Szele Tamás: A Cambridge-mátrix

Rövid leszek, ám velős és lényegre törő: a Twitteren az utóbbi évtizedek legnagyobb politikai botránya érik, valóságos szuperbotrány, globális skandalum, amely legalább hatvannyolc országra fog kiterjedni, ugyanis egy magát @HindsightFiles néven regisztráló felhasználó bizonyítékokat mutat be arról, hogy ennyi államban manipulálta a választásokat a rossz emlékű Cambridge Analytica. Persze a helyi szervek és titkosszolgálatok segítségével.

Ha van bizonyos dolog a világon, hát az hétszentség, hogy Magyarország is ezek között lesz így vagy úgy, de ezt nekem senki sem fogja elhinni: az átlagos, egységsugarú magyar választónak ugyanis vagy tetszik a kialakult eredmény, és szó nélkül elfogadja azt, vagy nem tetszik, de ez esetben már rég megtalálta magának azt a kisebbséget, amelyet különösebb következmények nélkül gyűlölhet és hibáztathat miatta. Szóval, ahogy Churchill mondaná, némi parafrázissal élve, ha mi belebotlunk is az igazságba, olyan a természetünk, hogy leporoljuk magunkat és továbbmegyünk.



Pedig kár, mert nagyon érdekes következtetéseket lehetne levonni már az eddig napvilágra került brazil, kenyai és maláj befolyásolási adatokból, dokumentumokból. (Akadnak még érdekességek a sifonérban John Boltonról is, de ne siessünk előre, hetekig, ha ugyan nem hónapokig fogunk mi élni a hindsightfiles anyagaiból).

Bizony, Bolsonaro elnök megválasztása nem egyszerű brazil belügy, a klímaváltozás és az amazonasi esőerdők miatt globális közügy is – de hogy voltak képesek a többnyire nem vaskalaposságukról ismert brazilok megválasztani ezt az ultrakonzervatív, és mondjuk ki, végtelenül ostoba embert? Ahogy az amerikaiak Trumpot, a törökök Erdogant, az oroszok Putyint, a magyarok Orbánt és ahogy a britek megszavazták a Brexitet is. Előttem áll a dokumentum, mely leírja a Cambridge Analytica érkezését Brazíliába (még 2017-ben) és azt, hogy a tervezett kampányt a Big Data segítségével az elégedetlen középosztály érzelmeire kívánják építeni, célzott, online hirdetések, de főleg a hozzájuk elérő információk befolyásolása útján. Éspedig azért pont a középosztályra, mert az a brazil társadalom legbefolyásosabb rétege, és mert az országot sújtó válság miatt ők veszíthetnek a legtöbbet.

Sikerült is, Bolsonarót megválasztották: de láthatjuk, gombhoz varrták a kabátot, nem egy elégedetlen tömeg talált magának méltó vezetőt, hanem hozzávarrták az elégedetlen réteghez a megbízó politikust.

Kenyában, Malájföldön sem történt másképp, és ide a rozsdás bökőt, hogy kapunk majd mi közelebbi, sőt, testközeli példákat is arra, hogyan nyomják le az emberek torkán a populista, autokrata, földbuta ám erőszakos és gazdag politikusokat.

Miért pont őket? Rendes, jóindulatú embernek nincs pénze megfizetni a Cambridge Analyticát? Vagy rendes ember nem áll politikusnak, ha gazdag?

Az utóbbi állításban azért van valami, de nem ez a valódi oka a populizmus előretörésének. Hanem az, hogy a Cambridge Analytica módszereivel rendes, tisztességes politikai elveket nem lehet propagálni. Meg nem is kell: az igazság rendszerint bonyolult és sokszínű, időbe telik elmagyarázni, nem is mindenki érti meg: a hazugság ellenben többnyire egyszerű és hatásos, sokakhoz elér, könnyen emészthető, felfogható. Meg aztán az igazság érdekében hazudni nem lehet és nem is érdemes – a becsületes politikai elvek és célok népszerűsítésére ki kellene majd találni valami gyökeresen más módszert, mert az mégis abszurdum, hogy ha a populista ellenfél hazudik, mint a vízfolyás, akkor a vele szemben állók is ugyanazt tegyék, a politika nevű versenysportot mégsem kéne a hazugságra alapozni, ahogy a súlyemelést sem a doppingra.

