtam  ezeken a hasábokon, hogy:

Ez a srác mindig eltűnik, és nagyjából fogalmunk sincs, hova. Évek óta műveli ezt alkalmanként, de idén vált rendszeressé. Mégpedig pontos ciklusok mutathatóak ki az eltűnéseiben. (…) Tekintetbe véve a periodicitást az eltűnéseiben, én májusban azt a következtetést vontam le, hogy egyszerűen valami olyasmivel foglalkozik, ami körülbelül három hetes turnusokban köti le. Ez lehet gyógykezeléstől cápahalászatig bármi, de mégis, olyasmi kell legyen, amit valamiért titkol. (…) Akkor ez ott van, ahová szokott menni. Nem tudjuk, hol, de én valami nőügyet sejtek a háttérben. Esetleg több nőügyet is. Mivel pedig kezd a végére érni a 23-25 napos ciklusának, le merem fogadni, hogy legkésőbb 48 órán belül előkerül, vélhetően egy légvédelmi egységet fog meglátogatni, mert azok a kedvencei.”

És ebből egyedül a légvédelmi egységet nem találtam el! Ugyanis nem a seregnél került elő, hanem a Koreai Munkapárt politikai bizottságának ülésén jelent meg, mint saját atyjának és nagyatyjának szelleme, minden Hamlet nélkül. De tragikus következményekkel. Nos, mi történt az ülésen, mármint a Rodong Sinmun szerint? 



Az ülésen mélyrehatóan megvitatták az állami sürgősségi járványellenes rendszer további szigorításának kérdését az egyre súlyosbodó világméretű egészségügyi válsággal szemben.

A legfelső vezető elemezte és értékelte a COVID-19 súlyos világméretű elterjedését és az állami járványellenes helyzetet, valamint tisztázta a párt, a katonai és a gazdasági területek feladatait a sürgősen felállítandó járványellenes front és a Hűség Nyolcvan Napos Kampánya kapcsán, majd ezeknek módozatait is meghatározta. Hangsúlyozta továbbá a magas fokú riasztás, a szoros védőfal megépítésének és a járványellenes munka további fokozásának szükségességét, tudatában az állam biztonsága és az emberek jóléte iránti fontos felelősségének.”




Ez eddig csak annyit jelent, hogy tart a koronavírustól és jól is teszi: mindenki más is tart tőle, csak más államok lakossága nem olyan végletesen alultáplált, legyengült immunrendszerű, mint Észak-Koreáé. A WHO járványügyi adatai szerint – kérem, vagy a WHO-ét használom vagy Phenjanét, és akkor már inkább hiszek a WHO-nak – Észak-Korea több mint 12 ezer ember teszteléséről számolt be november elejéig, miközben egyetlen igazolt fertőzést sem jelentett. A járvány kezdete óta összesen 6173 embernél, köztük nyolc külföldinél találtak fertőzésgyanút és 174 embert helyeztek karanténba október utolsó hetében. Ezek a számok több, mint csodálatosak, talán úgy jöhettek ki, hogy magát a fertőzöttséget nevezik fertőzésgyanúnak arrafelé, bár erre is inkább csak gyanakszik az ember, hiszen biztosat nem tudhatunk.

Hanem most jön a tragikus fordulat.

A találkozón élesen kritizálták a Phenjani Orvostudományi Egyetem Pártbizottságát, amely súlyos bűncselekményt követett el, valamint a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának illetékes szervezeti egységeinek, az igazságügyi és ügyészi szerveknek és a biztonsági szervezeteknek a felelőtlenségét és rendkívüli kötelességmulasztását, mely elősegítette a bűncselekményt azáltal, hogy nem szigorította a párt irányítását az egyetem felett, és nem erősítette meg a panaszok kezelésének, a jogi ellenőrzésnek és ellenőrzésnek a rendszerét. A Politikai Iroda kibővített ülése hangsúlyozta annak szükségességét, hogy minden szinten újra fel kell éleszteni a pártszervezeteket, és heves pártszintű harcot kell folytatniuk a párt, az emberek és a szocializmus elleni gyakorlat ellen, valamint a rendvédelmi szervek szükségességét hangsúlyozták, különösen a bűnüldözés korszerűsítése és annak biztosítása érdekében, hogy az általános társadalmi-politikai, gazdasági és erkölcsi életben megőrizzék a csodálatos szocialista jelleget és vonásokat.”

Tessék? Mi történt? Miféle bűncselekményt volt képes elkövetni a Phenjani Orvostudományi Egyetem, ami ráadásul az intézmény pártbizottságára kellett volna tartozzon? Fellázadtak a diákok, elégették Kim Ir Szen összes műveit? Vagy mégis, mi folyik ott?