Szóval az a lényeg, hogy hazudni leginkább csak gazemberek érdekében lehet és érdemes, így a Cambridge Analytica is mellettük tört lándzsát.




Ez látható is a világ jelenlegi állapotán: mindenhol mikrodiktátorok fenik a bugylibicskát, egymás ellen, mások ellen, mindegy, ki ellen, a valós problémák a papírkosárban landolnak, és legalább hatvannyolc ország pukkadozik a fenenagy nemzeti büszkeségtől (ami megint csak a befolyásoló hazugságok, manipulációk következménye, hiszen a nemzeti összetartozás érzése kiváló eszköze lehet az érzelmi ráhatásoknak politikai téren).

Ez mind szép, de honnan tudjuk, amit tudunk? Az egy dolog, hogy a politikusokkal szemben gyanakvóak vagyunk, megdolgoztak érte, ismerjük őket, mint a rossz pénzt. De ki állhat a @HindsightFiles mögött? Nem manipulálnak minket valakik ilyen fortélyos, mandinerből visszapattanó módon?

Biztosat nem tudunk egyelőre, de mint a 444 írja:

„Azt nem tudni, hogy ki áll a Twitter-fiók mögött, de a dokumentumok feltehetően a CA-ügyben a hatóságok felé adatokat átadó ex-elemzőjüktől, Brittany Kaiser levelezéséből származhatnak. Kaiser volt a központi alakja a CA-botrányt bemutató The Great Hack című dokumentumfilmnek is.
Kaiser szerint amúgy a Facebook adatkezelési botránya egy jóval nagyobb, globális rendszer része volt, melyben kormányok, hírszerző ügynökségek, kereskedelmi vállalatok és politikai kampánycsapatok működtek együtt a választók befolyásolása érdekében.

Kaiser beszélt arról is, hogy a CA kifejlesztett egy rendkívül kifinomult rendszert, melyben offshore cégeken keresztül lehetett sötét helyekről származó pénzeket a politikai kampányokba eljuttatni.”

Ismerős? Ismerős bizony. Egyszóval elég nagy a valószínűsége annak, hogy a napvilágra került dokumentumok hitelesek, és ha beléjük néz az ember – én megtettem – még hitelesebbnek tűnnek.

Több ez az ügy a Wikileaksnél és más is, amit sok esetben nem igazán lehet hiteles forrásnak elfogadni, ugyanis Assange valahogy soha nem hozott nyilvánosságra olyan adatot, táviratot, levélváltást, ami Oroszországra nézve terhelő lett volna, ám ebben az esetben Oroszországnak éppenséggel ellentétes volna az érdeke, nem az, hogy derüljenek ki a Cambridge Analytica üzelmei – hiszen gyakran, ha nem mindig épp az ő malmukra hajtották a vizet a befolyásolt választások. Oroszország riválisai sem nagyon jöhetnek szóba, mert az Egyesült Államok elnökének elég szép, nagy tábla vaj van a fején, ha valaki, ő nem sétálhat a napon, Kína ezzel az aspektussal nem is foglalkozik, egyszerűen nem érdekli őket a demokrácia nevű társasjáték: szóval, ha kizárunk mindent, ami lehetetlen, csak az a megoldás marad, bármilyen abszurd is, hogy ezek az iratok valódiak.




Ez megmagyarázná, miért olyan kísértetiesen hasonló a bolygó legtöbb politikai rendszere, nevezze magát baloldalinak, jobboldalinak, demokratának, teokratának, nemzetinek vagy aminek épp akarja: azért, mert a legtöbb nem egy ideológia vagy vezérelv terméke, hanem a Cambridge Analytica módszeréé.

A rendszerek megfizették az eszközt a győzelem érdekében, és aztán idomultak hozzá, hogy bizonyos legyen a siker.

A világ politikai rendszerét rövidesen, ha nem vigyázunk, nem kapitalizmusnak, szocializmusnak, demokráciának vagy bármi másnak nevezzük majd, hanem Cambridge Analyticának (helyenként eltérő árnyalatokkal).

Ez a rendszer pedig az aljas, manipulatív, uszító hazugságokra épül és alapvető érdeke, hogy nagy állami egységek ne alakulhassanak ki, ellenben legyen minél több kis, különböző válságokkal küszködő ország.

Minél több kis autonóm állam – annál több kuncsaft.

Üdvözöljük a huszonegyedik században.

Kapcsolódó: 5 milliárd dolláros bírságot kaphat a Facebook