Fogalmunk sincs, ugyanis a hivatalos híradás itt véget ér, és minden észak-koreai sajtótermék ugyanezt az egy változatot közli, betű szerint. Mi lehet ez? Hátha Délen tudják. Mit mond erről a Yonhap hírügynökség? 

A KCNA nem közölt további részleteket arról, hogy mi volt a bűncselekmény. Úgy tűnik, hogy a kritika az állami szervezetek fegyelmének szigorítását tűzi ki célul az ország globális járvány elleni elhúzódó küzdelme és a nyári tájfunoktól való folyamatos helyreállítási munka közepette. (…) Dél-Korea egyesítési minisztériumának sincs információja arról, hogy mi a feltételezett jogsértés. Februárban viszont az észak-koreai állami média beszámolt a párt káderképző intézményében a vezető tisztségviselők esetében tapasztalt kiváltságokról, bürokráciáról, korrupcióról és bizonyos szabálytalanságokról is. Ezek után Észak feloszlatta a kiképző intézmény pártbizottságát, és ezzel összefüggésben elbocsátott néhány vezető tisztségviselőt.”

Hm. Akkor a déliek sem sokkal okosabbak nálunk, de valamivel mégis többet tudnak. Azt csak egész naiv, első bálozó kis úrileánykák hiszik el, miszerint az északi állami média a Párt tudta és engedélye nélkül kezdett volna oknyomozásba, ez olyasmi lenne, mintha a Pravda Sztálin elvtárs felhatalmazása nélkül kezdte volna leleplezni a belső osztályellenséget és a Pártba furakodott imperialista ügynököket. Elképzelhetetlen. Azt még értem, hogy a pártfőiskola kádereitől valamiért így szabadult meg Kim Dzsongun, de ez azt jelenti, hogy az orvosi egyetemen sem „bűncselekmény” történt, hanem politikai tisztogatások, párton belüli frakcióharcok zajlanak. Aminek valamiért áldozatául esett ez a tanszék is.


De még ez sem halálbiztos!

Ugyanis azt sem zárhatjuk ki, hogy ebben a totális rendszerben épp úgy kozmetikázták a járványügyi statisztikát, mint az összes többit, jó szokás és haladó hagyomány szerint, hiszen láthatjuk: abban a virágzó és makkegészséges Észak-Koreában se halott, se beteg, se fertőzött nincs, csak „fertőzésgyanús” egyének.


Mármost ezek az adatok rendszeresen megjelentek a pártsajtóban.

Minden nap.

A tévé is bemondta őket.

Mi van, ha a reális helyzet ennél nem rosszabb, hanem sokkal rosszabb, annyira, hogy most már nem lehet tovább titkolni, hiszen maga a nép tapasztalja, hogy hullik, mint az őszi légy, sírva tallóz, aki él? Azt mégsem mondhatja Kim Dzsongun, hogy „bocsika, eddig hazudtunk, mint a vízfolyás, igazából piszok nagy a baj, de nincs harag, ugye?”, mert még az a maximálisan elnyomott nép is fellázad és megsütik vacsorára.


Tehát szükség van valamilyen bűnbakra, akit felelőssé lehet tenni az eddigi, hamis adatközlésért. Erre a legalkalmasabb az orvosi egyetem, melyet majd megvádolnak azzal, hogy „elhallgatták a valós adatokat”, mert teszem azt, imperialista kémek. Mindegy, hogy nem hallgattak el semmit, meg nem is ügynökök, az a lényeg, hogy el fogják vinni a balhét.

Ez is egy elég logikus forgatókönyv volna. Meg persze a párton belüli ellenzéktől való megszabadulás is. Valószínűleg csak a következő pár nap eseményeiből leszünk képesek egyáltalán következtetni arra, mi is történt valójában.

De az sincs kizárva, hogy sosem tudjuk meg.

Figyelem, most jósolni fogok.

Látom a kristálygömbömben, hogy Kim Dzsongun most még három-öt napig szerepelni fog a nyilvánosság előtt, mégpedig hiperaktívan, meg fog látogatni legalább egy légvédelmi ezredet is (vagy aknavetősöket, az a második kedvenc csapata) majd újból eltűnik a világ szeme elől 23-25 napra.

Kezdődik az új ciklusa ugyanis.

Most már mindenképpen folytatjuk ezt a történetet – amennyiben persze egyáltalán történik valami figyelemre méltó és nyilvánosságra is kerül.

Egyre izgalmasabb ez a kis ciklikus diktátor.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!